3177

A Győri Nemzeti Rajziskolától a Győri Magyar Királyi Állami Főreáliskoláig

Várostörténeti puzzle – 87. rész

A győriek körében jól ismert a Honvéd ligetben álló Révai Miklós Gimnázium épülete, amelyet 1893-ban építettek a Győri Magyar Királyi Állami Főreáliskola számára. Az iskola története azonban sokkal korábbra, 1778-ig nyúlik vissza, amikor megalapították a Nemzeti Főbb Iskolát és hozzá kapcsolódóan 1787-ben a Győri Királyi Főbb Rajzoló Iskolát.

A mai Liszt Ferenc utca 6. számú épület – napjainkban a Liszt Ferenc Zeneiskola – volt az, amely 1778-tól a Nemzeti Főbb Iskolának és a későbbiekben a Győri Királyi Főbb Rajzoló Iskolának is otthont adott. Ez a két intézmény szorosan összefonódva fejlődött tovább, egészen a főreáliskola kialakulásáig, mely még később a mai Révai Miklós Gimnázium lett.

Még 1743-ban, amikor Győr visszakapta Mária Teréziától szabad királyi városi rangját, a város átvette a káptalantól az elemi iskolát és annak további gondozását, amely ekkor alelemi (triviális) volt. Az elemi iskola – immár városi iskola – a káptalan épületében maradt addig, míg 1778-ban a helytartótanács jóvoltából megkapta az úgynevezett nemesi konviktusi, XVI. századból származó épületet, melyben egykor a jezsuita teológiahallgatók laktak.

Már az 1757-es térképen konviktusként szerepelt az épület:

Glück József felvétele 1920 körül:

Az 1950-es években készült felvételen jól láthatók az udvar reneszánsz oszlopai, az árkádos folyosó. Az épület copf stílusú homlokzatát a benne működő rajziskola idején építhették meg.

Borbíró Virgil-Valló István: Győr városépítéstörténete. Bp. 1956.:

Az 1777-ben kiadott rendelettel a nagyobb lakosságú szabad királyi városokat főelemi (schola normális) iskolák és az azokkal kapcsolatos rajziskolák alakítására utasították. A helytartótanács 1777 decemberében és 1778 februárjában leküldött rendeleteiben végre megmagyarázta a városnak a nagy különbséget, mely a régi alelemi és a mostani főelemi iskola között van. Utasította az iskola épületének kijelölésére és berendezésére, utalva egyúttal arra, hogy valamennyi szab. királyi város e költségeket önmaga fedezi, s egyedül „Győr város tanúsított ezen legfelsőbb királyi paranccsal szemben ellenkezést, miért is a város ezen eljárását elítéli, végre szigorúan meghagyja, hogy most már minden további halogatás nélkül a főelemi iskolát állítsa fel s rendezze be”.

II. József még tovább fejlesztette a rajziskola szervezetét és feladatát. Felismerte, hogy a rajzoktatás milyen jelentős szerepet játszik az egyes iparágak fejlődésében, tökéletesítésében. Kötelezte ezért az összes iparosság tanulóit, hogy legalább egy éven át látogassák a rajziskolát vasárnapokon és ünnepeken, és ott szerzett tudásukat írásbeli okmánnyal igazolják felszabadulásuk előtt. A mesterek e bizonyítvány nélkül nem bocsáthatják remekhez tanulóikat.

A létrehozott felsőbb iskola a gyakorlati élethez igazodóan nagyobb hangsúlyt fektetett a reáliák, a műszaki és gazdasági ismeretek tanításának. Időközben Győr város vezetősége, sok sürgetés után, végre megszervezte a nemzeti rajziskolát is, melynek tanítói székére Révai Miklóst hívta meg. 1787-ben megkötötte vele a szerződést arra, hogy a rajziskola vezetését vegye át, és a nemzeti főiskola IV. osztályában tanítson mértant, géptant, polgári építészetet és földrajzot.

A Nemzeti Főbb Iskolához kapcsolódó rajziskola annyiban volt külön szervezet, hogy tanulói részben a város minden fokú intézetéből kerültek ki, részben mesterlegények, inasok vagy egyéb érdeklődők voltak, akik vasárnap részesültek oktatásban.

