A Magyar Királyi Pénzügyigazgatóság építette Zobel Lajos budapesti építész 1903-ban készült tervei alapján, 1904 májusától az akkor még egyemeletes épületbe állami adó-, vám- és egyéb pénzügyi hivatalok költöztek be. Történetét az épületről szóló előző írásomban ismertettem 1945-ig. 1944-ben bombatalálat miatt az épületet súlyos károk érték, a tetőzet és az épület oldalfalának harmada sérült meg, az első emelet szintje teljesen kiégett. 1946 végén kezdődött meg az épület újjáépítése, rendbehozatala.

A pénzügyi palota és a Bisinger sétány egy 1917-es képeslapon:

Dunántúli Szabad Nép, 1946. november 15.:

Győri Hétfő, 1947. június 23.:

A második világháborús károk helyreállítása, a pénzügyi épület felújítása és egyben kétszintesre átalakítása 1948 májusára fejeződött be. A 25 vállalkozóból 22 volt győri, a helyreállítás végül közel hárommillió forintjába került a pénzügyminisztériumnak.

A korábban egyemeletes, majdnem kétezer négyzetméteres alapterületű épület kétemeletesre átalakításával az összes szint mintegy nyolcezer négyzetméteres hasznosítható területet eredményezett. A hivatalok (pénzügyigazgatóság, számvevőség, adóhivatalok, pénzügyőrség, földmérési felügyelőség) mellett tíz lakást alakítottak ki benne. 1948 júliusában a közélelmezési hivatal is ide költözött a Baross útról. 1948 novemberében nyugdíjazták a pénzügyigazgatót és helyettesét, mert fiaik benzinutalványokat sikkasztottak el, Szilágyi Tamás lett a pénzügyigazgató. 1949-től a pénzügyi közigazgatást államosították és átszervezték.

Győri Hétfő, 1948. január 11.:

Győrmegyei Hírlap, 1948. június 3.:

Győrmegyei Hírlap, 1948. november 19.:

Az 1956-os forradalom elbukása után a pénzügyi palota épülete elől kocsik sora vitte nyugatra az emigrálók tömegeit. Már 1956 novemberében az épületben felállították a határon elfogott és visszairányított, valamint Ausztriából visszatért menekültek gyűjtőtelepét. A pénzügyi palotába elhelyezett embereket a belügyminisztérium igazoltató csoportja hallgatta ki, és döntött sorsuk fölött. Maros József 1956. november 27-i naplóbejegyzése szerint itt „jelenleg már több mint ezer ember tartózkodik... vizsgálatban lévők kb. kétszáz fős csoportja ma kitört az épületből, és ismét Nyugat felé ment. Az elfogott menekültek deportálástól félnek.”

A volt pénzügyi palotában felállított vöröskeresztes szállás ekkora tömeg (naponta mintegy kétszáz embert hoztak ide) ellátására nem volt alkalmas, kevés élelem, gyógyszer jutott, és nagy zsúfoltság alakult ki. Szakolczai Attila írta az 1956. Forradalom és szabadságharc Győr-Sopron megyében című művében: „A városi tanács rendszeresen ellenőrizte a hazatelepítő központot, további gyógyszert és segélyt igényelt az épület kezelését átvevő Belügyminisztériumtól, és ide irányították a külföldről érkező segélyek egy részét is.”

Hazánk, 1956. november 29.:

Hazánk, 1956. december 4.:

