584

115 éve adták át az első Nobel-díjakat

Ezen a napon történt

115 éve 1901. december 10-én, 5 esztendővel Alfred Nobel svéd feltaláló halála után osztották ki az első Nobel-díjakat a különféle tudományágak, az irodalmi élet, illetve a békemozgalmak legtekintélyesebb képviselői számára. Nobel, aki a dinamit feltalálásával pacifista gondolkodása ellenére is a 20. századi haditechnika úttörője lett, végrendeletében alapította meg a róla elnevezett kitüntetést, amellyel együtt – vagyona kamataiból – komoly pénzjutalmat is felajánlott.

„Hátramaradó vagyonom egészét a következőképpen kell kezelni: a végrendeleti végrehajtóim által biztos értékpapírokba fektetett tőke egésze képez egy alapot, amelynek kamatait évente azok között osszák ki díjakként, akik a megelőző évben a legnagyobb szolgálatot tették az emberiségnek. A jelzett kamatokat öt egyenlő részre kell felosztani, amelyeket azután a következőképpen kell megosztani:
egy részt annak a személynek, aki a legjelentősebb felfedezést tette a fizika területén;
egy részt annak a személynek, aki a legjelentősebb felfedezést tette a kémia területén;
egy részt annak a személynek, aki a legjelentősebb felfedezést tette az élettan, illetve az orvostudomány területén;
egy részt annak a személynek, aki az irodalom területéhez a legkiválóbb idealisztikus beállítottságú alkotással járult hozzá;
egy részt pedig annak a személynek, aki a legtöbbet, illetve a legjobbat tette a nemzetek közötti barátság ügyéért, az állandó hadseregek megszüntetéséért, illetve csökkentéséért, a békekongresszusok megrendezéséért és elősegítéséért.” (Részlet Alfred Nobel végrendeletéből)

Alfred Nobel 1833-ban Stockholmban, egy tehetséges építész harmadik gyermekeként látta meg a napvilágot, aki azonban később a rombolás tudománya felé fordult. Az édesapa fegyverek és robbanóanyagok gyártásával kezdett foglalatoskodni. A megfelelő kereslet miatt családjával együtt hamarosan az Orosz Birodalomba költözött, ahol rövid idő alatt hatalmas vagyonra tett szert. A Péterváron nevelkedő Alfred szintén komoly érdeklődést tanúsított a kémia és a robbanószerek iránt, így előbb Nyikolaj Zinin orosz tudós keze alatt tanult, majd az Egyesült Államokban, John Ericsson gyárában szerzett tapasztalatokat. Nobel érdeklődésének középpontjában a kor legnagyobb hatású robbanóanyaga, a nitroglicerin állt, mely könnyű reakcióképessége okán a család gyáraiban is gyakran okozott tragédiát; a Heleneborgban működő üzem 1864-es felrobbanása során a feltaláló öccse, Emil is életét vesztette.

A talajba csöpögő nitroglicerint látva Alfred Nobel idővel rájött arra, hogy a rendkívül veszélyes anyagot kovakővel – ráadásul a hatásfok minimális csökkenésével – biztonságosabbá lehet tenni, ennek nyomán pedig 1867-ben szabadalmaztatta leghíresebb találmányát, a dinamitot. Az elsősorban bányarobbantáshoz és alagútépítéshez használt anyagon Nobel rövid idő alatt milliókat keresett.

Jóllehet, ezek a robbanóanyagok korábban soha nem látott pusztítást tettek lehetővé, Nobel – aki első szerelmének, a híres osztrák békeharcosnőnek, Bertha Kinsky-nek írt leveleiben is számtalanszor bizonygatta békeszeretetét – a dinamit energiáját békés célok érdekében bocsátotta az emberiség rendelkezésére. Természetesen a robbanószer haszonélvezői idővel visszaéltek ezzel az adománnyal. Egyesek szerint Nobel élete végéig lelkiismeret-furdalást érzett a dinamit feltalálásáért – és ezért alapította meg a róla elnevezett díjat is –, mások azonban úgy vélik, a milliomos tettei mögött felesleges ilyen motivációt keresni. Annyi bizonyos, hogy 1895 novemberében megírt végrendeletében elrendelte, hogy értékpapírokba fektetett tőkéjének kamataiból évente jutalmazzák meg a tudományok és az irodalom legkiemelkedőbb képviselőit, illetve azokat, akik a nemzetek egyetemes békéje érdekében a legtöbbet tették.