Ma emléktábla hirdeti a Liszt Ferenc utcai zeneiskola falán, hogy itt lakott és tanított Révai Miklós:

Révai legelső teendője volt, hogy a tanításhoz szükséges elemi rajzmintákat elkészítette. A város vonakodott a rajztanításhoz szükséges eszközöket beszerezni, Révai pedig, megunva a huzavonát, nagylelkűen sokszor a saját költségén vette meg a szükséges dolgokat.

Révai tanítványa, Halper Mihály készítette építészeti rajz a Nemzeti Főbb Iskola épületéről:

A Liszt Ferenc utcára néző emeleti nagy teremben folyt a rajzoktatás mind az elemi, mind a rajziskola növendékei számára. Révai Miklós tudásának és lelkesedésének köszönhetően a helytartótanács és a bécsi rajzakadémia a győri iskolát példaképnek állította a nemzeti rajziskolák elé. Révai Miklós azonban belefáradt a városi magisztrátussal való folytonos küzdelmekbe, a rajziskolát 1796-ban bezárta, a tanítást beszüntette. Révai távozása Győrből a rajziskolának nagy veszteséget jelentett, mivel magával vitte az általa készített mintarajzokat is, pedig ezek alkották a rajziskola legértékesebb felszerelését. 1800-ban azonban Révai, mint komáromi gimnáziumi tanár, a győri rajziskolának ajándékozta mindazokat a jelentős eszközöket, melyeket saját használatára vett meg.

Révai távozása után Halper Mihályt, a nemzeti főiskola IV. osztályának tanítóját bízta meg a város a rajziskola ideiglenes vezetésével. Halper kiváló, lelkiismeretes tanító volt, de a rajz tanításához kellő készültséggel, ügyességgel nem rendelkezett, idejében az iskola színvonala visszaesett. Őt Verner Krizosztom János követte a vezetői székben 1796 októberétől 1814 júliusáig. A város azzal, hogy ismét hivatásos rajztanító kezére bízta, az iskola további hanyatlását megakadályozta. Személye mégsem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, visszahívták Halper Mihályt, majd 1818-ban Győr város, engedve a helytartótanács követelésének, a würtembergi származású Hieronymi Ottó festőművészt hívta meg a rajziskola vezetésére, akit a helytartótanács elfogadott és megerősített.

Ebben az időben jelent meg a helytartótanács által kiadott módszeres vezérkönyv, melybe a fejlettebb viszonyoknak megfelelően összefoglalta mindazt, amit az 1782. évi utasítás előírt. Ebben négyféle rajzolási ágat követelt: 1. mértani-; 2. műépítészeti rajzot (körző és vonalzó segítségével, de mindig a tanító által megadott mérték szerint); 3-4. lombdíszből (arabeszk) és virágból álló díszítmény rajzot (szabadkézi gyakorlat alapján). Hieronymi halála után a még hanyatló korában is jó nevű rajziskola megérdemelte, hogy ismét jeles, kiváló rajzmester kerüljön az élére, Hofbauer János személyében. Növendékeinek száma az 1830-1839-es években 100 és 137 között váltakozott, kiemelkedő tehetségét és iskolájának magas színvonalát igazolta az a kitüntetés, mellyel a helytartótanács 1839-ben a budai rajziskola tanítójává nevezte ki.

Fruhmann Antal 1838 őszén lépett be az iskolába. Győri származású volt, képesítését a bécsi szépművészeti akadémián szerezte meg. Fiatal építészként került már jóval korábban Győrbe, és építészeti foglalkozása mellett kezdetben a magán tanintézetekben adott rajzórákat. A város is többször megbízta rajzok és épülettervek készítésével. Fruhmann sokoldalú képzettségével, kiváló gyakorlati érzékével és „fáradságot nem ismerő buzgóságával oly magas színvonalra emelte a győri rajziskolát, hogy az ország első iskolájává lett”. Az 1844-ben bemutatott 100 db. rajzról a kir. építészeti hivatal kimondta, hogy a tanító is, a tanulók is minden dicséretre érdemes munkát végeztek. Az iskola a budai rajziskolával, mely eddig a legkiválóbb volt, máris felveszi a versenyt. Fruhmann tanítványai között rajzkedvelő urak, mérnökök, tanítók, építőmesterek, teológusok, akadémiai hallgatók, gimnáziumi és protestáns líceumi tanulók, nemzeti főiskolai növendékek fordultak meg, az iparoslegények és inasok pedig kivétel nélkül bejártak előadásaira. Tanulói számára hétköznapokon délelőtt 10-12 óráig tartotta oktató előadásait, az iparosnövendékek részére pedig vasárnapokon és ünnepeken 8-12-ig.

