Telkes Mária 1900. december 12-én született Budapesten. Elemi iskolai tanulmányait előbb az Angolkisasszonyoknál, majd a Sophianum katolikus leánygimnáziumban végezte, mindvégig jeles eredménnyel. 1920-ban kezdhette meg tanulmányait a budapesti tudományegyetemen, ahová 1895 óta iratkozhattak be nők is. Matematika-fizika szakon szerzett diplomát, majd Rybár István fizikus professzor mellett dolgozott asszisztensként, és szerzett doktori fokozatot fizikai-kémia területen 1924-ben. Még ebben az évben ellátogatott hozzá nagybátyja, a Clevelandban élő konzul, Ludwig Ernő. Ez a találkozás hatalmas fordulatot hozott életében, mert nagybátyja hívásának eleget téve Amerikába költözött.

1925-ben a clevelandi Biofizikai Intézet kutatólaborjában kezdte meg munkásságát George S. W. Crile professzor mellett. Itt egy fényelektromos készüléket szerkesztett, amely alkalmas volt az emberi agy energiakisugárzásait regisztrálni.

A The New York Times 1934-ben készített egy összeállítást az akkori 11 legismertebb és legsikeresebb amerikai nőről, ahol filmszínészek, sportolók és közéleti szereplők mellett Telkes Mária is szerepelt egyetlen (ráadásul magyar) tudósként.

1937-ben kapta meg az amerikai állampolgárságot, és ugyanebben az évben lett a Westinghouse Electric kutatómérnökévé, itt olyan szerkezeteket dolgozott ki, amelyek a hőt elektromos energiává alakították. Néhány évvel később, 1939-ben Bostonba költözött, ahol a Massachusetts Institute of Technology (MIT) tanáraként és kutatójaként folytatta pályafutását. Innentől kezdve munkássága leginkább a napenergia felhasználása köré összpontosult.

A II. világháború alatt katonai célú fejlesztések keretében napenergiával működő tengervíz-sótalanító berendezést szerkesztett, amely életmentő volt a tengerészek és a tenger fölött katapultálni kényszerülő pilóták számára. Ezt a rendszert fejlesztették tovább a későbbiekben a Virgin-szigetek vízellátásának kiegészítéséhez is.

1948-ban Doverben az ő tervei alapján építették fel az első napenergiával fűtött kísérleti házat. A Telkes-féle háznál egy három méter magas üvegfal mentén a Nap felmelegítette a levegőt, s ezt egy glaubersót tartalmazó tartályrendszer köré fúvatták. A kristályvizet tartalmazó só a hőt abszorbeálja (elnyeli). Ez a hő bizonyos hőmérsékleten (32,38 Celsius fok) a kristályokat megolvasztja. Az ezt követő lehűléskor a nátriumszulfát (a glaubersó kémiai neve) újra kristályosodik, s ekkor a felvett olvadási hő ún. dermedési hőként felszabadul.

Telkes Mária érdeme elsősorban az első napház megépítése, melyet további kísérletek követtek, s ezzel a napenergia-kutatásra hívta fel a figyelmet. Világszerte megindultak a kutatások a nap energiájának hasznosítására, hol kémiai úton, hol pedig a közvetlen villamossággá történő átalakításával. Tudományos felfedezései között tartják nyilván a hideg tárolását is, amelynél a hőtárolás szabályait alkalmazta. Ezt többek között az épületek klimatizálásához hasznosítják.

1980-ban 80 évesen(!) a US Department of Energy-nek segített kidolgozni a világ első napenergiával működő házát. Eredeti kémiai hőtárolási felfedezései egy teljesen új technológiává nőtték ki magukat, melyek sok új felfedezéshez vezettek a hő- és légkondicionáló iparban. Utolsó, kilencven éves korában 4. 954. 298/1990. szám alatt jegyzett szabadalma is a hidegtárolás új lehetőségéről szólt.

Telkes munkásságát és sikerességét jól jellemzi több mint száz tudományos publikációja, húsz szabadalma és az általa elnyert tizenkét nemzetközi kitüntetés, köztük az Amerikai Tudományos és Kutatásfejlesztési Hivatal díja és az American Solar Energy Society Charles Greeley Abbot díja. Egyetemi oktatóként, majd később nagyvállalatok tanácsadójaként dolgozott, részt vett több állami megbízású tengerészeti és űrkutatási programban is. Például olyan anyagok kidolgozásával foglalkozott, amelyek az űr extrém hőingadozásait is képesek elviselni.

Kutatási eredményeinek jelentősége – a napenergia hasznosításának továbbfejlesztése – az 1970-es évek olajválsága óta tovább fokozódott. Az MIT Energetikai Hivatal programjának keretében további napházak építésén dolgoztak a korábbi tervek és eredmények felhasználásával.

Telkes Mária 1995-ben tért haza ismét Magyarországra, s még abban az évben el is hunyt Budapesten. Életműve, számos találmánya, melyek közül többet napjainkban is használnak, méltán lehet példaértékű minden fiatal kutató számára.

Szabados Éva

Források: Wikipédia, termeszetvilaga.hu, britannica.com, tudosnaptar.kfki.hu, kossuth-klub.hu

A kép a Wikimedia Commons szabad felhasználású gyűjteményéből származik, a szerzői jogtulajdonos a kép készítője. A felhasznált kép forráshelye a szerzői jogi feltételekkel és a szerző megnevezésével itt érhető el.