663

226 éve született Jean-Francois Champollion, a hieroglifák megfejtője


226 éve 1790. december 23-án született Jean-François Champollion francia klasszika-filológus, orientalista, az egyiptológia tudományának megalapítója, a hieroglifák megfejtője. A zseniális tudós lángolón szerette Egyiptomot, és elhivatottan kutatta. Így jellemezte az ókori egyiptomi írást: "Ez egy bonyolult rendszer, amely egyszerre ír figurálisan, szimbolikusan és fonetikusan egy szövegen belül, egy kifejezésen belül, mondhatnám egy szón belül."

Champollion a család hetedik gyermekeként született. Korán megmutatkozott kivételes nyelvi tehetsége, ötévesen egyedül tanult meg olvasni, kilencévesen már latinul és görögül is olvasott, tizenegy évesen híres kutyákról írt könyvet. 16 éves korára már tucatnyi nyelvet ismert, és a Grenoble-i Akadémián a kopt nyelvről tartott előadást. 17 éves korában beválasztották a Tudományos Akadémia tagjának. 20 éves korára a következő nyelveken beszélt: latin, görög, héber, arab, szír, káldeus, amhara, szanszkrit, avesztai, pehlevi, perzsa és kínai, anyanyelvén, a francián kívül. 1809-ben tanársegéd lett történelemből Grenoble-ban.

A keleti nyelvek iránti érdeklődésének, különösen kopt nyelvismeretének köszönhetően megbízták az akkor felfedezett rosette-i kő megfejtésével (cikkünk erről itt olvasható). 1822–1824 között csak ezzel a feladattal foglalkozott. 1824-es munkája, a Précis du système hiéroglyphique egy új tudománynak, az egyiptológiának vetette meg az alapjait.

1827-ben Ippolito Rosellini, akit az olasz egyiptológia megalapítójának tekintenek, Párizsba ment egy évre, hogy elmélyítse ismereteit a Champollion által javasolt kódmegfejtési módszerben. A két nyelvész elhatározta, expedíciót szerveznek Egyiptomba, hogy megerősítsék a felfedezések érvényességét. A Champollion vezette kutatóút, amelyben barátja és első tanítványa, Rossellini volt a segítségére, később a francia–toszkán expedíció néven vált ismertté, azt ugyanis II. Lipót, Toszkána nagyhercege és X. Károly, Franciaország királya egyaránt támogatta.

1828. július 21-én a tizennégy fős csapat Toulonból indult el Egyiptom felé. Miután megérkeztek, a Níluson felfelé hajózva hatalmas mennyiségű emlékművet és feliratot vizsgáltak meg. Az expedícióról és annak eredményeiről az 1845-ben kiadott Monuments de l’Egypte et de la Nubie című könyv tudósított. Hazatérése után az Akadémia rendes tagjává választották, majd 1831-ben a College de France-ban az ő számára létrehozott egyiptológiai tanszék vezetője lett. Ám a megfeszített kutatómunka és a sok küzdelem, melyet ellenlábasaival vívott, aláásta egészségét. Több szívinfarktus után negyvenegy éves korában, 1832. március 4-én hunyt el. Befejezetlenül maradt monumentális egyiptomi nyelvtanát és szótárát halála után bátyja adta közre.

A tudósnak Christian Jacq író, a Sorbonne-on doktorált egyiptológus állít méltó emléket Champollion, az Egyiptomi című könyvével. Szerinte azért ért el eredményeket, mert nem rideg tárgyilagossággal vizsgálta a csodálatos ókori civilizációt, hanem szenvedélyes szerelemmel, egész lényét odaadón a kutatásnak szentelve. Örökre hálásak lehetünk, hogy annyit tett a fáraók országának, az istenek szeretett földjének megismertetéséért.

Szabados Éva

Források: Wikipédia, multkor.hu

A kép a Wikimedia Commons szabad felhasználású gyűjteményéből származik, a szerzői jogtulajdonos a kép készítője. A felhasznált kép forráshelye a szerzői jogi feltételekkel és a szerző megnevezésével itt érhető el.

2016.12.23