1590

A szerelem iskolája

Egy este Shakespeare és Szabados Éva társaságában

Omnia vincit amor (A szerelem mindent legyőz), tartja a latin közmondás. Amióta férfi és nő létezik, Ámor sebzi a szíveket, a seb hol édes, hol fájdalmas. Beteljesült és reménytelen szerelemről, égi és földi Vénuszról hallhattak, akik november 30-án a megyei könyvtár Kisfaludy Károly Könyvtárába látogattak, ahol Szabados Éva színész adta elő Shakespeare a szerelemről című estjét.

A szerelem időről időre megihleti a művészeti ágak képviselőit, gondolhatunk Rodin Csók című jeles szobrára, de a zene, a festészet és az irodalom számtalan kiemelkedő alkotással adózott e szépséges érzelem ábrázolásának. A kiemelkedő művek a tudás enciklopédikus tárházát nyitják meg. A Mahábhárata elolvasásával többet tudhatunk meg a hindu világról. Balzac Emberi színjátékából a francia viszonyokról, mint bármely – a témát taglaló – szakmunkából.

William Shakespeare műveiben elmélyedni annyit tesz, mint megismerni a szerelem minden árnyalatát, a nő és a férfi lelki világát. S ha végigtanulmányoztuk eme grandiózus életművet, mi leszünk a szerelem rejtélyének tudorai.

Shakespeare kora a reneszánsz. A humanizmus művészi vetületéről van szó, amely mint emberközpontú világnézet, szakít a merevebb középkori felfogással. Feleleveníti az antik világ embereszményét, újra élnek az ókori filozófiai eszmék, megtermékenyítve a tudományos és a művészi életet. A természet szépsége, a vidámság, a szerelem kerül a művészi ábrázolás középpontjába, természetesen nem száműzve a vallásos világnézetet.

A Tudor-kor az angol reneszánsz fénykora, a színházi, zenei élet kibontakozása, mely kimagasló szerelmi költészettel is dicsekedhet. Visszatérve Shakespeare-hez, a szellemóriás életművéből Szabados Éva idézett fel részleteket. Nagy átélő képességgel adta elő a verssorokat, drámarészleteket. Nagyszerűen játszott hangjával, érzékeltetve a monológok és jelenetek hangulatát. Az egyes részletekből eltérő helyzetek, sorsok és jellemvonások tárultak fel. Hallhattunk forró szerelmi vallomást, és láthattunk az életét kockáztató hősszerelmest. Megismerhettük a megrögzött agglegényt, aki csípőből utasítja el a házasságot. De végül a szerelem minden akadályt félresöpört.

Shakespeare szerelmi történeteiben a rideg érdeknek, családi ellenségeskedésnek hadat üzen a halhatatlan szerelem. Tragédiák, vígjátékok éppúgy kikerültek a mester tolla alól, mint gyönyörű szonettek. A cselekményszövés mesterfokáról tanúskodnak azok a fordulatok, kényszerű vargabetűk, melyek késleltetik, nehezítik a boldog végkifejletet.

Shakespeare életműve igazán míves irodalmi hagyaték, melyet nem egy vagy két személy mondhat magáénak, hanem az egész emberiség. Különösen azoknak nélkülözhetetlen szellemi táplálék, akik szomjúhozzák a szépet s a jót. Műveit olvasva, versei dallamát befogadva átéljük a Katharzis élményét, az erkölcsi megtisztulást. A néző más emberként, megújulva távozik a színházi előadásról, mint ahogy érkezett. Átéli a hősöket sújtó tragédiát, ugyanakkor örül a vígjáték happy endjének.

Újra és újra erkölcsi mérlegre tehetjük a féltékenység, bosszú- és hatalomvágy, gőg és makacsság mint elutasítandó magatartás; és az önzetlenség, feltétlen szerelem, jóság és lovagiasság közti választás következményeit. A kimagasló irodalmi értéket hordozó művek iránytűként szolgálhatnak a mindennapi életünkben. A megformált irodalmi alakok viselkedésében, jellemvonásaiban részben önmagunkra ismerhetünk, így elmélyülhet önismeretünk.

„Ne a tükröd szidd, ha a képed ferde” – ez Gogol Revizor című színdarabjának mottója. Valóban a művész tanít, bírál a művein keresztül, igyekszik jobbá tenni az embert. De ez még önmagában kevés. Miként a páciensnek a terapeutával együtt kell működnie, mi sem lehetünk süketek és vakok, érzéketlenek az egyetemes emberi értéket sugárzó alkotások üzenete iránt.

A nagyszerű Shakespeare-est, melynek részesei lehettünk, emlékeztetett, milyen fontos életünkben a szerelem, amely jobbik énünket táplálja. És ismét beigazolódott, hogy van igény az egyetemes értékeket közvetítő művekre és a színvonalas interpretációkra.

Csiszár Antal

2016.12.02