616

Csörötnek: a falu, ahol lebombázták a temetőbe igyekvőket


1944. november elsején, Mindenszentek napján a csörötnekiek is elindultak temetőjük felé, hogy gyertyát gyújtsanak halottaik sírjaira. Háborús idők jártak, megszokták már, hogy az ország fővárosa felé tartva bombázókötelékek húznak át a Vas megyei falu felett. Most azonban egy ilyen Olaszországból induló csapatból kivált egy kisebb raj, és egy kört írva le, ledobta bombáit. Tizenhárman haltak meg.

Mi pedig a MaNDA adatbázisának segítségével megtehetjük azt, hogy elutazunk az egy évvel fiatalabb Csörötnekre, és megnézhetjük, mit is találtak lebombázandónak távcsöveikkel a magasból az amerikaiak vagy az angolok. Csörötneknek amúgy korábban is kijutott már a háborúból, 1664-ben a Bécs felé tartó, és a Rábán átkelni próbáló török sereg égette porig a falut, miután 1622-ben már egyszer hódoltatta. Az átkelés nem sikerült, az üres falu (az emberek a környező erdőkbe menekültek) leégett, a török pedig nagy vereséget szenvedett Szentgotthárdnál. Ez utóbbi városkának amúgy meghatározó szerepe volt Csörötnek alapításban is. Pontosabban nem is a városnak, hanem az 1183-ban itt letelepedő cisztercita rendnek, mert a fehér ruhás barátok hozták létre birtokaik keleti határánál azt a majort, amiből kialakult a későbbi Csörötnek. Amelynek jobbágyai aztán már 1350-ben perre mentek a kolostor apátjával jogaikért, ez volt a település első említése, akkor még Chyrenuknak írva le a nevét.

A ciszterciek jó gazdálkodók voltak, virágzott is a major, vízimalmok működtek a Rábán, amit talán még egy híd is átívelt itt, a Grácból az akkori vasi megyeszékhelyre, Vasvárra tartó országút rábai átkelőjénél. És ha híd nem is volt, csak egy alkalmas gázló, akkor is öt út találkozott itt, és volt a falunak jól termő szőlőhegye is a fölé magasodó domb déli oldalán. A szőlőhöz pedig borkimérési jogosítványokat is adtak a ciszterciták, nem is értem, miért kellett úgy haragudni rájuk. A falu a török idők után, az Őrségben megszokott elnevezéseket használva, három szerből állt. Az Alsó- és Felső-szerek a Rába jobb partján voltak, a túlpartot pedig nem véletlenül Túlsó-szernek hívták a csörötnekiek. Akik szépen gyarapodtak, fejlődött a falu egészen a második világháború végéig. Mivel a gyakran és minden előjel nélkül megáradó Rába folyamatosan megrongálta a vízimalmokat, ezért egy 2,7 kilométeres csatornát ástak, és az ebbe vezetett vízzel hajtották meg a malomkerekeket. És később, a 20. század fordulóján az áramot termelő turbinát is, a környéken elsőként lehetővé téve a villanyvilágítást. Aztán lezajlott a két világháború, eltemették a halottaikat, jött az új világ. Az államosítások után még működött egy darabig a turbina, majd évtizedeken át üresen pusztult az épület. Hogy aztán egy élelmes osztrák ismét beüzemelje a törpeerőművet. De 1990 után „beüzemelték” a 900 lelkes falut is, erről sokat lehet olvasni a település honlapján.

Pálffy Lajos
Forrás: mandarchiv.hu

2016.11.12
3