Teherán kiválasztása elsőre meglepőnek tűnik, ugyanakkor ez egyfajta semleges terület volt a Szovjetunió és a britek által uralt India között, emellett az országot e két hatalom tartotta megszállva. Iránon át jutott el ugyanis az Egyesült Államok által a Szovjetuniónak küldött elképesztő mennyiségű fegyver és felszerelés.

Már a tárgyalások első napján fontos kijelentések történtek. Roosevelt elmondta, hogy a tervezett második frontot 1944. május 1. előtt nem lesznek képesek megnyitni, bármennyire is sürgeti azt Sztálin. Ennek helyéről is egyeztetések történtek, s Churchillel szemben győzött az amerikai álláspont, amely Franciaországba helyezte azt a Balkán-félsziget helyett. Ez a katonai szempontból egyébként érthető döntés eldöntötte Kelet-Európa háború utáni helyzetét is, mivel nyilvánvalóvá lett, hogy ezeket az országokat – benne hazánkat –, nem a nyugati szövetségesek érik majd el elsőként. Utólagos bölcsességgel elmondható, hogy Roosevelt túlságosan megbízott a ravasz Joe bácsiban, ahogy Sztálint akkoriban becézgették, aki könnyedén használta ki az elnök jóhiszeműségét/naivságát. Ezt egyébként a 20-30-as években Amerikában folyó bújtatott szovjet propaganda igencsak előkészítette, amely progresszívnak és ügyes kísérletnek tartotta a Szovjetunióban lévő munkásállamot, jótékony homályba burkolva annak valódi brutalitását. Mindenesetre Sztálin óvatosan azt sugallta, hogy ő is az Overlord-hadműveletet szorgalmazza, és máshol (= Balkán) kár lenne erőket pocsékolni a briteknek. Magában alighanem nagy örömmel nyugtázta a döntést a balkáni partraszállás elvetésekor.

Jellemző az is, hogy Sztálin a „három nagy” tárgyalásai mellett a katonai tanácsadók üléseit teljesen fölöslegesnek tartotta: „Nincs szükség a katonai bizottság tanácskozására. Teljesen felesleges. A katonák tanácskozása nem gyorsíthatja meg a munkánkat, azt csak saját magunk gyorsíthatjuk meg.” Szeretett mindent maga irányítani. A diktátor ígéretet tett arra is, hogy Hitler veresége után a Szovjetunió hadba lép Japán ellen (ezzel megszegte a Japánnal 1941-ben kötött 5 éves megnemtámadási szerződést!), amit Mandzsúria 1945. augusztusi lerohanásával majd meg is tesz. A konferencia már előrevetítette Európa 1945 utáni kettészakadását, s jelezte, hogy Nagy Britannia mindinkább kiesik szuperhatalmi státuszából, és a világháború utáni korszak képét az Egyesült Államok és a Szovjetunió határozza meg.

A tárgyalások egyik legnagyobb horderejű kinyilatkoztatása az volt, hogy a hatalmak nem kötnek különbékét Németországgal, és annak teljes legyőzéséig folytatni fogják a háborút ellene. Az, hogy a hármak csak a feltétel nélküli megadást tartották elfogadhatónak, hozzájárult ahhoz, hogy a német lakosság utolsó pillanatig kitartott Hitler mellett, mivel nem nyílt számukra más megoldás, csak a győzelem vagy az ország pusztulása. Visszatekintve talán ez sem volt túl szerencsés döntés Európára nézve.

Horváth Gábor

Felhasznált irodalom: rubicon.hu, bibl.u-szeged.hu

A kép a Wikimedia Commons szabad felhasználású gyűjteményéből származik, a szerzői jogtulajdonos a kép készítője. A felhasznált kép forráshelye a szerzői jogi feltételekkel és a szerző megnevezésével itt érhető el.