1957-től 1972-ig az épület katonai objektum volt: karhatalmista laktanyát helyeztek el benne, és itt működött a Katonai Ügyészség, valamint a győri munkásőrség is. Az új karhatalmi szervezetet az 1956-os forradalom bukása után kezdték szervezni. Feladatuk a közbiztonság megszilárdítása, valamint a fontosabb objektumok őrzése volt. Gyakorlatilag a politikai párt-hatalom szolgálatában álltak, egységeik a Magyar Népköztársaság fegyveres erőinek részeként az 1957-ben létrehozott Karhatalmi Parancsnokság alá tartoztak. A BM átszervezését követően Budapesten 1 karhatalmi ezredet, és hat városban (Szombathely, Szeged, Debrecen, Miskolc és Pécs után végül Győrött is) karhatalmi zászlóaljat állítottak fel. Kezdetben a karhatalmistákat katonai téli öltözettel („pufajkával”) öltöztették fel, mert a szervezéskor csak ebből állt rendelkezésre megfelelő mennyiség, 1958-tól azonban fokozatosan új egyenruhával látták el őket. A karhatalmi alakulatokat fokozatosan hivatásos állományú tisztekkel töltötték fel, és azokat végül mint készenléti erőket illesztették be a magyar hadsereg és rendőrség hadrendjébe. 1971-es döntés alapján a karhatalmi feladatok nagy része a rendőrség hatáskörébe került, ezért 1972-től megszűntették a BM karhatalom szervezeteit, így a győri karhatalmi zászlóaljat is.

Kisalföld, 1956. november 22.:

Hazánk, 1956. november 29.:

Karhatalmista sapka és jelvény:

Az 1956-os forradalom után a Népköztársaság Elnöki Tanácsa 1957. évi 13. törvényerejű rendelete alapján jött létre a szocialista rend védelmére az önkéntesekből álló fegyveres testület, a munkásőrség. A szervezetileg a belügyminisztérium alá tartozott munkásőrséget a honvédség patronálta és fegyverezte fel. A volt pénzügyi palotában 1957. március 9-én 350 fővel alakult meg a győri munkásőrség, mely három századra tagolódott (az első főleg Vagongyári munkásokból, a második szerszámgépgyári, kisalföldi gépgyári, öntödei alkalmazottakból és a 400-as szakmunkásképző oktatóiból állt, a harmadik sok pártfunkcionáriust tömörített a megyei és városi pártbizottságból). Alakuláskor a Győr-Sopron megyei munkásőrség parancsnoka (1957. március 10-től) Kőhegyi Béla tartalékos őrnagy, a főleg vagongyári dolgozókból álló városi 1. zászlóalj vezetője 1957. március 5-től Markotics Lajos százados lett. A győri munkásőregység Németh László János nevét vette fel.

A munkásőrök kezdetben havi két foglalkozáson, később félévente háromnapos kiképzésen vettek részt. Egyenruhájuk sötétkék volt, siltes sapkával. Fegyverzetük vegyes (karabélyok, szovjet géppisztolyok, TT pisztolyok, csehszlovák zbrojovkák, 6,5 mm-es pisztolyok), melyeknek használatát gyakorlatokon sajátították el. A karhatalmista laktanya megszüntetése után, 1972 végétől a munkásőrségé volt a pénzügyi palota első emeletén a Tanácsköztársaság úti és a Gárdonyi úti szárny, az alagsorban a Gárdonyi út felé eső rész, valamint az udvar és az udvari melléképületek használati joga is. Közlekedésre a Tanácsköztársaság út felőli nagy kaput jelölték ki nekik, ezen kívül használhatták a főbejárat melletti bal oldalú közös kaput, és nekik engedélyezték a Katonai Ügyészség és Bíróság számára kijelölt Árpád úti nagy kapu használatát is. Később a munkásőrség helyére – átépítés, felújítás után – a Pattantyús Ábrahám Imre Szakközépiskola 100 fős fiú kollégiuma került. A félkatonai szervezetet az 1989. évi XXX. törvénnyel 1989. október 20-án jogutód nélkül szüntették meg.

Kisalföld, 1957. március 12.:

Az első győri munkásőrök zászlóavatása, 1957:

Az épület alaprajza 1972 januárjából:

Az épület első emeletének és alagsorának alaprajza 1972-ből:

Munkásőr sapka és egyenruha:

Nagy és kis kapuk a Tanácsköztársaság út felől:

1972-73-ban az épületet átépítették az eddigi két intézmény (Karhatalmista laktanya és Munkásőrség) helyett öt intézmény (Munkásőrség, Katonai Bíróság, Tanítóképző Kollégiuma, KISZ Bizottság, Hírlapkiadó Vállalat) számára. 1972. október 11-én kelt Palme Rudolf építés tervező műszaki leírása, mely részletesen ismerteti az U alakú, négyszintes (alagsor, földszint, első és második emelet), lapos tetős épületben elhelyezendő szervezetek, intézmények helyét.

