Szent Charbel Makhlouf, maronita szerzetes, Kelet nagy misztikus szentje, aszkétája (akit VI. Pál pápa 1968-ban boldoggá, majd 1977-ben szentté avatott), 1828 és 1898 között élt Libanonban. Évekkel halálát követően sírját árvíz öntötte el, a mocsár felszínén lebegő holttestét pedig sértetlen állapotban találták meg. Karjai a mellkasán összefonva nyugodtak, kezében kereszt volt, míg bordájából vízzel elegyedett vér szivárgott. A holttest több mint ötven éven át verejtékezett. A rózsaszín folyadék átütött Szent Charbel ruháján, amelyet gyakorta kellett cserélni. Végül átszivárgott a koporsó falán is, később pedig, amikor azt kriptába zárták, annak fala is ontotta a szent folyamatosan kiáradó vérét. A titokzatos vérszaporodás előtt az esetet vizsgáló orvosok értetlenül álltak. Charbel atya sírjához zarándokok tömegei indultak meg, a nyughelynél pedig számos imameghallgatás és csodás gyógyulás történt.