634

Az igazság mindig nonverbális

Hazai újdonságok

Poptól alapvetően távolabb eső műfajokról és híres zenészek mellékprojektjeiről szól a legújabb dalmegosztás, hiszen megtaláljátok benne a Budapest Bár és a Budapest Voices újdonságát, a Kiscsillag basszusgitárosának és az EZ Basic énekesének mellékprojektjét, sőt, még világzenét hallhattok a Meshindától. Na meg például tök jó rappet és blues rockot két ígéretes előadótól.

Szarvas Árpád leginkább az EZ Basic énekeseként ismert, de más dolgokat is csinál, ott van például Models Can’t Fuck nevű mellékprojektje, ennek új dalát hallhatjátok lejjebb. A feszes, afrobeates Flake-ben minden hangszeren Szarvas játszik, a keverést pedig a szintén EZ Basic-es Pesztalics Dénes végezte. A stílus szerintem telitalálat, tökre el tudnám képzelni valamilyen Kubában játszódó bűnözős-drogbárós-bulizós sorozat főcímdalának például, úgyhogy jó hír, hogy a dalt jövőre egy hasonló műfajú kislemez is követi majd.

Mikor májusban foglalkoztunk a Frozen Steak EP-jével, teljesen egyértelmű volt a Black Keys-hasonlóság a zenéjük kapcsán. Az még csak feldolgozáslemez volt, most viszont négy saját számot hozott ki a zenekar, méghozzá saját bevallása szerint már nem is igazán blues rock stílusban, hanem ez „inkább ilyen pszichedelikus popzeneféleség múltba révedő hangszereléssel”, vintage dobhangzásokkal, analóg szintikkel, meg azért még némi gitárral. Végül is igazuk is van az utolsó számig, az viszont annyira Black Keys-es, hogy Dan Auerbach visszakérdezne rá, hogy mikor csinálták, mert nem emlékszik már. Az előző EP-hez hasonlóan ez a lemez is tök jó egyébként, főleg a Beggar’s Song és a már említett utolsó szám, a House in the Country.

Nemrég jelent meg a Budapest Bár legújabb albuma, az Ünnep, amelyen kilenc feldolgozás mellett négy saját szám is szerepel, ezeket Ferenczi György, Kiss Tibi, Rutkai Bori és Farkas Mihály írták, és van bennük Mustanggal rallyzó télapó is. A címből és az időzítésből is látszik, hogy a lemez elsősorban a karácsony köré épül, csakúgy, mint az alább hallható John Lennon-Yoko Ono feldolgozás, ami Keleti András fordításában és a zenekar összes énekesének felvonultatásával született meg. Egy kicsit fura ezt a számot nem John Lennontól, és pláne magyarul hallgatni, így sokkal közelebb van egy tipikus giccses karácsonyi dalhoz, mint az eredeti. Persze azért az tök jó, hogy ezt dolgozták fel, és nem az All I Want For Christmas Is You-t.

Guessous Majda Mária, a tíz nyelven éneklő Junior Príma Díjas énekesnő Áradó Boszporusz című harmadik lemezére Meshinda néven kvartetté bővülve (tapasztalt és nagyszerű zenésztársai: Barvich Iván, Tóth Szabolcs és Boros Gerzson) elsősorban magyar és indiai népzenei alapokra íródott, de pakisztáni, török és kurd hagyományokat is beépítő muzsikával gazdagította a magyar világzenei palettát. A lemezt méltató recenziónkban azt írtuk róla: „Megnyugtató az a kör, amit bejárunk, természetes életminőségek kerülnek újra közel az emberhez Mesi hangján és az akusztikus megszólaláson keresztül, sürgető vágy ébred, hogy újra megleljük a gyermeki tisztaságot. Eddig is sejthető volt, hogy Mesi és zenekara az egyik legjobb dolog, ami itthon történik a világzenében, most már azonban bizonyossá is vált.” A Meshinda első klipjét az albumon is szereplő rajasthani esküvői dal feldolgozásából készítette Tharo Banna címmel. (rm)

Luke Benz nem lehet teljesen ismeretlen a dalmegosztás rendszeres olvasóinak, nyáron már írtunk új kislemezéről, méghozzá igen jókat, például azt, hogy a rapper nagyon okosan használja a magyar nyelvet, és tök erős sorai vannak ügyes rímekkel és alliterációkkal. Ez nagyjából igaz új dalára is, ami Frázis névre hallgat, és klipet is kapott. Bár az alap most nekem nem igazán tetszik, az biztos, hogy Benz tényleg tehetséges, a sorain szinte semmi erőlködés nem érződik, és ha ezt így folytatja, és jó témákat talál, akár igazán sokra is viheti.

Erős Márton pár nappal ezelőtt pont szerepelt a Lángolón, amikor is Lovasi András beszélt arról, hogy milyen jó választás volt őt bevenni a Kiscsillagba basszusgitárosnak, most viszont már zenekarvezetői minőségben találkozunk vele, a testvérével közösen alapított Einstand bemutatkozó EP-je kapcsán. A posztapokaliptikus turbópopot játszó zenekar ötlete még 2014 körül kezdett kicsírázni, az Egyszervoltholnemvoltra tehát jó sokat kellett várni, de most Takács Zoltán Jappán producerkedése mellett elkészült, és egészen vállalható anyag lett, amiről egyértelműen kiemelkedik a kezdő dal, a Képest, főleg a refrénje miatt.

Nem gondolkodta túl legújabb EP-jének elnevezését a Budapest Voices, azt a címet adta neki, hogy Kislemez. Persze volt ennek más oka is, nevezetesen az, hogy fizikai formában a Kislemez egy mini CD-n jelenik meg, amivel a legtöbben talán müzlisdobozok oldalára ragasztva találkozhattunk, ezúttal viszont kézzel készített karácsonyfadíszekbe lesznek csomagolva. Az EP egyik dalához pedig klip is készült, amiben a zenekar tagjai gyerekek hozzájuk beérkezett kívánságait váltják valóra. Egy ideje látszik már, hogy a Budapest Voices ebben a hipercuki, kedves dolgokat tevős, szeretettől csöpögős imázsban találta meg a leginkább hozzá passzolót, és valószínűleg ez sok embernek tetszik is a célközönségéből. Csakúgy, mint a Könnyű álmot hozzon az éj karácsonyicsengő-hangulatú feldolgozása.

Pécsről érkezett hozzánk a Zuhatag, amely legelső, bemutatkozó EP-jét hozta magával. Ők úgy mondják, hogy a posztrock és a posztmetál műfaji elemeit keverik világzenei témákkal, ami gyakorlatilag az elektro-akusztikus hegedű használatában testesül meg. A dalok egyediségét egyértelműen ez adja, de ez meg pont egy olyan dolog, ami vagy tetszik valakinek, vagy nem – mindenesetre szerintem leginkább a Lampyridae hangzása lett eltalálva, a Vesuvnál meg inkább azt érzem, hogy a hegedű nem színesebbé és érdekesebbé teszi az összképet, hanem inkább egy kicsit összezavarja.

M.ADI
Forrás: langologitarok.blog.hu

2016.12.19
10