A Megyei KISZ Bizottság az épület második emeletén a Tanácsköztársaság úti és a Gárdonyi úti szárny egy részét, valamint az alagsorban a Tanácsköztársaság út felőli bejárattól jobbra, az udvar felé eső két helyiséget kapta meg használatra. 1973-ban költözött be a pártházból a volt pénzügyi palota épületébe, és az 1989. április 22-i megszűnéséig működött itt a Megyei KISZ Bizottság.

Az épület földszintjének és második emeletének alaprajza 1972 októberéből:

A Hírlapkiadó Vállalat a földszinten a Tanácsköztársaság út felőli bejárattól jobbra eső részen, a második emelet Gárdonyi-Árpád út felőli részen kapott helyiségeket és az alagsorban három raktárt. Ide költözött át a Kisalföld szerkesztősége is 1974. november 28-án a második emeletre, másnaptól már impresszumában ezzel az új címmel jelent meg a megye egyetlen napilapja. Puskás Csaba, a Kisalföld főszerkesztője 1986. április 20-án nyitotta meg a Rát Mátyás Újságíró Klubot a pénzügyi palota épületének földszintjén, amely 1990-ig működött itt a hirdetésfelvevő iroda mellett. 1996. december 9-én adták át a Kisalföld Kiadó Kft. és a Pressprint Kft. új épületét az Újlak utcában, melybe 1997. február 1-én költözött át.

Fénykép a Gárdonyi utca – Tanácsköztársaság út sarki, Kisalföld feliratú épületrészről (Régi Győr Facebook-oldala):

A Kisalföld szerkesztősége elköltözött az épületből (Kisalföld, 1997. január 31.):

Az MSZMP Győr-Sopron megyei Végrehajtó Bizottsága 1971. november 9-i ülésén döntött arról, hogy a Tanácsköztársaság út 51. számú épületben 800 négyzetméteres részt kaphasson az állandó helyhiánnyal küzdő Tanítóképző diákjainak elhelyezésére, valamint az intézet épületének bővítését is elhatározták. A volt pénzügyi palota Gárdonyi utcai részén a földszinten kapott helyet a Tanítóképző Lánykollégiuma, a kollégiumi szobák mellett egy közös társalgó-éttermet is kialakítottak. Az 1973-74-es tanévtől használták évtizedekig a fiatal lányok ezt a részt. A Tanítóképző kollégiumába később a Révai Miklós Gimnázium diákjait helyezték el. Az épület e része jelenleg üresen áll.

A volt kollégium épülete ma:

A volt kollégium bejárata a mai Szent István útról nyílt:

A Győr-Sopron megyei Tanácsi Tervező Vállalat 1986-ban készítette el az épület átalakítási tervét, mely szerint az egykori munkásőrség helyén az alagsorban és az első emeleten egy 100 fős középiskolai fiúkollégiumot helyeznének el a pihenő, oktató és kiszolgáló helyiségekkel. Az 1988-ben módosított tervekből csak az alagsori rész átalakításait végezték el az 1988-1989-es években. 1989-ben e munkák során az épület pincéjében emberi csontokat, koponyát találtak. Az ekkor indult találgatások az ÁVO-s múltat emlegették, de ebben az épületben sohasem volt az Államvédelmi Hivatal győri csoportjának központja, csak az ún. kék-ávósok igen kis (pár fős) irodája az 1950-es években. A régészeti vizsgálat a régi győri temetőből (amelynek a széle ide esett) eredeztette a csontokat. A Pattantyús Ábrahám Géza Ipari Szakközépiskola 1990 novemberében vette használatba az alagsorban kialakított melegítő-konyhát és laboratóriumot.