A Győri Királyi Nemzeti Főbb Iskolában foglalatoskodó ifjúságnak rendre való felosztása (1833):

A helytartótanács már 1835-ben arra ösztönözte a várost, hogy tekintettel a haladó korra, a polgárság és iparos osztály fokozott művelődési igényeire, „a jelenleg már ki nem elégítő 3 osztályú főelemi iskoláját fejlessze tovább, úgy hogy a 3. osztály mellé a 4. normális osztály két évfolyama létesüljön”. (Ebben az esetben a 4. classist elvégzését két évre tervezték.)

Az 1849-50-es évben a nemzeti rajziskola kivált az elemi iskola keretéből, ugyanis a 4-5. osztály átalakult kir. műtanodává, 1851-52-es iskolai évben alipartanodává. Mogyorósy Pál kanonoknak, előbbi iskolák igazgatójának kérelmére 1852 őszén nyílt meg a három osztályú „Győr-Belvárosi al-reáltanoda”. Ez új intézmények magukkal vitték a nemzeti rajziskolát is, az alreáliskolába teljesen beleolvadt a rajziskola. Az utolsó rajziskolai tanár, Fruhmann Antal a reáliskola segédtanáraként 1869-ben vonult nyugalomba.

Az 1853-54-es értesítőből már hiányoznak az elemi iskolák, s egyedül a rajziskolát említik meg, először úgy, mint „vasárnapi rajziskola”. A rajz a reáliskola rendes tantárgyává vált így, a régi rajziskola most már csak az iparosok legényeinek és inasainak tanítását szolgálta.

Az 1856-57-es tanévben a győri katolikus alreáltanoda a püspök felügyelete alá került. Az 1860-61-es tanévben nyilvános lett, ami azt jelentette, hogy tanulói felekezeti különbség nélkül iratkozhattak be. Ez évben lett az iskolák nyelve magyar.

Győri közlöny, 1860. december 9.:

Az eredeti (a mai Liszt Ferenc 6. számú) épület egyre zsúfoltabbá vált, ennek enyhítésére a város más épületekben bérelt helyiségeket. Az 1860-61-es tanévben a Wölfl-féle házba helyezték át az oktatást.

Az 1866-67-es tanévben az alreáliskola már a Megyeház utcai „régi megyeház”-ban szerzett helyet, ahol a földszinti penészes szobákat kapta meg. Ez idő tájt nyílt meg újból a Győri Királyi Jogakadémia az épület emeletén. (Ez a mai Liszt Ferenc utca 17-es számú ház, a később itt felépült jogakadémia helyén állt, 1749-től 1824-ig volt itt a megyeháza.)

A reáliskolai helyiségek közül a kisebbekben helyezték el a fizika és természettanszereket, és azokban jelölték ki helyét a vegytani laboratóriumnak is.

A jogakadémiának szánt új épület építését 1868 nyarán kezdték meg, és 1869 tavaszára már el is készültek vele. Ebben a reáliskola is helyet kapott. Az épület hátsó része megmaradt, a tanítóképezde működött benne mindaddig, míg új helyére el nem költözött. A felszabadult helyiségeket is az alreáliskola kapta meg.

A Királyi Jogakadémia 1869-ben elkészült épülete (Az 1900 körül készült képeslapon a „Magy. kir. állami polgári leányiskola” felirat szerepel, ez csak a jogakadémia megszüntetése után költözött be):

Az 1900 körül készült képeslapon már áll a jogakadémia új épülete, közte és az egykori ferences kolostor közt még egyemeletes a Liszt Ferenc utca 15-ös számú épület. Itt 1825-től volt a megyeháza, ekkor cserélte el a helytartótanács a megyével a korábbi megyeházáért (a mai Liszt Ferenc u. 17.).

