Zalán Tibor: Két színpadi játék (unferlédi, Szása i Szása)

tmoni írása

Zalán Tibor kiemelt vendége volt az idei Könyvszalonnak, hiszen nemcsak könyvbemutatóra kapott meghívást, hanem felkérték a Kortársasjátékban való részvételre is. Új drámakötetének, a Két színpadi játéknak a bemutatóján, pénteken este a pódiumszínpadon találkozhattunk vele, ahol Juhász András legelőször is a drámaíró versenyről kérdezte. Az író elmondta, hogy játéknak tekinti, így aztán, ha nyer (és nyert! Ő lett a legjobb drámaíró) az nagyon jó, de ha mégsem, az se baj, hiszen csak egy játékról van szó. Abban az értelemben viszont komolyan veszi a dolgot, hogy vállalja a felelősséget a darabért, akkor is, ha csak 24 óra áll rendelkezésre a megírásra, és nem a saját elképzeléseit kell papírra vetnie.

Kiderült, hogy a drámaíró a Békéscsabai Jókai Színház dramaturgja, ott vannak színházi kapcsolatai, ezen kívül drámaelméletet, drámatörténetet és dramaturgiát is tanít. Pályáját versírással kezdte, de mivel Páskándi Géza azt mondta neki, hogy írjon drámát, ha gazdag akar lenni, elkezdett drámaírással is foglalkozni. Gazdag nem lett, de kiderült, hogy fekszik neki a színműírás, ezért sokféle drámai műfajban kipróbálta már magát (a hangjátékot is ide sorolja).

Az alkotói folyamat nála arról szól, hogy mindig dolgozik. Egyszerre 5-6 dologgal is foglalkozik, s ez csak úgy lehetséges, ha állandóan ír (pl. vonaton Békéscsabára) – szerencsére az alvásigénye nem nagy. A drámaíró, a prózaíró és a költő Zalán Tibor nem különül el egymástól, mert alapjában véve költőnek tartja magát, s írhat bármit, költőként viselkedik. Legjellemzőbb írói tulajdonsága – saját bevallása szerint –, hogy nem tiszteli a szabályokat, sőt a műfaji és műnemi határokat sem. Minden szereplője ő maga, még a nők és a rosszak is, benne él az alakokban, ettől lesznek életteliek.

A bemutatott kötetről elmondta, hogy mindkét benne található darabot, az unferlédit éppúgy, mint a Szása i Szását, saját kedvtelésére írta, s mivel nem tudtak a címben megegyezni a kiadóval, ezért lett ilyen általános. Nem megrendelésre készült írásokról van szó, ezért nem csoda, ha 5 évig tartott, míg megszületett a könyv, hiszen a határidős munkák mindig előbbre valóak. A két színmű azért került egyszerre kiadásra, mert kiegészítik egymást, mindegyik alapja a fordított időrend.

Az unferlédi G. B. Shaw Pygmalionjának elvadított változata, melyben egy létszámleépítés miatt állásából elbocsátott franciatanárnő utcalánnyá züllesztése a tét. De a drámát nem a cselekmény vagy a figurák változása, nem is a jellemfejlődés adja, hanem maga a nyelv. Ahogy hullik széjjel a főhős mind fizikailag, mind szellemileg, mind morálisan, úgy roncsolódik a nyelv is, amit használ. A szerző szerint, ha az ember sérül (fizikailag, lelkileg, morálisan vagy egyszerre több módon), akkor sérül a személyisége is, legrosszabb esetben el is veszik teljesen. Itt pontosan ez utóbbiról van szó, s az integritásra vágyó, de egyre jobban széteső Lilla és a végletekig roncsolt nyelv között feszül olyan dinamika, ami a mű drámaiságát biztosítja.

A Szása i Szása tragikomikus fantáziálás egy elsüllyedt világról műfajmegjelöléssel látott napvilágot, és a Szegedi Nemzeti Színházban mutatták be. A darab egy groteszk színpadi játék a szovjet csapatok kivonulásának zűrzavaros időszakáról. Ismerős témák, ismerős alakok bukkannak fel: a maga pecsenyéjét sütögető vállalkozó, aki olajat szőkít, fegyverekkel kereskedik, és ukrán barátját bújtatja a trágyadomb alatt, a volt párttitkár, aki most új gazdának súg, hogy fennmaradhasson, a pap, aki végre teljes értékűnek érezheti magát, és így tovább. A színmű elején jól szórakozunk a görbe tükrön, amit a szerző elénk tart a rendszerváltozásról, elnézőek vagyunk Szásával, aki ugyan nem feddhetetlen, de csak azt csinálja, amit mindenki: megpróbál egy kicsit jobban élni. S mindezt átlengi az optimizmus, hogy hurrá, megkezdődött valami változás, és minden jobb lesz majd. Aztán jön a pofon, a kijózanodás, amikor a kisember (Szása) rájön, hogy amit szabad egyeseknek, azt neki nem, hogy lényegében nem változott semmi… Sírva-nevetős tragikomédia ez a javából.

