Janits-Szabó Virág: Örömfőzés

Csiszár Antal írása

Janits-Szabó Virág két eltérő témájú kötettel érkezett november 18-án a pódiumszínpadra, a szerzővel Bereznay Tamás beszélgetett. A szerzőnő a mesék mellett szívügye a főzés, ám ez nála nem egyszerűen egy étel elkészítése, hanem a testi-lelki egészség megőrzésének hatékony eszköze is. A beszélgetésből kitűnt a legfontosabb lényeg: nem mindegy, mit, és nem mindegy, hogyan. A változatos fűszerezésre, annak élettani hatásaira is kitértek, valamint arról, hogy a darabolásnak vagy egészben tálalásnak is fontos biológiai hatásai vannak. A főzés-sütés technikája sem közömbös, az étel „életerejét” leginkább a parázson való sütés őrzi meg. Szó esett továbbá a hús és egyéb anyagok fogyasztásának kedvező arányairól: a szerző a húsfogyasztás csökkentését látná szívesen, mert – az egészségügyi szempontokon túl – a vadállományt sokkal jobban megőrizné.

Csáktornyai István: Assassin idővonal

Csiszár Antal írása

Paár Róbert történész fogadta Csáktornyai Istvánt november 18-án a Kisfaludy Károly Könyvtár muzeális gyűjteményében az Assassin idővonal című kötet bemutatóján. A könyvet alapos kutatómunka szülte. Az „assassin” kiképzett gyilkost jelent, története Mohamed halála utánra tehető. Vezetője a Hegyek Véne, aki kijelöli a likvidálásra ítélt személyt, s parancsot ad annak meggyilkolására. Nem egyszer a gyilkos is életével fizet a merényletért, a feladat jellege szerint. Formailag a mongolok megjelenését követően látszólag megszűnt a tevékenységük, de a rejtélyes gyilkosságok, a homályos, fel nem derített merényletek mögött továbbra is őket lehetett sejteni.

A keresztes háborúban is gyakran lecsaptak, uralkodók estek áldozatul nekik. A mohamedán vallású gyilkosok fanatikusabban hajtották végre a végzetes küldetéseiket, mivel „tudták”, hogy haláluk után a Paradicsom lesz a jutalmuk. Csáktornyai Istvánt könyve elvezet bennünket a mesés Kelet gazdag birodalmainak világába, számos uralkodójával ismerteti meg az érdeklődőket, betekintést enged a nagymogulok korszakába. Utal a mohamedán világ vallásárnyalati megoszlására, a síita-szunnita ellentét történelmi-politikai gyökereire, valamint a hódító népek török eredetére. A gyilkosjelöltek „alámerülnek” a megölendő célszemély közegébe, beilleszkednek az adott társadalomba, vezetők bizalmasai lesznek, majd várják a parancsot. El kell igazodni az adott körülmények között, mesterfokon kell illegalitásba vonulni, emiatt műveltségük magas fokú kell, hogy legyen, a nyelvismeret terén mindenképpen. A téma pedig ma sajnos újra rendkívül aktuális.

Barkó Judit: Antiizgulin

Simon Erika: Igéink édes hatalma

Szilvási Krisztián írása

November 19-én került sor Simon Erika riportkötetének bemutatására a pódiumszínpadon Kaiser László részvételével, ahol vendégként Lebó Ferenc is kiült a szerzőnő mellé. A költő, író, szerkesztő, dramaturg beszélgetőtárs Kaiser László azzal kezdte a kötet prezentálását, hogy szerinte az interjú mint műfaj valahol ott lebeg a szépirodalom határán, legalábbis amely a személyes beszélgetéseket illeti: „Az igazi interjú egy irodalmi műfaj”. Simon Erika erre helyeslően úgy reagált, hogy a beszélt nyelv sokkal pongyolább, mint az írott változata, roppant nehéz ezért az élőszóból írott szöveget formálni.

Latin-történelem szakos tanárként, a pályával „kényszer” miatt felhagyva került az irodalom világába, 10 év alatt tucatnyi interjúkötete jelent meg, emellett pedig folyóiratok, magazinok számára is készít kisebb beszélgetéseket. Az Igéink édes hatalma című könyvében klasszikus kisinterjúk kaptak helyet nagyon szigorú, négy ciklusra bomló szerkesztésben. Az interjúalanyokban közös, hogy szinte mindegyikük meghatározóan beszél a gyerekkoráról, mindannyian szinte teljesen végigdolgozták az életüket, és mindegyikükből süt egyfajta hit, nem feltétlenül vallásos értelemben.

Az első ciklus a könyv legnagyobb varázslatáról szól főként irodalmárokat szólaltatva meg: Csukás István, Lezsák Sándor, Szörényi László, Kerék Imre, Lebó Ferenc és Czigány György. A második nagy egység a hit és gondolat témája köré szerveződik tudósok szereplésével: Ritoók Zsigmond, Hámori József, Adamik Tamás, Sarbak Gábor, Gémesi György, Tarlós István. A harmadik felvonás Lépcsőima címmel papokat és egyházi személyeket szólalt meg: Bíró László, Hardi Titusz, Beer Miklós, Török József, Sajgó Szabolcs, Várszegi Asztrik. Az utolsó ciklus pedig a zene szaván szólal meg a művészeti ág neves képviselőin keresztül: Kocsis Zoltán, Pitti Katalin, Szvorák Katalin, Érdi Tamás, Vásáry Tamás, Medveczky Ádám.