Az első emeleti szint felújítására csak 1991 végén került sor. Az első emeleti kollégium számára igénybe vehető terület változott, a terveket is e szerint kellett módosítani. A Szent István úti szárnyon jobbra tanuló-oktató szobák kerültek, baloldalra a nevelő szoba, iroda, ügyeleti szoba és könyvtárterem. A Gárdonyi út felőli részen a diákok 8 fős hálószobákban kaptak helyet, rendelkezésükre álltak még betegszobák, egyéb közösségi és mellékhelyiségek. Az 1991. október 25-én keltezett tervdokumentációk kivitelezésekor cserélték ki az alagsorban és az első emeleten a régi ablakokat műanyagra.

Az 1992-től hivatalosan Győr-Moson-Sopron megye Közgyűlésének Diákotthonának nevezett kollégiumban elsősorban a Pattantyús Ábrahám Géza Ipari Szakközépiskola (1963. szeptember 1-től indult jogelődje, a Gárdonyi utcai Gimnázium) diákjai kaptak szállást, Meggyesi József volt az intézmény vezetője.

Az épület homlokzatrajza:

Az épület északi és déli homlokzatrajza, Glaser Ferenc tervrajza 1988-ból:

A diákotthon képe 1996-ból:

Népszava, 1990. március 30.:

A mai épületben még láthatók az egykori kollégiumra utaló feliratok:

Az épület Gárdonyi utcai része az Árpád úttól a Szent István útig nyúlik el:

Az épület Árpád úti részén (Árpád út 58. szám alatt) működött a Katonai Ügyészség és a Katonai Bíróság. Az 1972-ben készült tervek szerint az épület földszintjén a bejárattól balra, valamint az első emeleten kaptak helyet, bár a Katonai Ügyészség már előzőleg is itt működött egészen 2011. december végéig. A Katonai Ügyészség feladata az igazságszolgáltatás részeként különböző bűncselekményekkel kapcsolatos nyomozás volt. A 2012. január 1-én hatályba lépett Magyarország Alaptörvénye szabályozta az új ügyészségi szervezetet. A katonai ügyészségek 2011. december 31-től megszűntek, szervezetük az ügyészi rendszerbe integrálódott, felügyeletük elkerült a Honvédelmi Minisztériumtól. Az épületben ma is ügyészség működik, a Központi Nyomozó Főügyészség Győri Regionális Osztálya.

A Katonai Bíróság (Honvédség Megyei Hadkiegészítési és Területvédelmi Parancsnokság Katonai Bíróság) döntött a különböző fegyelemsértésekkel kapcsolatos ügyekben, az épületben 1973-tól 1991-ig működtek. Az 1991. LVI. törvény alapján megszűnt katonai bíróságok feladatait az erre kijelölt megyei (polgári) bíróságok katonai tanácsai vették át.

Népszabadság, 1993. január 19.:

Az ügyészség bejárata az Árpád útról nyílik:

Az épület romos homlokzata:

Az épület az Árpád út felől:

Még sok adalék kerülhet elő a közelmúlt kutatása során az egykori pénzügyi palota épületével és használóival kapcsolatban. Az eddigi adatok szerint az 1980-as évek vége felé az épület Szent István út felőli részén kapott helyet a Pedagógusok Szakszervezete Győr-Moson-Sopron Megyei Szervezete is, amely innen a Szent István út 49. szám alá költözött el, valamint a megyei adóhivatal (APEH) irodái is itt voltak a Liszt Ferenc utcai megyeházba áttelepülésük előtt.

Táblák és feliratok a nagykaputól jobbra nyíló lépcsőház falán:

A rendszerváltás és privatizáció megváltoztatta az épület tulajdonviszonyait, használatát, és nagyban befolyásolta állapotát is. Az egykor impozáns palota egyre leromlottabb állapotba került; felújítása nagy összegeket igényelne, amelyet eddig senki nem vállalt fel. Jelenleg sok (tíznél is több) tulajdonosa van az épületnek, így az Államkincstáron kívül a győri városi és megyei önkormányzat is, de a többségi tulajdont értesülésem szerint egy oroszlányi cég (Párkány Kft.) birtokolja. Az épület Árpád úti részén a Központi Nyomozó Főügyészség Győri Regionális Osztálya, a Szent István út felől a Magyar Bazár Szerkesztősége működik, illetve irodákat bérelnek, de az épület nagy része üresen áll, és az állapota folyamatosan romlik.

