1606

Hűség, veszteség, szomjúság, éhség, titokzatosság és egyéb érzelmek

Kisprózai kötetek a XVI. Győri Könyvszalonon

Az ember legszélesebben megfogalmazható és körülírható érzelem- és cselekvéstárából érkeztek kisprózai kötetek a XVI. Győri Könyvszalonra november 18-20. között, ahol a novellák, elbeszélések, feljegyzések és kisregények között megfordult női-férfi viszony és lélektani döntések csakúgy, mint titokzatos entitások vagy éppen időt-teret átszakító „mesék”.

Szőcs Henriette: A hűség a kutyáknak való

Csiszár Antal írása

Blogregénnyel érkezett az idei Könyvszalonra Szőcs Henriette, A hűség a kutyáknak való című kötet bemutatójára a megyei könyvtár muzeális gyűjteményében került sor november 18-án. A szerző remek munkakapcsolatban, mondhatni baráti viszonyban áll a beszélgetőtárs Csapody Kinga tanárnővel, aki számára üdítő élmény, ha nem csupán diákok iskolai dolgozatit kell javítania, hanem „magasabb röptű” műveket is gondozhat, lévén korrektora, tanácsadója és szerkesztője Szőcs Henriette alkotásainak a Manó Kiadó főszerkesztőjeként.

Érdekesség, hogy a „novellakötet” címét szinte ki kellett harcolni a kiadónál, mivel az gyakorlatilag kézzel-lábbal tiltakozott ellene. A témaválasztás és a témához való hozzáállás egyaránt bátorságra vall az Egy szexturista feljegyzései alcímet kapott kötet esetében: a téma a szexualitás a férfi-nő közötti viszonyban, ahol a főhős teljességgel vállalja magát, s ezen keresztül az írónő is hitelessé válik. Az lehet talán meglepő kissé, hogy a témát inkább férfiak szokták választani. Kiemelendő még az az önirónia, mellyel a „hős” magához viszonyul. Csapody Kinga tanácsai pedig arra is kiterjednek, hogyan viszonyulhat a témához az olvasói világ, mi várható az egyes megközelítésekből.

A science fiction és fantasy legújabb tehetségei

Szentirmai Mária: Veszteség

Szilvási Krisztián írása

Szentirmai Mária novelláskötettel érkezett a pódiumszínpadra november 20-án: Veszteség című könyvét Deák Andrea beszélgetőtárs segítségével fejtette ki a megjelent közönség előtt, miközben az egyes elbeszélések felolvasásakor Nagy Sándor kísért improvizációs gitárjátékkal. A szerző előző két műve, a Kavicsba zárt múlt és a Kötelékek a most bemutatott Veszteséggel egy logikai szálra fűzhető fel. Az írónő elárulta, hogy a kiadványban szereplő novellák sokáig porosodtak megírva a számítógépén, és egy „rendrakás” következményeként, az újraolvasás közben látta meg bennük, hogy mindegyik írásban szerepet játszik a veszteség, így lehetett végül köztük ez a kapocs, illetve rendezési terv.

„A vers lényege, hogy sejtet, a prózánál más a nézőpont – előbbi csak úgy folyik, utóbbi egy keményebb munka, amely nem mindig megy az embernek.” Szentirmai Mária szerint a prózához jóval inkább kell a csend és az idő. Novelláiban rendre – verseihez hasonlóan – természeti motívumok jelennek meg; az élővilág iránti szeretete gyerekkoráig vezethető vissza, amelytől felnőve ugyan kissé eltávolodott, de most ismét visszatért, újra közel érzi magát hozzá. Az elbeszélésekben szereplő karakterek némelyikének valós személy az alapja, véletlen ismeretségek, nyomot hagyó találkozások ihlették az egyes figurákat. A történetek középpontjában a szereplők lélektani döntései állnak, az írások mindegyikében megnyilvánul a szerző szociális érzékenysége. „Igazából élményolvasó vagyok” – mondja, azok az irodalmi művek, amelyeknek sikerül ezt elérnie nála, akaratlanul is beszivárognak gondolkodás- és érzésvilágába, s ezek inspirálják aztán a megszülető írásokat.

Szentmártoni János: Szomjúság; Berta Zsolt: Recept

Szilvási Krisztián írása

Két szerző foglalt helyet egyszerre november 20-án a pódiumszínpadon, mindkettejük kötete az ide Ünnepi Könyvhéten látott napvilágot: Szentmártoni János Szomjúság, illetve Berta Zsolt Recept című könyvét Bíró Gergely próbálta beszélgetőtársként közel juttatni a közönséghez.