A díjak odaítélését Nobel a Svéd Tudományos Akadémia, a Karolina Intézet és a stockholmi Akadémia által felállított öttagú bizottságokra bízta. A béke előmozdításáért járó díjat – az értékelési szempontok szubjektivitására való tekintettel – a norvég parlament (Storting) hatáskörébe helyezte. Az utóbbi 70 évben azonban eltérnek az eredeti gyakorlattól, 1936 óta kormánytag nem lehet a Norvég Nobel Bizottság tagja, 1977 óta pedig a Storting tagjai sem lehetnek azok, ők csak kinevezik a bizottságot. 1968 óta közgazdasági Nobel-emlékdíjat is kiosztanak, melyet a Svéd Bank alapított, fennállásának 300. évfordulóján.

Nobel-díjat a jelölt csak életében kaphat, így a tudományos élet és az irodalom jelesei közül számos személy végül nem érhette meg, hogy rá kerüljön a sor, holott munkássága érdemessé tette volna az elismerésre. A Nobel-békedíj (lent a képen) az egyetlen, amit nem természetes személy is megkaphat: nem is egy példa volt arra, hogy szervezeteket ismertek el vele. A tudományok és az irodalom díjazottjai azonban csak magánszemélyek lehetnek.

Nobel-békedíj (A kép forrása: ProtoplasmaKid / Wikimedia Commons / CC-BY-SA 4.0)

A Nobel-díjra jelölés évről évre a szakmai szervezetek vezetői, akadémikusok, tudósok felkérése alapján történik. Irodalmi Nobel-díjra például nem szervezetek, hanem személyek: akadémikusok, egyetemi professzorok, szerzői szervezetek elnökei jelölhetik pályatársaikat. Nemcsak az egyes jelöltek személyét illetően van titoktartási kötelezettségük a jelölőknek, hanem azt sem árulhatják el, hogy őket megkereste a díj odaítéléséről döntő bizottság. A Nobel-díjak jelölésével és odaítélésével kapcsolatos dokumentumok archívuma kereken ötven évig nem kutatható. Tehát például 2014-ben azt tudhatjuk bizonyosan, hogy 1964 előtt kik voltak a jelöltek és a jelölők. Minden más olyan hír, ami például a Nobel-díjat el nem nyert kortárs tudósok vagy írók jelöléséről szól, ellenőrizhetetlen.

Alfred Nobel elhunyta után három és fél évvel, 1900 júniusában született meg a Nobel Alapítvány, mely a nagylelkű feltaláló halálának ötödik évfordulóján, 1901. december 10-én osztotta ki az első Nobel arcmásával díszített, körülbelül 200 gramm súlyú aranyérmeket. Ettől kezdve a milliomos által megbízott tudományos intézetek – illetve a norvég parlament – évről évre kiválasztják azt a személyt – megosztott díj esetében személyeket, legfeljebb 3 főt –, akit a fent felsorolt kategóriákban a világ legjelentősebb képviselőjének tekintenek.

A feltaláló végakaratát, miszerint a kitüntetést ne nemzetiségi alapon osztogassák, szerencsére máig sikerült tiszteletben tartani, ez pedig komoly szerepet játszik abban, hogy a Nobel-díj 110 esztendő után is az egyik legrangosabb elismerésnek számít. Világraszóló tudományos elismerést jelent nemcsak a díjazott, hanem nemzete számára is.

Magyarország kis méretéhez képest a világ természettudományi fejlődésében kiemelkedő szerepet játszottak a magyar vagy magyar származású tudósok. Sajnos a Nobel-díjasaink zöme hazánkból elvándorolva érte el világraszóló eredményeit.

A Nobel-díj történetében két olyan díjazott volt, akik Magyarországról utaztak ki az átadási ceremóniára: Szent-Györgyi Albert (orvosi, 1937) és Kertész Imre (irodalmi, 2002). Szent-Györgyi előbb Szegedre vitte az érmét, majd a világháború kezdetén a Magyar Nemzeti Múzeum megvásárolta tőle: a plakett a mai napig ott látható. Szent-Györgyi a múzeumtól kapott összeget az akkoriban kitört finn-szovjet háború finnországi szenvedőinek ajánlotta fel.

2016 Nobel-díjasai:
Béke: Juan Manuel Santos
Fizikai: David J. Thouless, F. Duncan M. Haldane, J. Michael Kosterlitz
Kémiai: Jean-Pierre Sauvage, J. Fraser Stoddart, Bernard L. Feringa
Irodalmi: Bob Dylan
Orvosi: Ószumi Josinori
Közgazdasági: Oliver Hart, Bengt R. Holmström

Szabados Éva

Forrás: Wikipédia, rubicon.hu

A képek a Wikimedia Commons szabadfelhasználású gyűjteményéből származnak, a szerzői jogtulajdonosok a kép készítői. A felhasznált képek forráshelyei a szerzői jogi feltételekkel és a szerzők megnevezésével a következő linkeken találhatók: 1. kép; 2. kép.

2016.12.10
12