A jelen képei:

Az épület udvara:

A nagy kapu melletti bal oldali bejárat:

A nagy kapu melletti jobb oldali bejárat:

Némáné Kovács Éva

Felhasznált irodalom:
Kőhegyi Erika: A munkásőrség megalakulása és fejlődése Győrben. Kézirat, 1987.
Csiszár Zita: A munkásőrség születése. Kézirat, 1983.
Győr, az iskolaváros 1996. Szerk. Boros Bálint, Olaszi Imre. Győr, 1996.
Szakolczai Attila: 1956. Forradalom és Szabadságharc Győr-Sopron megyében. Győr, 2006.
Szakolczai Attila: A Győri Vagongyár Munkástanácsa. Dokumentumok - Győri Tanulmányok. Tudományos Szemle 29/2006. Győr, 2007.
Forró János: A Kádár-rendszer rendvédelmi szervezetei a BM Karhartalom és a Készenléti Rendőri Ezred. In: Rendvédelem-történeti Füzetek (Acta Historiae Preasidii Ordinis), 2011. 23. sz. p. 36-59.

Az illusztrációk a Dr. Kovács Pál Megyei Könyvtár és Közösségi Tér Kisfaludy Károly Könyvtárának Helyismereti Gyűjteményéből származnak, az épület eredeti tervrajzai pedig a Győri Városi Levéltár Műszaki Részlegében találhatóak, valamint a szerző saját felvételei.

Köszönetet szeretnék mondani a győri levéltár műszaki részlege munkatársainak, Pálfi Károlynak és Borbély Jánosnak az építési dokumentációkért (15-16. kép, 24-25. számú képek), Nagy Istvánnak (2. számú kép) és Kozma Endrének (20. számú képek) segítségükért.