Az 1870-71-es tanévben az alreáliskola elvesztette hivatalos katolikus jellegét, és községivé (városivá) lett. Közben a városban mozgalom indult el, hogy az alreáliskolát főreáliskolává alakíttassák át.

A város 1870 áprilisában a közoktatásügyi miniszterhez fordult kérelmével, hogy az iskolát „az ipar és a kereskedelmi érdekek előmozdítása céljából”, állami költségen főreáltanodává bővítsék ki, s kereskedelmi iskolával is csatolják össze.

Győri Közlöny, 1870. augusztus 14.:

1872 februárjában 334 polgár folyamodványt adott be a minisztériumhoz a főreáltanoda érdekében.

Győri közlöny, 1872. augusztus 4.:

További kérelmek hatására végül 1872. október 28-án kötötte meg Trefort miniszter a várossal a szerződést, melynek értelmében a reáliskolát az állam kezelésébe veszi, azt fokozatosan főreáliskolává egészíti ki. A szerződés szerint tehát nemcsak az alreál-, hanem a régi nemzeti rajziskola is az állami főreáliskola tartozéka lett tanárjával s felszerelésével együtt.

A város közönsége elfogadta a szerződést, az államosításnak most már semmi sem állta útját. A közoktatásügyi kormány a törvényhozás elé vitte az ügyet. Az 1873. évi országos költségvetés a győri főreáliskolára (1873. évi októbertől-decemberig) 4963 forintot, az 1874. évre pedig 14.950 forint vett fel.

Győri Közlöny, 1873. szeptember 25.:

Az államosítást azonban csak az 1873/74-es tanévvel hajtották végre.

A Győri Magyar Kir. Állami Főreáltanoda első évi értesítője:

Az 1873/74-ben kiadott első főreáliskolai értesítő megemlíti az iparostanulók részére berendeztetett vasárnapi rajzoktatást, mely a tanév végéig tartott. A vasárnapi rajziskolából fejlődött ki az iparos tanoncok vasárnapi rajziskolája. A közoktatásügyi minisztérium és a város között 1872-ben létrejött szerződés kötelezte a reáliskolai rajzprofesszort, hogy az „iparos tanoncokat” is oktassa rajzban. A város kötelezte magát továbbá, hogy a főreáltanodát a tanügynek megfelelő épülettel ellátja, a minisztérium által jóváhagyott terv szerint felállítja, illetve berendezi és karban tartja.

1873-ban az épület ügyét elhalasztották. 1874-ben a minisztérium az építkezést sürgette, mintául átküldte a körmöcbányai főreáliskola tervrajzát. A város válaszában arra hivatkozott, Győr anyagi helyzete nem teszi lehetővé a terv megvalósítását.

A Főreáliskola elhelyezésére Buzássy Károly városi mérnök tervet készített. Az akkor használt épületre emeletráépítést tervezett, így kívánt újabb helyiségekhez jutni. A minisztérium válaszában azonban meghatározta a szükséges helyiségek sorát.

1876-ban a miniszter a Jogakadémia termeit kérte a reáliskola részére. Ekkor a város a pillanatnyi bajon úgy segített, hogy az épület udvari földszintes részében bocsátott az iskola rendelkezésére két termet, s így a szomszédos kis-megyeháza két bűzös szobájába nem kellett többé átjárni az ifjaknak. Az újonnan beinduló osztályokkal azonban a tanulók száma folyamatosan nőtt, a gondokon csak újabb bérelt helyiségekkel lehetett enyhíteni.

Közben változtak a körülmények is, mivel az uralkodó jóváhagyásával a Győri Jogakadémiát az 1888-89-es tanév végétől kezdve fokozatosan beszüntették. Az így megürült helyiségeket a reáliskola vette birtokba, ez mégsem jelentett megoldást. 1890-ben a reáliskola igazgatósága elkészítette az iskolai épület tervét, miszerint a kibővítése a Harangöntő közi telken valósulna meg.

Az 1890-91-es tanévben az eddigi tervezgetések megváltoztak. A közoktatásügyi minisztérium Győr szabad kir. városhoz intézett leiratában hangsúlyozta, hogy az addig használt iskolai épület még pótépítkezések után sem alkalmas a Főreáliskola célirányos elhelyezésére.

