A szabályok nem változtak: három drámaírónak, név szerint Garaczi Lászlónak, Pozsgai Zsoltnak (a tavalyi győztesnek) és Zalán Tibornak nem egészen 24 óra alatt kellett megírnia egy-egy színdarabot a Könyvszalon első napján megjelent Kisalföld szalagcímei közül kisorsolt téma alapján. Végül hét különböző cím került a kehelybe, amelyből Dragomán György, az idei Alkotói Díjas író, húzta ki a drámák alapjául szóló „Kitiltották a drónokat” címet. A rövid hír arról szólt, hogy a távoli Kambodzsában, az Angkor régészeti parkból a turisták és a világörökség részét képező műemlékek védelmében kitiltották a drónokat.

Az írók maguk sorsoltak, hogy melyik rendező (Bagó Bertalan, Háda János, Szűcs Gábor) kinek a darabját kapja, és melyik öttagú színészcsapattal (Fejszés Attila, Jáger András, Janisch Éva, Kovács Gergely, Sík Frida; Járai Máté, Menczel Andrea, Molnár Erik, Nagy Johanna e.h., Rupnik Károly; Bende Ildikó, Budai Zsófi, Mihályi Orsi, Molnár Zsolt, Sárközi József) dolgozhat.

Az őrült tempó csomópontjai: a három színdarabot szombaton délelőtt 10 órakor kellett leadni, 11-től indultak a próbák különböző helyszíneken, délután egy kb. 40 perces „főpróbára” volt lehetőségük a mini társulatoknak a nagyszínpadon, és este héttől zajlott le a három premier.

A közönség számára csak az eredményhirdetés előtt derült ki, hogy ki melyik színművet írta, így bármiféle befolyás nélkül lehetett megtekinteni az előadásokat.

Elsőként Garaczi László Drónfosztás című írása került színpadra Szűcs Gábor rendezésében (8-13. kép). A dráma az írói lét nehézségét igyekezett megragadni. Bizony nem könnyű egy adott témában és műfajban művet írni, különösen amennyiben „ihlet helyett csak végtelen nagy csend van az ember fejében”. Önirónia gyanánt az írói alteregó értekezett arról, hogy mennyire nehéz feladat a drámaírás, amikor az ember úgy érzi, hogy „helyette egy Shakespeare-re, egy Molière-re vagy épp egy Spiró Györgyre lenne szükség”. Színház a színházban helyzetként a színpadi író feleségének mutatta meg ötleteit: 2036-ban a drónok már egyszerűbb robotokként fognak funkcionálni, és pár dolgot képesek az emberért megcselekedni, vagy 3016-ban Győroid városában épp karácsony este a hatalmat átvett drónok kapnak karácsonyi ajándékként egy embert, Lajost, akivel mindent megtehetnek. A helyzetkomikum mellett kimondottan szellemes szövegek is elhangzottak, például, hogy a „győri Audi gyár már drónokat gyárt, az autógyártás pedig melléküzemággá vált”. Jáger András bújhatott az író szerepébe, feleségét Janisch Éva, a drónokat Sík Frida, Kovács Gergely és Fejszés Attila játszották. Utóbbi színész Lajost is alakította.

A következő, Pozsgai Zsolt Degenerációk című alkotását Bagó Bertalan, a színház állandó vendégrendezője állította színpadra (1-7. kép). Pozsgai volt az egyetlen a három szerző közül, aki művében helyszínként Kambodzsát és az Angkor régészeti parkot használta, amelynek legismertebb részletét a kivetítőn láthattuk is. A dráma címe egyrészt arra utal, hogy a diktatúra alatt mennyire képes elfajzani az emberi humánum, másrészt, hogy az elnyomás kiszolgálói hogyan korcsosítják el a következő generáció tagjait is. Ilyen rövid idő alatt egy végtelenül komplex dráma íródott, mert a távoli ország történelmi hátterének megvillantása mellett sikerült kicsit felrajzolni a diktatúra természetét és annak hosszú távú hatásait is. Például egy szabálysértésért azonnali kivégzés jár, „ahogy azt kell”, vagy pontosan meghatározottak azok az időpontok, amikor belépni, beszélni, véleményt formálni lehet, önállóan végképp nem lehet cselekedni, mivel „az igazgató az első ember, amit ő mond, azt kell tenni”, valamint csak a vezető által bevezetett szokások létezhetnek. Leszámolás mindennel, amit elődeink tettek és alkottak, a köpönyegforgatás is örök történelmi „forma”, mert minden új rendszer kezdetén önkritikát gyakorol az előző kiszolgálója, és az új érában is maradhat éppen ezért pozíciójában, stb. Nem is lehet minden rétegét a mondanivalónak felsorolni. Erőteljesen megjelenik a magyar celeblét paródiája is, határainkon túl már senki nem ismeri „sztárjainkat”, és a nyelvükbe zárt nemzetek is oly nehezen tudnak kommunikálni egymással.