Szentmártoni János kötetének mottója és tulajdonképpeni alapja egy indiai könyvből származik: több ezer év elteltével, egy egészen más kultúrkörben is ugyanazok a problémák feszülnek nő és férfi között, mint napjainkban. A Szomjúság a szerző első prózai munkája, amellyel 6 éven keresztül „kísérletezett”, újra és újra belefogott, hogy végül megszülethessen a kisregény. Előtte verseskötetekkel jelentkezett, amelyeket összeolvasva nemcsak egy történet, hanem egyenesen egyfajta életrajz bontakozik ki belőlük. „Versben mindent meg lehet fogalmazni, de a léleknek egy idő után szüksége van a történetek prózai kibontására.” A regény egyes szám harmadik személyben íródott, hogy Szentmártoni János kissé eltávolodhasson saját életrajzi elemeitől. Egy lélektani látlelet, tabló rajzolódik ki a nő-férfi kapcsolaton keresztül, amelyet teljességgel áthat az őszinteség. Ezek a belső érzelmek pedig szinte képi megjelenítéssel hatnak a sorokon keresztül. Az írás meg-megszakított hat éve alatt a mondanivaló leredukálódott a lényegre, és sikerült egyfajta objektív távolságtartáshoz is eljutni a személyes megéléstől.

Berta Zsolt novella- és elbeszéléskötete Recept címmel jelent meg. Inkább mesélőnek tartja magát, mint írónak; az íróságról úgy véli, az egy reflektálás az életre, ebből kifolyólag nem tartja valódi „szakmának” (mint ahogyan a „mesélést” sem). Első regénye a Jancsiszög volt, amellyel pályázatot nyert. Két nagyregény után kezdett novellákat írni szerkesztői noszogatásra, nem túl nagy lelkesedéssel, de végül megszerette a műfajt. A Recept néhány év termésének a gyűjteménye. Magát „lecsapós” írónak tartja, aki 2-5 nap alatt végez egy novellával: egyszerre megírja végig, rövid idő alatt, majd utána javítgatja, módosítgatja. Mivel az elbeszélés sokkal rövidebb műfaj, mint a regény, jóval könnyebb is felépíteni a vázát. „Amikor leülök, már a fejemben van az egész, ettől kezdve csupán stilisztikai kérdés a megírása.” A Recept változatos korszakokban játszódó novellákból áll, amelyek mind-mind az emberről szólnak, a közöttük előforduló lehetséges kapcsolatokról. Berta Zsolt írói világában működik egyfajta gondviselés, mesei „bűnelnyerés” vagy „megjutalmazás”. A valóságot törekszik bemutatni, ugyanakkor úgy próbálja kanyarítani a történetet, ahogyan történnie kellett volna. „Annak az esélye, hogy olyat írjak le, amit még soha senki nem gondolt el, nulla, éppen ezért én a szórakoztatásra próbálom helyezni a hangsúlyt.”

Tóth Imre: A kert

tmoni írása

A Pannon Tükör kulturális folyóirat online főszerkesztője, Tóth Imre is bemutatkozott a győri közönségnek Exit című verses- és A kert című novelláskötetével. A beszélgetést Szalai Zsolt író, kritikus vezette, kinek kérdései nyomán kiderült, hogy van ugyan a két mű között egy laza kapcsolat (tematika és gondolkodásmód, a misztikából táplálkozó világlátás), de alapjában véve két külön alkotásról van szó.

A zalaegerszegi szerző harmadik kötete, első prózai műve sorsszerűen jött létre. A novellák megjelentek egyenként folyóiratokban, de csak egy pályázat megnyerése tette lehetővé, hogy így egyben is olvashatóak legyenek. A hét elbeszélés füzérszerűen szerveződik a kötetben, s közös jellemzőjük, hogy mindegyikben jelen van egy titokzatos entitás, aki néha hallat magáról, figyel, narrál vagy belép egy szereplő testébe. Nem lehet tudni, hogy ő kicsoda, de jelenléte végig érezhető, ez fűzi össze a novellafüzér darabjait, mint egy szőttes vezérfonala. Kétféle lét találkozik az írásokban, B-é, G-é, Gabrielé, valamint Aquitániaié, a már említett titokzatos entitásé. S kettőjük között ott van még a beavatott, a Mester, aki a megismerést, a megértést teszi lehetővé mindkét létminőség számára. Látható, hogy a szőttes vezérfonala is el-elágazik, valahogyan mégis összefogja ezt a hét szöveget egységes egésszé.

Bogár Erika: Végtelen mezők vándora

Csiszár Antal írása

Bogár Erika családanya és dolgozó nő, mellette adózik az irodalom múzsájának. Az elmúlt években mesekönyvvel jelent meg, az idén egy novellafüzérrel lepte meg rajongóit és az olvasást kedvelőket. A Végtelen mezők vándora című kötetét november 19-én a Kisfaludy Károly Könyvtárban mutatta be. Ebben Koósz Fanni mint beszélgetőtárs volt a segítségére.

Hogy miképpen is kezdődött „az íróvá válás”? Bogár Erika mesélő hajlama, irodalom iránti fogékonysága már gyermekkorában megmutatkozott. Az általa nagyon jónak tartott általános iskolai irodalomtanára értékes muníciót töltött belé, kellő tudással vértezte fel. Erika azonban nemcsak olvasó volt, hanem történeteket is kitalált. A sztorik egyre színesebbek lettek, így később irodalmi pályázaton is indult – sikerrel. Az örömbe azonban üröm is vegyült: „kompetens” személyek hiányolták belőle az „isteni” szikrát. A bátorságát vesztett fiatalnak menedéket jelentett a Diákszínpad, és igazi mentort Csobod Tibor, aki nem győzte őt írásra ösztökélni. Ma már többkönyves szerző. Az írás számára kedvtelés, örömforrás, nem szorítják tematikus – kiadók általi – megkötések, nincs afféle „kalodában” művészi ambícióinak kiélése közben.