Szavak a mélyből

tmoni írása

Ez év januárjában alakult meg a Dr. Kovács Pál megyei Könyvtár és Közösségi Tér Marcalvárosi Fiókkönyvtárában az Író Alkotók Klubja, egy újabb színfolt Győr kulturális palettáján. Az alkotóközösség nyitott minden írni szerető ember számára, lehetőség a tanulásra, a visszajelzésekre, s nem utolsósorban a megjelenésre. A Klub ugyanis Szavak a mélyből címen havonta összeállít egy irodalmi lapot, melyet eljuttatnak három győri könyvtárba, ahol bárki számára hozzáférhető, illetve saját maguk is terjesztik baráti körben. Negyedévente pedig egy elektronikus szám készül belőlük, mely elérhető az Elektronikus Periodika Adatbázis és Archívumban. A folyóirat – melynek főszerkesztője Dittrich Panka – két részből áll: az elsőben a közös témára írt alkotások szerepelnek, míg a másodikban a szabadon ajánlott írások.

A Könyvszalonon a nagyközönség előtt is bemutatkozhatott a közösség szombat reggel a megyei könyvtár muzeális gyűjteményében, ahol nemcsak közös produktumukat ismertették az érdeklődőkkel, hanem saját magukat. Minden tag mondott néhány szót magáról, majd elhangzott egy verse Szokolay Zoltán előadóművész vagy a csapat egyik tagja, Vönöczkiné Gmeindl Margit interpretációjában. Így megismerkedhettünk Walter Istvánnal, Krajtsovits Katalinnal, Halász Istvánnal, Nagy Terézzel, Dittrich Pankával (a klubvezetővel), Vönöczkiné Gmeindl Margóval, Ötvös Németh Edittel és Farkas Ilonával, valamint egy-egy általuk választott művükkel. Láthattunk egy videót is, amin a költészet napján verseket posztolnak városunk közterein, illetve kisorsolták a jelenlévők között a nyomtatott folyóirat egy-egy számát, amiről közben az is kiderült, hogy megjelenését saját maguk finanszírozzák.

Dittrich Panka: Csendem

tmoni írása

Dittrich Pankával Rozán Eszter szombathelyi író-újságíró-szerkesztő beszélgetett szombat délelőtt a megyei könyvtár muzeális gyűjteményében. A győri író harmadik kötetét, a Csendem címűt hozta el az idei Könyvszalonra. Előtte egy prózai írását (Rácsok a gyerekszoba ablakán), illetve egy verseskötetét (Csendhajó) publikálta. A Csendem a formáját tekintve rendhagyó, hiszen fekvő tájolású, mivel szerkesztett képes verseket is tartalmaz, amelyek így szépek, s a mutatós borító is ehhez a formátumhoz készült. A szerző elmondta, hogy szerinte így figyelemfelhívóbb a könyv külseje, és a szerkesztett képek segítenek a hangulatteremtésben. A két utolsó kötet címe (Csendhajó, Csendem) jelzi, hogy a csend valamiféle misztikus dolog Panka számára, írásai is csendesek, ő maga is az, s elég ritkán jut neki osztályrészül. Ha lesz még új megjelenése, nagy valószínűséggel, abban is benne lesz.

A Csendem verseken kívül haibunokat (rövid prózába illesztett japán versforma) is tartalmaz, rövid prózai szösszenetekhez írt haikukat (jellegzetes japán versforma), s ezekből születtek a haibunok. A verstől ünnepélyesebb, hangsúlyosabb lesz a szöveg, arról nem is beszélve, hogy egy olyan szerző, aki prózában és lírában egyaránt alkot, testhezállónak tarthatja ezt a nem túl gyakori formát. A nevelőotthonban töltött gyermekkor jelentős hatással volt/van írásaira (első könyve teljes egészében erről szól), ezt illusztrálta a hallgatóságnak az Alagsori tusoló című verséhez készített saját videóval. Alkotási folyamata mindössze annyi, hogy ha jön a vers, a szöveg, akkor ír, ha nem jön, akkor vár. Saját szerkesztésű e-bookot is megjelentetett Szívtárs (prózák) és Ihletések (versek és prózák) címmel.