Természetesen az emberi humánum és a demokratizmus még a legmélyebb diktatúra közepén is megmutatkozik, így volt ez ebben a darabban is. Két szerep is az őrület megfékezésére tett kísérletet szimbolizálta: „ha meg is nyomorították generációnkat, akkor sem ölünk” – hangzott el a darabban. Írásomból úgy tűnhet, hogy egy végtelenül depresszív és elkeserítő előadást láttunk, pedig közel sem. Az elgondolkodtató és mélyre ható mondatok olykor finom, olykor harsányabb humorral tálalva és illusztrálva hangzottak: a helyzetkomikum, a jellemkomikum és a nyelvi humor egyaránt helyet kapott. A színdarabot egy óriási csattanó zárta. Az álszentség és a hatalommal való visszaélés is oly jellemző környezetünkre: a drónokat végül mégsem a műemlékek védelmében kellett kitiltani, hanem az igazgató saját bűnének bizonyítékát akarta megsemmisíteni, mert a drón azt vette fel, ahogy épp megrontott egy kiskorút. A színészek egytől egyig brillíroztak ebben az előadásban: Menczel Andrea, Nagy Johanna, Rupnik Károly, Járai Máté és Molnár Erik méltán arattak óriási sikert.

Háda János hamarosan debütál Győrben rendezőként, első kész produkciója azonban mégis Zalán Tibor Kitiltották a Drónokat című drámájának színrevitele lett (14-27. kép). Érdekesség, hogy mindhárom rendező színész is egyben, még ha napjainkban ritkábban is lépnek színpadra. Ezt használták ki a harmadik előadásban, ahol Háda János végig színen volt, kvázi hatodik szereplőként. Vajon az író alakította így színdarabját (én erre tippelek) vagy rendezői ötlet volt? Ugyanis újabb színház a színházban megoldás volt, hogy narrátorként ő mutatta be a szereplőket, és az egyes szituációkban is utasításokat adott, hogyan is kell épp nézni, vagy milyen arcot kell mutatni.

Zalán Tibor egy zseniális ötlettől vezérelve az újságcikkben szereplő helyszínnel szemben a történetet áthelyezte egy magyar faluba, ahol a Drón család, azaz a Drónok élnek, akiket a helyi Kambodzsa nevet viselő kocsmából tiltottak ki, miután az újság megírta, hogy kitiltották a drónokat Kambodzsából. Ugyanis, amit az újság ír, annak úgy kell lennie.

Meg kell említenem, hogy engem önmagában a történet és az előadás első két harmada nem nyűgözött le, nem ragadt magával. A falusi olykor morbid, olykor abszurd életkép első harmadában magát a jellegzetes figurákból álló családot ismerhettük meg: az Anyát, az először igazi suttyó, alkoholista, erőszakos fiút, a kikapós lányt, a könnyen befolyásolható kocsmárost. Mellettük a legérdekesebbnek a különös figuraként megjelenő Irina, az ukrán lány bizonyult, aki mind nevével, mind megjelenésével Csehov Három nővérének Irinájára emlékeztetett. A második részben az asszonyok lerohanták a kocsmát és a kocsmárost, akit sikerült végül átállítani a saját oldalukra. Mire nem jó a szerelem és a szex. Ellenben a harmadik részben megjelenő drón tematika misztikuma és hatása már egyedi volt. Különösen az átváltozás volt hatásos, a fiú ugyanis drónnal megfigyelte a többieket, így szembesült véleményükről, amelynek hatására teljesen megváltozott. A lezárás is nagyszerű volt, Drón János a teljes átalakulás után korábbi környezetében már nem élhet tovább, és ahogy Csehov Irinája elvágyódik, úgy ment el ő is a szintén oda nem illő Irinájával együtt. Zalán Tibor, ahogy a későbbi díjeső is igazolta, abszolút színészbarát szerepeket írt, amelyben képességeiket mindannyian ki tudták bontakoztatni: Anyaként Bende Ildikó, fiaként Sárközi József, lányaként Mihályi Orsi, Irinaként Budai Zsófi, kocsmárosként pedig Molnár Zsolt.