A Győri Állami Polgári Leányiskola szintén helyiséggondokkal küzdött, amely megoldásra várt. Ekkor abban történt megállapodás, hogy a Leányiskola a régi jogakadémiai, illetve reáliskolai épületbe költözik, viszont a Főreáliskola részére új épületet építenek. Ebben az irányban indultak meg a tárgyalások a város és a minisztérium közt, amelyek most már meg is valósultak.

Sok évtizedes küzdelem vezetett el addig, hogy a Honvéd ligetben a Főreáliskola új otthont kapjon. Ennek részleteit a következő részben követjük nyomon.

Antaliné Hujter Szilvia

Felhasznált irodalom:
Bedy Vince: A Győri Nemzeti Rajziskola története. Győri Szemle könyvtára 1. Győr, 1930.
Borbíró Virgil -Valló István: Győr városépítéstörténete. Bp. 1956.
Fédermayer István: Révai Miklós élete és munkássága. Győr, 2000.
Lasz Samu: A Győri M. Kir. Állami Főreáliskola monográfiája. Győr. 1895.
Lővei Pál-Nagy Judit: A győri Liszt Ferenc utca háztulajdonosai a 17. század végétől a kiegyezésig. In Kő Kövön I. : Dávid Ferenc 73. születésnapjára . Bp. 2016. p. 312.
Pálos Ede: Révai Miklós és rajziskolája. Felolvasás a győri Révai ünnepen. In: A Gőri Magyar Királyi Állami Révai Miklós Főreáliskola .harmincnegyedik évi értesítője az 1906-1907. tanévről. p. 5-12.
Révai Miklós Gimnázium, Győr. 200. Jubileumi emlékkönyv . Szerk. Federmayer István. Győr, 1988.
Ruby Miroszláv: A győri nemzeti rajziskola története. Győr, 1984.
Travnik Jenő: Révai Miklós iskolája. In: Az ötven éves Győri Magyar Királyi Állami Révai Miklós Főreáliskola 1922-23. iskolaévének értesítője. Győr 1923. p. 29-36.

A Várostörténeti puzzle sorozatának korábbi cikkei:
- 1. rész: A Radó-szigeti Kioszk
- 2. rész: A győri repülőtér
- 3. rész: A Wolf Gyula-féle könyvkereskedés a győri Széchenyi téren
- 4. rész: Régi győri farsangi bálok
- 5. rész: Makrisz Agamemnon: Vízicsikó
- 6. rész: A Dunakapu tér
- 7. rész: Az Apolló mozi
- 8. rész: A Győri Gyufagyár
- 9. rész: 
Egy kiszolgált katonaszobor: a vashonvéd
- 10. rész: A Hungária kávéház tulajdonosa, a népdalgyűjtő Limbeck Ferenc - Limbay Elemér
- 11. rész: Az Auer Kávéház
- 12. rész: Volt egy mozi...: A győri Elite Mozi (1922-1953)
- 13. rész: A Győri Lemezárugyár – A fémjátékok egykori fellegvára
- 14. rész: A „nagy ház”, avagy a győri Lloyd-palota (I. rész)
- 15. rész: Adalékok a győri Lloyd történetéhez (II. rész)
- 16. rész: Régi győri mesterség: a burcsellás
- 17. rész: Egy győri polihisztor tűzoltóparancsnok: Erdély Ernő (1881-1944) – I. rész
- 18. rész: Egy győri polihisztor tűzoltóparancsnok: Erdély Ernő (1881-1944) – II. rész
- 19. rész: Egy győri polihisztor tűzoltóparancsnok: Erdély Ernő (1881-1944) – III. rész
- 20. rész: A Stádel Gépgyár – Győr első gépgyára
- 21. rész: A Kisalföldi Gépgyár
- 22. rész: A győri Tungsram Gépgyár
- 23. rész: A győri szecessziós Kisfaludy kávéház története
- 24. rész: A Zeiss Optikai Gyár a győri Dunakapu téren
- 25. rész: Élet az egykori újvárosi Nádor szállóban
- 26. rész: Postapaloták Győrött
- 27. rész: A Spartacus csónakház – Győr első csónakháza
- 28. rész: A győri strand- és termálfürdő múltjáról
- 29. rész: A nádorvárosi Back-malom
 – a Győri Hengermalom
- 30. rész: A 700 éves Győr (1271-1971) emlékmű története
- 31. rész: A régi győri gőz- és kádfürdők
- 32. rész: Mayr Gyula, győri órásmester, aki világhírű órát készített
- 33. rész: Szabó Samu lakatosmester tűzhelygyára
- 34. rész: A régi gőz-, kádfürdő és a fedett uszoda épületének története
- 35. rész: Nagy Mihály tésztagyáros, a szultáni és a császári udvar szállítója
- 36. rész: Szemelvények Kiskút történetéből
- 37. rész: Séta Kiskúton
- 38. rész: A Cziráky-emlékmű – A 102 éve felavatott obeliszk története
- 39. rész: Hello tourist  Hotel Tourist!
- 40. rész: A „hit és haza” emlékműve: a győri Mária-oszlop
- 41. rész: Advent és karácsonyvárás Győrben az „5-ös” években
- 42. rész: Advent és karácsonyvárás Győrben az „5-ös” években II.
- 43. rész: Négy évtized négy győri szilvesztere: 1955, 1965, 1975, 1985
- 44. rész: Párduc a szigeten  Hősi Emlékmű a „Győri Margitszigeten”
- 45. rész: Egy méltatlanul elfeledett győri festőművész, Pandur József
- 46. rész: Bolgárkertészek Győrben
- 47. rész: Az egykori Rákócziánum, a későbbi „konzi” épülete
- 48. rész: 
Farkas Miska, a győri „hegedűkirály” – Újvárostól a világhírig
- 49. rész: A győr-nádorvárosi Erzsébet liget és sporttelep kialakítása és fénykora
- 50. rész: Az Erzsébet liget története 1945-től napjainkig
- 51. rész: Ferenc Ferdinánd és Győr
- 52. rész: Káptalani zenészek háza
- 53. rész: A győri selyemfonoda és a fonodai munkásnőszállás
- 54. rész: A belvárosi-gyárvárosi Meller-féle olajgyár
- 55. rész: Blaha Lujza és Győr

