574

195 éve született Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij


Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij 1821. november 11-én született Moszkvában, papcsaládból származó szegényházi orvos gyermekeként. 16 éves korában édesanyja meghalt, két évvel később pedig újabb súlyos megrázkódtatás érte: édesapját kegyetlenkedései miatt agyonverték a jobbágyai. A hét testvér így árvasorsra jutott. Állítólag nem sokkal ezután jelentkeztek nála az epilepszia tünetei.

Dosztojevszkij bátyjával együtt hadmérnöknek tanult, mert apjuk annak idején erre kényszerítette őket. 1843-ban dolgozni kezdett, de röviddel ezután felmondott, mert kizárólag az irodalomnak akarta szentelni életét. Az apai örökség egy darabig ugyan kitartott, ám utána fordításokkal kellett pénzt keresnie. 1845-ben aztán megjelent Szegény emberek című műve, amely meghozta számára az elismerést és hírnevet.

1847-től látogatta Petrasevszkij körét, ahol részt vett egy illegális nyomda létrehozásában. Két évvel később letartóztatták, majd a Péter Pál erődben raboskodott; megszületett a halálos ítélet, de a kivégzés előtt felolvasták neki a cár kegyelmi rendelkezését. Végül 4 év szibériai kényszermunka és életfogytiglan közkatonaság lett a büntetése. 1850-től 1854-ig az omszki erődben raboskodott.

1857-ben megnősült, Marja Dmitrijevna Iszajevát vette el feleségül. 1860-ban visszaköltözött Szentpétervárra, ahol bátyjával a Vremja és Epoha című folyóiratokat szerkesztették és adták ki. A Vremja eleinte gyors és jó jövedelmet biztosított nekik, de a cári kormány hamarosan betiltotta az egyik cikk miatt, az Epoha pedig rövid időn belül csődbe jutott. Dosztojevszkij teljesen eladósodott. Bátyja nemsokára meghalt, és az ő tartozásait is magára vállalta. Rulett-szenvedélye kihatott életformájára, veszteségei miatt folyamatos pénzavarral küszködött, kölcsönökből élt.

1862-ben két és fél hónapos utat tett Európában. Hazatérve megjelentette különös művét, a Téli jegyzetek nyári élményekről című útirajzot, melyben csalódásait örökíti meg. Elmélete nem aratott osztatlan sikert, éles vitába került a Szovremennyik (Kortárs) lappal és Katkov kormánypárti lapjával, a Russzkij Vesztnyik-kel (Orosz Hírmondó). Szerelmi életét sem kerülték el a problémák. Első felesége gúnyt űzött belőle, nagy szerelme, Polina pedig rövid időn belül elhagyta.

1866-ban jelent meg Bűn és bűnhődés című regénye. Akkor még nem aratott egyértelmű sikert: bár az olvasók imádták, a hivatalos kritika vagy elutasította, vagy unottan fogadta. A már 45 éves író ezzel a művével új korszakot nyitott a regény fejlődésében és a világirodalomban. Ugyanabban az évben A játékos című könyvét kellett záros határidőn belül megírnia, ebben egy 20 éves gyorsírónő, Anna Grigorjevna Sznyitkina volt a segítségére. A kisregénynek sem volt osztatlan sikere a maga korában: a Bűn és bűnhődéshez hasonlóan bár az olvasók között hamar népszerű lett, a hivatalos kritika kedvetlenül fogadta, vagy éppen elutasította.

Dosztojevszkij és Anna Grigorjevna Sznyitkina 1867-ben összeházasodtak: a nő hozzáment a nála huszonöt esztendővel idősebb íróhoz, és elkezdte rendbe hozni férje magánéletét. Összegyűjtötte a vázlatait, feljegyzéseit, kéziratait, leveleit, teljes hozományát feláldozta a hitelezők kifizetésére, s rábeszélte az írót, hogy menjenek külföldre, ahol négy évet töltöttek el.

Dosztojevszkij sokszor a ruletthez menekült, óriási pénzösszegeket veszített el. Bár többször megfogadta, hogy végleg felhagy a játékkal, végül csak 1871-ben győzte le szenvedélyét. Közben elvesztette első, három hónapos leányát, Szonját, majd megszületett második lánya, Ljubov és fia Fjodor.

1869-ben befejezte egyik érdekes alkotását, A félkegyelmű-t „az eszményi szépségű ember” eljöveteléről, melyben ugyancsak e messianizmusba vetett hite fogalmazódik meg. Az egykori kritika teljes értetlenségével találkozott az új alkotás, olvasói sem nőttek fel hozzá. A 60-as évek végén az író nekilátott egy monumentális regényciklus kidolgozásához, melyből azonban végül csak három különálló mű született. Helyette létrejött az Ördögök, A kamasz és A Karamazov testvérek, és közben megszületett Az örök férj című regénye, amelyet három hónapig írt.

A hitelezői elől először Párizsba, majd Lyonba menekültek. 1871-ben tértek vissza Szentpétervárra, amikor összegyűlt annyi pénz, hogy Dosztojevszkij ki tudta fizetni adósságait. Ezután jelent meg a Levelek, vallomások című kiadványa, amelyben kifejtette véleményét korának közéleti és politikai kérdéseiről. Kritikák, elbeszélések és visszaemlékezések is helyet kaptak ezekben a kötetekben.

Életének utolsó éveit kemény munkával töltötte, közben külföldön is kezelték. Sokan keresték fel személyesen, sok fellépést, olvasóestet vállalt el. Élete utolsó meghatározó élménye a moszkvai Puskin-szobor – nagy társadalmi visszhangot kiváltó – avatási beszédének megtartása volt 1880-ban, melyben felszólította kortársait, hogy az európai minták követése helyett Oroszország sorsának javításán gondolkodjanak.

Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij 1881. január 28-án este, súlyos tüdőtágulatban hunyt el. Szentpéterváron az Alekszandr Nyevszkij-kolostor temetőjében helyezték örök nyugalomra. Temetése eseményszámba ment, rengetegen jelentek meg, hogy utolsó útjára elkísérjék. Sírkövén A Karamazov testvérekből vett sorok olvashatók: „Ha a földbe esett mag el nem hal, csak egymaga marad; ha pedig elhal, sok gyümölcsöt terem”. – (Eredetileg a Bibliából vett idézet, János evangéliuma 12,24).

Nagy Mária

Forrás: wikipédia, antikvarium-konyv.com, Világirodalmi lexikon 2. köt: Cam-E- Budapest : Akadémiai Kiadó, 1972.

A kép a Wikimedia Commons szabad felhasználású gyűjteményéből származik, a szerzői jogtulajdonos a kép készítője. A felhasznált kép forráshelye a szerzői jogi feltételekkel és a szerző megnevezésével itt érhető el.

2016.11.11
13