833

95 éve született Pilinszky János

A huszadik század egyik legjelentősebb költője

Pilinszky János Budapesten született 1921. november 27-én, értelmiségi családban. Nagynénjei erősen befolyásolták érzelmi fejlődését, hatásuk még felnőtt korában is erősen érvényesült. A fővárosi piarista gimnáziumban érettségizett 1939-ben, majd a Pázmány Péter Tudományegyetemen jogot, művészettörténetet, magyar irodalmat tanult, de aztán tanulmányait abbahagyta.

Első versei az Élet, a Napkelet és a Vigília folyóiratokban jelentek meg, 1941 és 44 között az Élet segédszerkesztője volt. 1944 őszén katonai szolgálatra hívták be, így került Harbachba, ahol egész életére kiható élményként ismerte meg a koncentrációs táborok borzalmait.

1945 után versei a Magyarok és a Válasz című folyóiratokban jelentek meg. Első verseskötete, a Trapéz és korlát 1946-ban jelent meg a Szent István Társulatnál. 1947-48-ban állami ösztöndíjjal Rómában és Svájcban tartózkodott. Első kötetéért 1947-ben Baumgarten-díjat kapott. 1949-től az irodalmi élet peremére került, nem jelenhettek meg művei. Verses meséket írt ezalatt, melyek aztán 1957-ben jelentek meg Aranymadár címmel.

1955 októberében polgári házasságot kötött Márkus Annával, azonban rövid együttélés után a következő évben elváltak. Anna az 1956-os forradalom után Párizsba emigrált, ahol újból férjhez ment, de a költővel mindvégig jó barátságban maradtak. Pilinszky 1956-ban lektor lehetett a Magvető Kiadó kitűnő szerkesztőgárdájában, 1957-től az Új Ember című katolikus lap belső munkatársa volt.

Az 1960-as évektől több alkalommal járt Nyugat-Európában, Párizsban is eltöltött hosszabb időt. Ottani tartózkodása idején ismerkedett meg Simon Weil írásaival, amelyek jelentős hatást gyakoroltak világképének alakulására. 1962 őszétől a Magyar Írószövetség tagja lett. 1970 végén ismerkedett meg Jutta Scherrer német vallástörténésszel, a hozzá fűződő szerelem idejére esett utolsó alkotói korszaka. 1975-ben testvére, Pilinszky Erika öngyilkos lett, ekkor költőként végleg elhallgatott.

Az 1970-es évektől kezdve költészetét már általános elismerés övezte. 1970-ben jelent meg gyűjteményes kötete, a Nagyvárosi ikonok, s ettől kezdve – ha lassan és megkésve is – a hazai irodalmi élet egyik legjelentősebb képviselőjeként kezdték számon tartani. 1972-ben jelent meg a Szálkák, 1974-ben (négy színdarabbal együtt) a Végkifejlet, majd 1976-ban az összegyűjtött és új verseit tartalmazó Kráter című kötetek. 1976-tól nem írt több verset, egyre inkább a széppróza foglalkoztatta. 1977-ben adta közre Egy párbeszéd regénye alcímmel a Beszélgetések Sheryl Suttonnalt.

1974-ben megválasztották a Bajor Szépművészeti Akadémia levelező tagjának. 1975-ben Amerikába is eljutott. Nemzetközi elismerését kiváló versfordításaikkal olyan költőtársak segítették, mint az angol Ted Hughes és a francia Pierre Emmanuel. 1976-ban Hughes vendégeként aratott sikert Londonban.

1971-ben József Attila-díjat, 1980-ban Kossuth-díjat kapott, ebben az évben az Egyetemi Színpad bemutatta Életképek című színművét. Önéletrajzaim címmel vertikális regényt akart írni, amelynek egyik fejezetét filmre szerette volna vinni, de haláláig a műnek sajnos csupán három nagyobb fejezete („novellája”) készült el. Utolsó évei nagy részét Velemben és Székesfehérváron töltötte. Művei jelentős hányada csak halála után jelent meg kötetbe gyűjtve.

Alig egy hónappal az Ingrid Ficheux-vel kötött házassága után, 1981. május 27-én Budapesten meghalt, második szívinfarktusa következtében hunyt el hatvanéves korában. A halál váratlanul érte, tele volt tervekkel. Június 4-én hatalmas tömeg kísérte utolsó útjára a Farkasréti temetőben. 1998-tól a Digitális Irodalmi Akadémia posztumusz tagja lett.

Czeizel Endre orvos-genetikus több tanulmányában is arra a következtetésre jutott, hogy a költő látens homoszexuális volt, amellyel élete végéig sem tudott megbékélni, vallásos meggyőződése nem tette lehetővé számára, hogy megélje, de leküzdenie sem sikerült.

Legismertebb művei közé tartozik az Apokrif, a Harbach 1944, a Francia fogoly, a Ravensbrücki passió, a Négysoros, a Mire megjössz vagy a Harmadnapon. Lírájában a 20. század kegyetlen világát elemzi, leképezvén az ember magárahagyottságát, a létezés szenvedése elől való menekülés hiábavalóságát, valamint az élet stációit átható félelmet és rémületet. Lírai művein túl a próza és a dráma műnemében is alkotott. Esszéi és esszészerű prózakölteményei Meditáció és Bársonycsomó című versesköteteiben jelentek meg.

Nagy Mária

Forrás: enciklopedia.fazekas.hu, wikipédia, literatura.hu, Új Magyar Irodalmi lexikon. 5. köt. Budapest : Magyar Könyvklub, 2004.

A kép Csigó László felvétele, a Szép versek 1971 című kötetben jelent meg 1972-ben, a kép köteten belüléi sorszáma 44. A kép a Wikimedia Commons szabad felhasználású gyűjteményéből származik, a szerzői jogtulajdonos a kép készítője. A felhasznált kép forráshelye a szerzői jogi feltételekkel és a szerző megnevezésével itt érhető el.

2016.11.27