1891

Egyetlen másodperc a Húszezer éjszakában

D. Tóth Kriszta könyvbemutatója

2014. november 9-én a XIV. Győri Könyvszalon annyiban bizonyosan kopírozta D. Tóth Kriszta tavalyi könyvbemutató programját, hogy csodálatos és gyönyörű személyisége ezúttal is teljesen lenyűgözte a degeszre tömött Pódiumszínpad közönségét. Talán Húszezer éjszaka sem lett volna elég minden tekintetben „kibeszélni” az életkori válság párkapcsolati, testi és lelki vetületeit, de talán ez a röpke idő is alkalmas volt a tükörbe nézés fontosságának felhívására.

A 2013-as, óriási sikerű Jöttem, hadd lássalak után az író, újságíró, tévés műsorvezető D. Tóth Kriszta immár a Bookline és a Libri egyesülését követően „2 helyett 1 helyen van otthon” – méghozzá remek helyen, hiszen legújabb könyve, a Húszezer éjszaka a felfokozott érdeklődésnek köszönhetően három hét alatt (10 ezer példány) máris újranyomást igényelt. Igaz, ami igaz – ahogyan a beszélgetőtárs, Ihász Anna megjegyezte –, ez a kötet maximum „kétéjszakás könyv”, nem pedig húszezer, s nem elsősorban a női közönséget érinti, mivel a szerző elmondása szerint „mindenkinek ajánlható, aki házas, aki volt már házas, vagy aki lesz majd házas”.

A bulvársajtó szerint D. Tóth Kriszta a Húszezer éjszakával „szexkönyvet” írt, pedig ez a történet a lelkiségről szól, és nem a testiségről. A negyvenes főhős, Szomjas Helga nyíltan néz szembe önmagával középkorúságának hajnalán, és roppantul elkeseredik. Hiszen az ember a hétköznapokban rengeteg szerepnek próbál maradéktalanul eleget tenni, közben azonban elveszíti önmagát. S bár a regény felütése egy ágyjelenettel indul, az aktus nemcsak szexuális értelemben demonstrálja, ez a nő és ez a férfi hová jutott (el) 13 év házasság után.

Mindenki életében eljön az az életkor, amikor az ember elkezdi (meg)hallani: ahhoz képest milyen jól néz ki, amennyi – amikor erre akaratlanul is rááll a fülünk, akkor bizony újra kell definiálni magunkat. „Én még a szakadék előtt vagyok” – jegyezte meg mosolyogva D. Tóth Kriszta, aki 2015 februárjában tölti be a 40. életévét, de akár még megnyugtatónak is hathat egyik barátja vélekedése, aki szerint manapság „a 40 az új 30”. Mindenesetre tisztában van a korosztályban felmerülő problémákkal, komolyan készült a témára: a konkrét „történetbegyűjtések” mellett pszichológiai kutatómunkát is végzett.

Számára Szomjas Helga az a nő, aki dolgozik azért, hogy úgy nézzen ki, ahogy, s aki megtanulta eladni magát – élvezi a kivívott státuszát, de ugyanakkor kívülállónak is érzi magát. Helga keresi a boldogságát, és magának kell rájönnie arra, hogy a boldogság nem egy kézzelfogható Szent Grál, amelyre csak úgy rá lehet találni, hanem magunknak, magunkban kell tennünk érte.

Húszezer éjszaka tulajdonképpen egy együtt leélt élet, elképesztően nagy „munka”, hogy végigcsináljuk, hogy a változások ellenére is kitartsunk a másik mellett. Együtt és egymással „kommunikálva” kell változnunk: a viszonyulások hogyan és mennyit változnak az évek során, és ebbe a viszonyulásba hogy tudjuk bevonni a párunkat. Rendkívül fontos része a témának, hogy a testhez való viszony hogyan változik, amit pedig végig kellett vezetni a könyvben, mert ez primer jelentőséggel bír egy nő számára. Végső soron ez egy kettős játszma kell, hogy legyen, a férfi bevonásával kell megtalálni a közös (verbális és nem verbális) nyelvet. S hogy mindez sikerülhessen, látni és olvasni is tudni kell a gesztusokból. „Örökérvényű szabályt nem tudok mondani, mert nem szakértő vagyok, hanem csak felhasználó”, bár általános szabály erre nem is lehet(séges).

„A boldogság nem húszezer éjszaka, hanem egyetlen másodperc, ha nem vesszük észre, kicsúszik a kezünkből.” Ez az egyik nagy tanulsága a főhősnek, aki nemcsak teste változásaival néz szembe, hanem az egész addigi életével. Szomjas Helga rengeteg feldolgozatlan traumát hordoz magával, akinek a gondjai-bajai ugyanolyanok, mint bárki máséi, mert „a traumák nem válogatnak”.

„Nincs korhoz kötve az emberi érzés, és nincs korhoz kötve a tükörbenézés.” Éppen ezért lehet beszédes bármely korosztálynak ez a történet, mert rengeteg aspektusa és dimenziója van, ahol a főhős gondjai között találhatunk a saját magunk számára is kapaszkodót vagy fogódzót. Mert „a Húszezer éjszaka ott kezdődik, ahol a lányregények véget érnek”.

Szilvási Krisztián

2014.11.10
28