Szintén nagyszerű megoldás volt, ahogy Zalán Tibor elkülönítette egymástól a különböző nyelvi rétegeket: a rendezői utasítások esetében hivatalos hangnemet, a falusi emberek beszédében leegyszerűsített megfogalmazásokat, Irinánál pedig emelkedett és költői szövegeket használt.

A Kortársasjáték zsűrijének tagjai Forgács Péter, a Győri Nemzeti Színház igazgatója, Egressy Zoltán író, dramaturg, valamint dr. Horváth Sándor Domonkos, a Dr. Kovács Pál Megyei Könyvtár és Közösségi Tér igazgatója voltak, akik az előadásokat követően négy kategóriában döntöttek: a legjobb színész Sárközi József (Kitiltották a Drónokat), a legjobb színésznő Bende Ildikó (Kitiltották a Drónokat), a legjobb rendező Bagó Bertalan (Degenerációk) lett.

Mind a hárman teljesen megérdemelték a díjukat. Miközben a színészek valamennyien óriási teljesítményt nyújtottak, a két nyertes Zalán Tibor révén előnybe került a többiekkel szemben, ugyanis az író olyan szerepeket írt, amelyekben például Sárközi Józsefnek lehetősége nyílt, hogy ilyen rövid idő alatt egy személy két különböző énjét is megmutatathassa. Bende Ildikó anya figurája pedig egy igazi humorral, megfelelő helyzetekkel megspékelt ziccerszerep volt.

Bagó Bertalan pedig a legkomplexebb darabot nagyon ötletes megoldásokkal valósította meg: különleges hanghatások, mini filmforgatás és vetítés, különleges beszéd- és előadásmód árnyalták a színművet.

Valamennyi színész fantasztikusan játszott, de nem tudok szó nélkül elmenni Molnár Erik alakítása mellett. Kár, hogy nincs legjobb mellékszereplő kategória, amelynek díját ezzel a produkcióval mindenképp megnyerte volna.

A legjobb dráma kategóriában Zalán Tibort díjazták Kitiltották a Drónokat című alkotásáért, amelynek előadása kapta a nézők által megszavazott Közönségdíjat is.

A művészet szubjektív. Természetesen elfogadom a zsűri és a közönség többségének a véleményét, azonban – szemben a végeredménnyel – rám a legnagyobb hatást műként és előadásként egyaránt a Degenerációk című produkció gyakorolta. Komplexitásában, mondanivalójának sokszínűségében és sokrétegűségében, valamint a megvalósításban számomra nem akadt ezen az estén vetélytársa.

Az írók, a színészek és a rendezők mellett nem szabad elfeledkeznünk a színház stábjáról sem, akik szintén heroikus munkát végeztek a nap és az este folyamán, hogy komplett, díszlettel, kellékekkel, világítással ellátott előadások születhessenek. Nekik is kijár a taps és a tisztelet.

Forgács Péter az eredményhirdetést megelőzően bejelentette azt a nagyszerű hírt, hogy 2017-ben újra lesz Kortársasjáték a Győri Könyvszalon programjában.

A színház direktora záróbeszédében kihangsúlyozta, hogy a Kortársasjáték egy játék, egy nagyon nehéz játék. Véleményem szerint mégis a legfontosabb talán az, hogy az olvasás, a könyv háromnapos ünnepén a kortárs magyar drámairodalom és a kortárs magyar színjátszás került a középpontba. A Kortársasjáték egy olyan nemes versengés, amelynek legnagyobb győztese maga a közönség. A színház minden nap illékony, de ezek a tünékeny pillanatok estéről estére megismétlődnek. Az előadás publikuma azonban a gyorsan múló varázslat részesévé vált: egyszerre három színdarabot nézhetett meg, mégpedig egy olyan estén, amely soha nem ismétlődik meg. A legillékonyabb pillanat így válhat a legmaradandóbb élménnyé.

Ősze Mária
Fotók: Szabó Béla (8-13. kép), Zilahy Márta

Fotógaléria: Kortársasjáték a XVI. Győri Könyvszalonon

34 kép