Ronil Caine: Lilian

Ha egy mondatban kellene megfogalmazni, miféle regény is ez, Ronil Caine azt mondaná rá, hogy tudományos thriller, műfaja egyes vélemények szerint közel áll a horrorhoz. Szerinte műve minimális fikciót tartalmaz csak, inkább jár két lábbal a földön. Eleinte novellának indult, de a történet és a szereplők kinőtték magukat, olyan sok potenciál lapult bennük. A nyelvezet látszólagos szikársága alapvetően a realisztikus stílusnak tudható be, a fél fejezetek olykor feleslegesnek tűnhetnek, viszont a szálak mindig visszatérnek a befejezetlennek hitt részekhez, és máris kerek lesz a történet.

Morális témákat feszegető a kötet, a klónok létjogosultságára keresi a választ, ami akár sokszor feldolgozott ötletnek is tűnhet: de nem ebben a formában. A szerző úgy gondolja, hogy bizonyos területek kihasználatlan lehetőségeket rejtenek magunkban. Igenis lehet újat nyújtani azok számára, akik szeretnek elmerülni a nem túl elrugaszkodott alternatívákban. Várható a történet folytatása, addig Ronil Caine rövid írásaival gazdagítja az olvasókat, akit Stephen King, Robert A. Heinlein és sok ismert sci-fi író inspirált. Úgy véli, hogy saját stílusa még nem kristályosodott ki, de tartja magát a gondolathoz, miszerint nem jó minden sikeres írás, és nem sikeres minden jó írás.

Molnár Csaba: A széttört idő legendája

Élvezhető kalandregénynek szánta könyvét Molnár Csaba, de a könnyű olvasmánynak tűnő felszín mögött nagyon komoly kutatómunka rejlik. A szerző első könyvében, A három kristály legendájában a főszereplő a térben utazott, majd a második regényben szerepet kapva megküzdött az idővel. Tartalmilag mindössze ez a személy köti össze a két kötetet. Molnár Csaba korábbi olvasmányaiban az időben való utazást kedvelte a legjobban, ezért választotta központi elemnek ezt a motívumot. A cselekmény idejében a Római Köztársaság időszaka, François Villon francia költő kora és a Titanic elsüllyedésének időpontja mellett döntött, mert ezeket érezte magához legközelebb állóknak.

Nagyon fontosnak tartja a történelmi hűséget, viszont kénytelen volt eltéréseket belehelyezni a cselekménybe, mert az általa felkarolt időszakok egyes részletei nem ismertek. Ezeket a hiányokat néhol ő pótolta. Több időbe telt utánajárni a pontos történelmi adatoknak, mint megírni magát a cselekményt, amelyben apró szálak futnak egymás mellett, ám végül a kirakós minden darabja megtalálja a helyét. Molnár Csaba már dolgozik következő regényén, amely a két kötet folytatásának tekinthető, azonban az alaposság rengeteg időt emészt fel, ezért megjelenésére még várni kell. Meghatározónak tartja, hogy kire melyik mű vagy szerző van nagy hatással, mert ez alakítja ki az illető stílusát. Stephen King-et szintén jó írónak tartja, úgy véli, ha a horrorisztikus témaválasztásaitól eltekint az ember, King karakterábrázolása sokkal kiforrottabb, mint a legtöbb sci-fi vagy fantasy íróé.

Vékony Krisztián: Sors-algoritmus

Bátor döntésre vall, hogy Vékony Krisztián magyar környezetbe helyezte a regény eseményeit, a hazai személynevek miatt külföldön nehezen állná meg a helyét a kötet, a szerző viszont úgy gondolja, hogy nagy események nem csak nagy helyeken történnek, és hibás gondolat, miszerint egy terület túl kicsi lehet sorsrengető változásokhoz. Írására hatással voltak a disztópikus műfajban alkotók, azonban úgy érzi, hogy egyikőjük stílusa vagy gondolatvilága sem ütközik ki szembeötlően a saját művében. Talán csak Philip Kindred Dick amerikai sci-fi író jellegzetes szétcsúszott képzeletvilágát említené.

Bár a regény egy, a rendszernek magát alávető védangyal története, ő maga nem feltétlenül ért egyet ezzel a jövőképpel, szubjektív véleménye van a várható jövőről. Szerinte a szabad akarat és a determinizmus ellentéte egy örök kérdés, és ő a kettő között vacillál. Sorsunkat nem csak saját döntéseink határozzák meg, másoktól is nagyban függ, és a környezet adta útvonalakon járunk. Könyve több aktuálpolitikai utalást tartalmaz, viszont az írás megkezdésekor ezek még nem voltak ennyire időszerűek. Rengeteg ötlete van a folytatásra, szinte lehetetlennek tűnik mindet papírra vetni, azonban ezt a kötetet maximum még egy résszel toldaná meg, szeretné lezárni a történetet, hogy új gondolatait már egy másik irományában tehesse közzé.

Michael Walden: Eshtar

Michael Walden győri lakosként kezdte el írni a regényét, budapestiként folytatta, végül ismét győriként fejezte be. Írását sci-finek tartja, mert a benne szereplő jelenségekre fizikai magyarázatot ad, és csak utólag szembesült ellentmondó véleményekkel, mivel a történet tartalmaz fantasy elemeket is. Személy szerint a science fiction irodalmi műfajon belül két ágat ismer el: a hard fiction-t (azaz a keményvonalas tudományos fantasztikumot, amelynek fő jellemzője a tudományos és műszaki részletesség, pontosság), és ezen kívül minden sci-fi alkotást egy másik, egyéb kategóriába sorol.

Könnyebb lett volna egy általánosabban ismert mitológiai háttérrel dolgozni, a címadó istennő viszont az ókori Mezopotámia világába kalauzolja az olvasót, ugyanis ennek a területnek a civilizációja teremtette meg ennek a mai szemmel nézve különleges lénynek a kultuszát. A szereplőket – még a nem valóságosokat is – emberi valójukban ábrázolja, lerángatja őket a mennyből a földre, ez adja a regény egyik erejét: a karakterközpontúságot. Véleménye szerint nézőpont kérdése az egyes személyek megítélése, mert míg valaki egy ország szemében ünnepelt hős, ugyanakkor lehet egy másik ország szemében mindenük galád elorzója. Nagyon fontosnak tartja a nőkkel szembeni viselkedés figyelemben tartását, aminek szerinte sok köze van sok nyomor okához. Az Eshtart egy trilógia első részének tervezi, és bár a mitológiai kör már egy lezárult egész, úgy érzi, még sok lehetőséget tartogat számára.

Hajdú Szilvia