A Phoenix Polgári Társulás programja: Női irodalom és férfi irodalom?

Csiszár Antal írása

A Phoenix Polgári Társulás programjaként zajlott november 19-én a Női irodalom és férfi irodalom? címet kapott beszélgetés a Könyvszalon pódiumszínpadán. A Szlovákiából érkezett szerzővendégek Bolemant László és Bolgár Katalin voltak, akikkel Rácz Vincze, a pozsonyi Pátria rádió szerkesztő-riportere beszélgetett. A cím végén szereplő kérdőjel azt a polémiát mutatja, vajon jogosult-e ez a kettős felvetés, a megkülönböztetés? A hagyományos társadalom nemi szerepképe az irodalom területéről kiszorítaná a szebbik nemet, megengedőbb formában egy számukra körülhatárolt területére szűkítené írói-költői tevékenységüket.

Az irodalomtörténet a legutóbbi századokig nemigen jegyzett fel női alkotót, ezen a téren a 20. században volt észlelhető változás. Közhely, hogy a férfi kemény, határozott, a nő pedig gyengéd gondoskodó, hiszen az ellenkezőjére is van példa az irodalomban. A beszélgetésen a könyveket Bolemant Lilla, a Women Press kiadó vezetője mutatta be: láthattuk olyan házasság történetének feldolgozását, mely sötét titkokkal terhelt, valamint szó esett egyéb irodalmi területekről is (vers, mesekönyv, ifjúsági regény).

Pannon Tükör

tmoni írása

A Pannon Tükör kéthavonta megjelenő kulturális folyóirattal szombat délután ismerkedhettek az érdeklődök a megyei könyvtár muzeális gyűjteményében, ahol Szemes Péter főmunkatárssal és Tóth Imre online főszerkesztővel Szalai Zsolt költő, kritikus beszélgetett. Ismerkedést említettem, mert akik ismerték már ezt a Zalaegerszegen kiadott, de nyugat-dunántúli regionális lapot, azoknak is szolgált újdonsággal, ugyanis mind a nyomtatott, mind az online verzió átalakuláson, megújuláson ment keresztül. A Győr-Moson-Sopron, Vas és Zala megyét szűkebb pátriájának tekintő újság már több mint 20 éve létezik, s Zala megye kulturális folyóiratából szép lassan regionális lap lett, valamint fóruma a muravidéki (Történelmi Zala vármegye része volt) magyar irodalomnak-művészetnek is. A Pannon Tükör vezetősége is megváltozott, ami szemléletváltást is magával hozott, igyekeznek még kevésbé provinciálisabbak lenni (bár arra is szükség van), s nyitni egy kicsit az országosabb kultúra felé, sőt a végső cél egy közép-európai kulturális periodika, mely fordításokon keresztül megvalósítható. Szemes Péter úgy véli, hogy egy folyóiratnak nem elég a virtuális tér, print-számokra is szükség van, mert ettől fajsúlyosabb és kézzelfoghatóbb lesz. A lap állandó rovatai a Szépirodalom, a Tanulmány, esszé, kritika és a Testvérmúzsák (ezeken belül helyezkednek el a mikrorovatok és az írások), de az egyes számokban más rovatok is helyet kaphatnak (pl. a bemutatóra elhozott idei 4. és 5. szám tartalmaz Esztergomi összeállítás, Bence Lajos 60, Szegedi összeállítás és Búcsú Oláh Jánostól rovatokat is).

Az online verzió még nagyobb átalakuláson ment és megy át, hiszen eddig jobbára archívumként működött. Az archívum természetesen megmaradt, hiszen itt lehet a régi számokba belenézni, de létrejött egy állandóan frissülő, a print-szám állandó rovatait követő internetes kulturális folyóirat, melyben jelenleg a szépirodalom dominál, de jövőre újabb változásokat terveznek, hogy még jobb legyen. A Pannon Tükör a virtuális térben nem egyezik a nyomtatott verzióval: más cikkek kerülnek bele, olyan szerzők művei, akik még nem annyira ismertek, olyan írások, amelyek nem illenek a nyomtatott tematikus számokba, de nem lehet várni velük. Természetesen az online Pannon Tükör gyorsabb, naprakészebb és rugalmasabb, mint a print-lap, és persze nem példányszámfüggő.

Győry Domonkos: Profán

Fotók: Szabó Béla, Zilahy Márta, Vas Balázs