A Várostörténeti puzzle sorozatának korábbi cikkei:
- 1. rész: A Radó-szigeti Kioszk
- 2. rész: A győri repülőtér
- 3. rész: A Wolf Gyula-féle könyvkereskedés a győri Széchenyi téren
- 4. rész: Régi győri farsangi bálok
- 5. rész: Makrisz Agamemnon: Vízicsikó
- 6. rész: A Dunakapu tér
- 7. rész: Az Apolló mozi
- 8. rész: A Győri Gyufagyár
- 9. rész: Egy kiszolgált katonaszobor: a vashonvéd
- 10. rész: A Hungária kávéház tulajdonosa, a népdalgyűjtő Limbeck Ferenc - Limbay Elemér
- 11. rész: Az Auer Kávéház
- 12. rész: Volt egy mozi...: A győri Elite Mozi (1922-1953)
- 13. rész: A Győri Lemezárugyár – A fémjátékok egykori fellegvára
- 14. rész: A „nagy ház”, avagy a győri Lloyd-palota (I. rész)
- 15. rész: Adalékok a győri Lloyd történetéhez (II. rész)
- 16. rész: Régi győri mesterség: a burcsellás
- 17. rész: Egy győri polihisztor tűzoltóparancsnok: Erdély Ernő (1881-1944) – I. rész
- 18. rész: Egy győri polihisztor tűzoltóparancsnok: Erdély Ernő (1881-1944) – II. rész
- 19. rész: Egy győri polihisztor tűzoltóparancsnok: Erdély Ernő (1881-1944) – III. rész
- 20. rész: A Stádel Gépgyár – Győr első gépgyára
- 21. rész: A Kisalföldi Gépgyár
- 22. rész: A győri Tungsram Gépgyár
- 23. rész: A győri szecessziós Kisfaludy kávéház története
- 24. rész: A Zeiss Optikai Gyár a győri Dunakapu téren
- 25. rész: Élet az egykori újvárosi Nádor szállóban
- 26. rész: Postapaloták Győrött
- 27. rész: A Spartacus csónakház – Győr első csónakháza
- 28. rész: A győri strand- és termálfürdő múltjáról
- 29. rész: A nádorvárosi Back-malom – a Győri Hengermalom
- 30. rész: A 700 éves Győr (1271-1971) emlékmű története
- 31. rész: A régi győri gőz- és kádfürdők
- 32. rész: Mayr Gyula, győri órásmester, aki világhírű órát készített
- 33. rész: Szabó Samu lakatosmester tűzhelygyára
- 34. rész: A régi gőz-, kádfürdő és a fedett uszoda épületének története
- 35. rész: Nagy Mihály tésztagyáros, a szultáni és a császári udvar szállítója
- 36. rész: Szemelvények Kiskút történetéből
- 37. rész: Séta Kiskúton
- 38. rész: A Cziráky-emlékmű – A 102 éve felavatott obeliszk története
- 39. rész: Hello tourist – Hotel Tourist!
- 40. rész: A „hit és haza” emlékműve: a győri Mária-oszlop
- 41. rész: Advent és karácsonyvárás Győrben az „5-ös” években
- 42. rész: Advent és karácsonyvárás Győrben az „5-ös” években II.
- 43. rész: Négy évtized négy győri szilvesztere: 1955, 1965, 1975, 1985
- 44. rész: Párduc a szigeten – Hősi Emlékmű a „Győri Margitszigeten”
- 45. rész: Egy méltatlanul elfeledett győri festőművész, Pandur József
- 46. rész: Bolgárkertészek Győrben
- 47. rész: Az egykori Rákócziánum, a későbbi „konzi” épülete
- 48. rész: Farkas Miska, a győri „hegedűkirály” – Újvárostól a világhírig
- 49. rész: A győr-nádorvárosi Erzsébet liget és sporttelep kialakítása és fénykora
- 50. rész: Az Erzsébet liget története 1945-től napjainkig
- 51. rész: Ferenc Ferdinánd és Győr
- 52. rész: Káptalani zenészek háza
- 53. rész: A győri selyemfonoda és a fonodai munkásnőszállás
- 54. rész: A belvárosi-gyárvárosi Meller-féle olajgyár
- 55. rész: Blaha Lujza és Győr
- 56. rész: A győr-nádorvárosi kamillus templom
- 57. rész: A Győri Korcsolyázó Egyesület első negyedszázada
- 58. rész: A győri tejfölös kofa szobra
- 59. rész: Skopáll József győri fotográfus
- 60. rész: A győri Tanítók Háza
- 61. rész: A győri idegenforgalmi pavilon története: 1938-1975
- 62. rész: A győri Petőfi-szobor az Eötvös parkban
- 63. rész: A vagongyár bölcsődéje
- 64. rész: A Magyar Ispita
- 65. rész: A győri tűztorony
- 66. rész: A könyv ünnepe – A győri Ünnepi Könyvhetek történetéből
- 67. rész: Kelemen Márton, az elfeledett fa- és kőszobrász, az oltárépítő és építőmester
- 68. rész: Az Erzsébet téri „Nagy” Pannonia Nyomda
- 69. rész: A Tulipános iskola
- 70. rész: Párizs Győrben – Balog Lajos Barros úti divatáruháza
- 71. rész: A győr-nádorvárosi, 87 éves Kölcsey Ferenc Általános Iskola története
- 72. rész: A kereskedelmi és iparkamara székháza
- 73. rész: Az I. számú Polgári Fiúiskola építésének története
- 74. rész: A győri szabadstrandi fürdőzés múltjából
- 75. rész: Gyógyszertár az Angyalhoz: A Mányoki-ház története
- 76. rész: Az I. számú Polgári Fiúiskola építésének története – II. rész
- 77. rész: Arany Sas és Aranysas – két győri patika története I. rész
- 78. rész: Arany Sas és Aranysas – két győri patika története II. rész
- 79. rész: Dunafürdő, a régi győri Tóth-féle uszoda
- 80. rész: A Rábaszabályozó Társulat székházának építése
- 81. rész: A Győri Sakk-kör első évtizedei (1902-1924)
- 82. rész: A győri Országzászló emlékmű
- 83. rész: Elevátor a Mosoni-Duna partján
- 84. rész: A győri királyi ítélőtábla épületének története a győri sajtó alapján
- 85. rész: A győri Pénzügyi Palota története 1945-ig