Legújabb könyvében történeteket, meséket ír „időn-téren innen és túlról”. Nyolc emberi sorsot, ha úgy tetszik, nyolc női végzetet skiccel fel. Hősei között akad naiv, intelligens, tudatos, esendő, kacér, játékos vagy különc. Mindegyikük más, ahogy a sorsuk is. Lehet azonban életük bármilyen nehéz, soha nem adják fel. A kötet a Publio Kiadó gondozásában jelent meg.

Reisinger Attila: A Lajta menti forradalom

Csiszár Antal írása

Reisinger Attila A Lajta menti forradalom beszédes címmel rendelkező, két kisregényt tartalmazó kötetével jelentkezett az 1956-os forradalom 60. évfordulója alkalmából. A könyvről szóló beszélgetésre november 20-án, a pódiumszínpadon került sor. A szerzőt művéről Dr. Horváth Sándor Domonkos, a Dr. Kovács Pál Megyei Könyvtár és Közösségi Tér igazgatója kérdezte.

Beszélgetésük középpontjában természetesen az 1956. október 26-án Mosonmagyaróváron eldördülő rettenetes sortűz állt. A szerző maga nem volt szemtanúja az eseményeknek, de igyekezett minél több információt összegyűjteni mindazoktól, akik jelen voltak. 1956-tal kapcsolatban kialakult a „kettős beszéd”, tehát nem volt könnyű hiteles adalékokhoz hozzájutnia, de az idő múltával megnyíltak az emberek, hiszen nagyon sok család őrzött emlékeket erről a szörnyű napról. Csak ennek a tudásnak a birtokában vállalkozhatott könyve megírására.

Az eszmecsere során szóba került még a tűzparancsot kiadó Dudás felelőssége; Földes Gábor fellépése és későbbi tragikus sorsa; a bocsánatkérés és a megbocsátás kérdése. A Lajta menti forradalom olvasói négy áldozat nézőpontjából találkozhatnak ezekkel a témákkal, csak éppen szépirodalmi stílusban.

Magyar Radír 2016

Berente Erika írása

A Kisalföld szerkesztősége a győri székhelyű Tarandus Kiadóval közösen országos szépirodalmi pályázatot hirdetett Magyar Radír 2016 címmel. A pályázat névadója Nagy Márta újságíró volt. Az általa kreált cím tetszést aratott, hiszen a radír a javítás eszköze, ugyanúgy, ahogyan a helyesen megválogatott szavak. S hogy miért Magyar Radír? Mert a kiírók a mai Magyarországról, a társadalmat érdeklő eseményekről, történésekről szóló írásokat vártak ismert, és eddig még nem publikáló alkotóktól. A beérkezett műveket irodalomban jártas szakemberek bírálták el. A zsűri tagjai Rakovszky Zsuzsa Kossuth-díjas író, költő, műfordító, Werner Krisztina újságíró, szerkesztő (Kisalföld), valamint Réti Attila író, kiadóvezető (Tarandus Kiadó) voltak. Az eredményhirdetésre a Könyvszalon harmadik napján, november 20-án, vasárnap került sor.

Előbb Nyerges Csaba, a Kisalföld főszerkesztője és Réti Attila, a Tarandus Kiadó vezetője köszöntötte a megjelenteket, majd sor került a díjak átadására. Mint megtudtuk, a pályázatra 315 szerző küldte be írásművét. A legjobb tíz írás alkotója nyert tárgy, illetve pénzjutalmat. A 4-10. helyezést elérők 5000-5000 forint értékű könyvcsomagot vehettek át. Ezt követően három újabb pályázót szólítottak a pódiumra: Nagy Zsukát, Bereményi Benő Andrást, valamint Szappanos Gábort. A várományosok a pulpituson elhelyezkedve hallgathatták meg az általuk beküldött, legjobbnak ítélt novellákat. Előbb Janisch Éva színésznő olvasta fel Nagy Zsuka A tanítónő című írását; majd Gáti Oszkár színművész előbb Bereményi Benő András Maszkrics című novelláját, majd Szappanos Gábor A harangkötél című elbeszélését adta elő.

A fődíjak átadására csak e hosszú, de annál izgalmasabb felvezetés után került sor. A harmadik díjat Nagy Zsuka nyerte el, második Bereményi Benő András lett, míg a nagydíjat Szappanos Gábornak ítélte a zsűri. A díjazott novellákat a Magyar Radír 2016 című, a Könyvszalonon bemutatott antológiában, valamint a Kisalföld napilap Regényújság magazinjában is olvashatják.

Fotók: Szabó Béla, Vas Balázs, Zilahy Márta

2016.11.24