Lang Gyula: Híres történelmi útvonalak

Szabados Éva írása

Lang Gyula tíz híres történelmi útról mesél könyvében, melynek bemutatója családias hangulatban zajlott a Kisfaludy Károly Könyvtár muzeális gyűjteményében. A szerzővel Lang Anna beszélgetett, aki bevezetőjében elmondta, hogy hatalmas vállalkozás ez a kötet, és első könyvnek nagyszerű teljesítmény. Enciklopédiának is nevezhető, mert kézikönyv szintű tudást foglal magában. A lehengerlő képanyagot szintén Lang Gyula készítette.

A kötet története egy baráti beszélgetésből indult. A szerző egy amerikai úti beszámolót hallgatva döntötte el, hogy családjával meglátogatja az USA nemzeti parkjait. Amikor megcsodálta az addig ismeretlen világot, felébredt benne az igény, hogy másoknak is megmutassa azt. A könyvben lehet találni több országon áthaladó, vallási, kereskedelmi vagy hadi célokra használt utat. Nem maradhatott ki a sorból a spanyol El Camino sem, amelynek lényegét Lang Gyula így fogalmazta meg: „tudni kilépni a hétköznapokból és elérni a célhoz, kívül és belül.”

A szerző külön figyelmet szentelt az indiánoknak, akikkel gyermekkori olvasmányaiban találkozott először. Rávilágított, mennyire felborította az életüket a fehér ember megjelenése, tönkretette a törzsek közötti egyensúlyt, elvette a földjeiket. A 70-es és 80-as években volt az első kárpótlás az amerikai kormány részéről. A környezetszennyezésből fakadó problémákról nem is beszélve. Szintén kedvenc a mexikói útvonal, mely azért is izgalmas, mert három időszak kapcsolható hozzá – azték birodalom, spanyol hódítás és az önállósodó Mexikó –, és mindhárom másról szól.

A széleskörű, történelemből, földrajzból, hadtörténetből, diplomáciából, technikából, néprajzból, biológiából merített tudásanyagot magában foglaló Híres történelmi útvonalakat ajánlják mindenkinek, aki szeret utazni, felfedezni, hasznos szakirodalom lehet történelemtanároknak. A kötet fontos vezérelve az útvonalakhoz kapcsolódó magyar vonatkozások megismertetése.

Sediánszky Nóra: Tékozló Párizs

Szilvási Krisztián írása

Sediánszky Nóra a tavalyi évhez hasonlóan sokszínű utazásra, ám Velence helyett ezúttal Párizsba vezette el hallgatóságát november 19-én a pódiumszínpadon, a bemutatón a beszélgetőtárs Farkas Mónika újságíró volt. A Tékozló Párizs címet kapott kötet nagyjából három és fél év utazásait foglalja össze; időben némileg rövidebb, ugyanakkor intenzívebb élményanyagból táplálkozva, mint a Velence útvesztői. A szerzőnő minden érzékével megtapasztalhatta a francia főváros életörömét, amely a borzalmas párizsi terrortámadás ellenére sem csorbult, az ottaniak továbbra is szeretnek élni, egyfajta hedonizmustól mentes, finom és pozitív érzülettel. „Utazni kell, élvezni az életet, és szerintem ezt sehol máshol nem lehet jobban, mint Párizsban.”

A szerelem városának gazdagsága, a művészet, a gasztronómia, a természeti szépségek valódi „tékozlásra” csábítanak, innen ered a könyv címe. Sediánszky Nóra a francia kultúrát természetes, szerencsés módon tanulás nélkül, tapasztalatból szívta magába, mindezt szüleinek és családjának köszönheti, ezért szól a kötet dedikálása a részükre. „Akármilyen módon megy az ember Párizsba, megkapja a rá jellemző különleges élményt, megtapasztal valamennyit ebből a pihenést, csodálkozást megengedő életérzésből.” A szerzőnő Párizsának öt tétele egy ötnapos utazás, amely a már említett három és fél évnyi élményanyagot összesíti. Az ő Párizsa a város művészettörténeti, irodalomtörténeti nézőpontját tükrözi vissza, de mindezt úgy, hogy nem szűkíti be a témát, ezzel pedig nem rekeszti ki azt az olvasót sem, amely mást keres vagy mást lát benne.

Minden fejezetnek van egy központi szervezőelve. Az utazás a megérkezéssel, a Párizzsal történő első találkozással kezdődik, majd a francia történelem korszakai épülnek fel a lapokon. A harmadik egység Párizs végtelen nagy körútjainak bejárásával vezeti végig az olvasót a francia művészettörténet szakaszain, hogy aztán átadja helyét a „vidéki Párizsnak”, a természet, a parkok, a hatalmas kastélyok környezetének. Végül következik a búcsúzás a fények városától a szerzőnő bensőséges élményeinek megragadásával. „Egy várost úgy lehet igazából megismerni, ha az ember járkál” – Sediánszky Nóra pedig rengeteget gyalogolt, hogy a bőrén keresztül, összes érzékszervének segítségével fedezhesse fel Párizst, mindezek pedig kézzelfoghatóan köszönnek vissza a könyv lapjairól.

Fotók: Szabó Béla, Zilahy Márta, Vas Balázs