841

100 éve született Csorba Győző


Csorba Győző Pécsett született 1916. november 21-én Csorba György MÁV-betűíró és Borsodi Mária gyermekeként. Győzőék kilencen voltak testvérek, ő volt közülük a nyolcadik. Szülővárosát fél évnél hosszabb időre soha nem hagyta el.

Iskoláit szülővárosában végezte: 1935-ben a jezsuita Pius Gimnáziumban érettségizett, 1939-ben a pécsi Erzsébet Tudományegyetem Jogi Karán szerzett oklevelet. 1941-1943-ban Pécs város közigazgatási tisztviselője volt. 1944-től szakmát változtatott: 1952-ig a Pécsi városi Könyvtár vezetője, majd 1956-tól 1976-ig a Baranya Megyei Könyvtár igazgatóhelyettese lett. 1976-ban vonult nyugdíjba.

Első versei 1933-1934-ben jelentek meg A Mi Utunk és a Regnum című diáklapokban. 1935-ben közölték versét először kötetben, a Százhúrú hegedű című antológiában. 1938-ban saját kiadásában jelent meg első verseskötete, a Mozdulatlanság, két évvel később pedig első fordításkötete, Helinant de Froidmont ófranciából fordított műve, A halál versei.

Csorba Győző munkásságának jelentős része fordítói tevékenysége: nagyszámú latin, német, olasz, francia és orosz mellett ismertek görög, lengyel, norvég és finn versfordításai is. Többször járt külföldi tanulmányúton: először Olaszországban 1947-1948-ban, ahol 5 hónapig a Római Magyar Akadémia lakója volt. Goethe Faustja 2. részének magyarra ültetése (1959) után Janus Pannonius egyik legelismertebb fordítója lett. Janus-fordításait önálló kötetben is megjelentette – Pajzán epigrammák (1986) –, és maga is szerkesztett Janus-kötetet (Janus Pannonius válogatott munkái, 1982). Kettőshangzat (1976) című, válogatott versfordításait tartalmazó kötetében 61 költő műveiből olvashatunk magyarul: Goethe és Janus Pannonius mellett legtöbbet Dante, Petrarca és Rilke verseiből. Három drámafordítását önálló kötetben is kiadta a pécsi Pro Pannonia Kiadó. Életében számos verseskötete jelent meg, ezenkívül Goethe és Brecht kiemelkedő tolmácsolója is volt.

Irodalomszervezői munkája is rendkívül szerteágazó. A pécsi irodalmi élet egyik fő alakítója volt, minden pécsi irodalmi folyóirat szerkesztésében jelentős szerepet vállalt, fiatal írókat, költőket segített tanácsaival, szigorú kritikáival. Szervező-szerkesztő tevékenysége 1940-ben indult, amikor felvették a pécsi Janus Pannonius Társaságba. 1941-ben a Sorsunk című folyóirat szerkesztőségi tagja lett. 1945-ben szerkesztésében megjelent Pécsett az Ív című folyóirat egyetlen száma. 1946-1948-ig, a folyóirat megszűnéséig, a Sorsunk társszerkesztője volt.

1948-tól a Magyar Írók Szövetségének tagja. 1949-ben részt vett az „első” Dunántúl című lap szerkesztésében. 1949-től a Magyar PEN Club tagja, 1952-1956-ig a „második” Dunántúl szerkesztésében is feladatot vállalt. 1959-től a Jelenkor szerkesztőségében dolgozott, ahonnan 1965-ben saját elhatározásából távozott. 1976-tól a Magyar Írók Szövetsége választmányának tagja. 1977-től visszatért a Jelenkor szerkesztőbizottságába, és haláláig főmunkatársa volt.

1947-ben Baumgarten-díjat, 1957-ben és 1972-ben József Attila-díjat, 1975-ben Janus Pannonius Művészeti Érmet, 1985-ben – vidéki költőként először – Kossuth-díjat kapott. 1986-ban Áprily-díjjal ismerték el, és még ebben az évben, november 29-én Pécs város díszpolgárává avatták, „Pro urbe Pécs” kitüntetést kapott. 1995-ben felvették a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia tagjai közé, emellett a Digitális Irodalmi Akadémia is tagja között tudhatta.

Csorba Győző 1995. szeptember 13-án hosszú, súlyos betegségben halt meg. A Magyar Írók Szövetsége, városa, Pécs, a Baranya Megyei Könyvtár, valamint a Jelenkor folyóirat is saját halottjának tekintette.

1998. szeptember 27-én a Baranya Megyei Könyvtár működésének 55. évére és Csorba Győző halálának harmadik évfordulójára emlékezve felvette a költő nevét: Csorba Győző Megyei Könyvtár lett.

Születésének 100. évfordulója alkalmából, 2016-ban jubileumi rendezvénysorozat indult Pécsett, emléktáblát avatnak, utcát neveznek el róla. Nevét a városban óriási tisztelettel övezik, emléke örök.

Nagy Mária

Forrás: wikipédia, pim.hu, mek.oszk.hu, Új Magyar Irodalmi Lexikon. 1. köt: A-Gy. Budapest: Akadémiai Kiadó, 1994.

A kép a Wikimedia Commons szabad felhasználású gyűjteményéből származik, a szerzői jogtulajdonos a kép készítője. A felhasznált kép forráshelye a szerzői jogi feltételekkel és a szerző megnevezésével itt érhető el.

2016.11.21