- 56. rész: A győr-nádorvárosi kamillus templom
- 57. rész: A Győri Korcsolyázó Egyesület első negyedszázada
- 58. rész: A győri tejfölös kofa szobra
- 59. rész: Skopáll József győri fotográfus
- 60. rész: A győri Tanítók Háza
- 61. rész: A győri idegenforgalmi pavilon története: 1938-1975
- 62. rész: A győri Petőfi-szobor az Eötvös parkban
- 63. rész: A vagongyár bölcsődéje
- 64. rész: A Magyar Ispita
- 65. rész: A győri tűztorony
- 66. rész: A könyv ünnepe – A győri Ünnepi Könyvhetek történetéből
- 67. rész: Kelemen Márton, az elfeledett fa- és kőszobrász, az oltárépítő és építőmester
- 68. rész: Az Erzsébet téri „Nagy” Pannonia Nyomda
- 69. rész: A Tulipános iskola
- 70. rész: Párizs Győrben – Balog Lajos Barros úti divatáruháza
- 71. rész: A győr-nádorvárosi, 87 éves Kölcsey Ferenc Általános Iskola története
- 72. rész: A kereskedelmi és iparkamara székháza
- 73. rész: Az I. számú Polgári Fiúiskola építésének története
- 74. rész: A győri szabadstrandi fürdőzés múltjából

- 75. rész: Gyógyszertár az Angyalhoz: A Mányoki-ház története
- 76. rész: Az I. számú Polgári Fiúiskola építésének története – II. rész
- 77. rész: Arany Sas és Aranysas – két győri patika története I. rész
- 78. rész: Arany Sas és Aranysas – két győri patika története II. rész

- 79. rész: Dunafürdő, a régi győri Tóth-féle uszoda
- 80. rész: A Rábaszabályozó Társulat székházának építése
- 81. rész: A Győri Sakk-kör első évtizedei (1902-1924)

- 82. rész: A győri Országzászló emlékmű
- 83. rész: Elevátor a Mosoni-Duna partján
- 84. rész: A győri királyi ítélőtábla épületének története a győri sajtó alapján
- 85. rész: A győri Pénzügyi Palota története 1945-ig
- 86. rész: A győri pénzügyi palota épületének története 1945 után

2016.12.15
565