Primus inter omnes

A Győri Egyházmegyei Levéltár legújabb kötete Primus inter omnes címmel, Tanulmányok Bedy Vince születésének 150. évfordulójára alcímmel 2016 tavaszán látott napvilágot. Az Arató György, Nemes Gábor és Vajk Ádám által szerkesztett, méretében és súlyában is tekintélyes kiadvány A Győri Egyházmegyei Levéltár Kiadványai. Források, feldolgozások című sorozat 25. darabjaként jelent meg, ami már önmagában is figyelemre méltó – hiszen egy olyan intézmény tett le e sorozat részeként 25 kötetet az asztalra, melyet mindössze másfél évtizede alapítottak újra! (Megjegyzem: a „Segédletek” sorozatában is elkészült közben öt kiadvány…) Ha figyelembe vesszük, hogy a kis létszámmal – többnyire kettő vagy három fővel – működő levéltár kutatóforgalma is tekintélyes, több remek kiállítás fűződik nevéhez, digitalizálási tevékenysége is jelentős, stb., akkor még inkább elismerésre méltó – már csupán mennyiségileg is – az említett publikációs tevékenység. Dicséret illeti érte az intézmény vezetését és munkatársait!

A Primus inter omnes című kötet 35 tanulmányt tartalmaz együttesen 38 szerzőtől, mintegy 850 szöveges oldalnyi terjedelemben – melyhez a kötet végén még 41 színes kép is csatlakozik. A Győri Egyházmegyei Levéltár öt évvel korábban – fennállásának tíz éves jubileuma alkalmából – adott ki egy hasonló jellegű, többszerzős tanulmánygyűjteményt: a 2011-ben megjelent In labore fructus című kötet 25 szerző ugyanannyi tanulmányát tette közzé, 473 oldalon. Vagyis a két kötet adatait összevetve megállapíthatjuk: a most megjelent Primus inter omnes című kiadvány tizenhárommal több szerzőt foglalkoztatott, tízzel több tanulmányt jelentetett meg, és 377 oldallal vastagabb elődjénél! A „fizikai jellemzőknél” fontosabbnak tartom azonban a két szerzőgárda összevetését, melynek során legalább kettő fontosabb tanulsággal lehetünk gazdagabbak. Az egyik: 13 szerző mindkét kötetben publikált – ami azt mutatja, hogy az intézmény körül egy stabil kutatói gárda alakult ki az évek során. Az a tény viszont, hogy jelen kötet szerzői között 25 új névvel is találkozhatunk, arra utal, hogy az ide kötődő kutatók köre folyamatosan és intenzíven bővül – és e téren különösen fontosnak tartom a fiatal szerzők egyre bővülő számát; hogy csak Kádár Zsófia, Szuly Rita, Bojtos Anita, Petes Róbert vagy Csermelyi József nevét említsem példaképpen.

Az említett, egyre inkább szélesedő kört jól mutatja a szerzők foglalkozási, illetve lakóhely szerinti összetétele is. Az előbbire nézve érthetően a levéltárosok, valamint a történészek alkotják a többséget; de találunk közöttük – mások mellett – régészeket, művészettörténészeket, néprajzkutatókat, könyvtárosokat, PhD-hallgatókat – és természetesen nyugdíjasokat is. Lakóhelyüket, illetve munkahelyüket tekintve pedig – a győri és a soproni többség mellett – Budapest, Kőszeg, Szombathely, Veszprém, Piliscsaba is képviselve van – sőt Johann Karall által Ausztria, Frederik Federmayer révén pedig Szlovákia is!

A tisztelgő kötet Bedy Vince kanonok – a Győri Egyházmegye történetének szorgos és eredményes kutatója – születésének 150. évfordulója alkalmából jelent meg; így teljességgel érthető, hogy a benne közzétett tanulmányok az Ő kutatási területeit viszik tovább. A tanulmányok többsége a Győri Egyházmegye múltjának egy-egy érdekes szeletét igyekszik bemutatni, időben az 1410-es évektől az 1960-as évekig terjedően – azaz mintegy öt és fél évszázadot átívelve. Térben a teljes egykori Győri Egyházmegye területét érintik az írások – beleértve a Szombathelyi Egyházmegye 1777-ben történt létrejöttével elkerült területeket is. De az egyháztörténet mellett Bedy Vince több egyéb kedves kutatási területét is érintik a szerzők – így találhatunk például a terjedelmes kötetben oktatástörténeti, illetve ipartörténeti tárgyú munkákat is.

A 35 tanulmány egyenkénti ismertetése nem lehet jelen írás feladata; csupán – a kötet szerkezetének bemutatása után – egy-egy mondattal jellemezhetjük a dolgozatokat. A teljes címek és alcímek említésétől is el kell tekintenem; mindössze az írások tartalmára szeretném felhívni a Tisztelt Olvasók figyelmét.

A kötet nyitó tanulmányát Nemes Gábor főlevéltáros jegyzi, Bedy Vince életét és munkásságát áttekintve. A nagy ívű dolgozat – melyhez Vavrinecz Veronika csatlakozott az Ünnepelt zenetörténeti munkásságának méltatásával – nem csupán egy szerteágazó életmű bemutatása, de segítheti az olvasót a kötet tartalmának megértésében is.

Az első fejezet az Egyház, állam, politika címet kapta a szerkesztőktől; ebben 13 tanulmány olvasható, mintegy 280 oldalon. A sort C. Tóth Norbertnek a győri püspöki szék 1415 és 1417 közötti üresedését bemutató tanulmánya kezdi, és Petes Róbertnek Zágon József és a Győri Egyházmegye titkos kapcsolattartását bemutató dolgozata zárja. Közben olvashatunk egy értékes életrajzot Lépes Bálint győri püspökről Fazekas István tollából; Lukácsi Zoltán Holdházy János győri kanonok életét és hagyatékát mutatja be; Johann Karall az esperes-kerületek kialakulását vizsgálja; Klesternitz Tibor az 1893-ban Sopronban tartott első regionális katolikus nagygyűlés bemutatására vállalkozik; Frederyk Federmayer pedig Hölgyi Gáspár kamarai tanácsos és a Bedy-család kapcsolatát vizsgálja munkájában. Olvashatunk továbbá Győr 1809. évi francia megszállásáról Krisch Andrásnak köszönhetően; Csermelyi József Grazból közöl egy érdekes győri vonatkozású adatot; Karlinszky Balázs egy hántai prépost győri kötődését mutatja be; Soós Viktor Attila az Állami Egyházügyi Hivatal munkatársainak itteni tevékenységét vizsgálja; Hajdók Judit a homlokzati orgonasípok hadi begyűjtése kapcsán a győri egyházmegye templomainak orgonáiról is sok érdekességet elmond; míg e sorok írója Magyarkimle első (1788 és 1857 között működött) lelkipásztorainak rövid életrajzát ismerteti.

A második, Oktatás, művelődés, vallásosság című fejezet 12 tanulmányának mindegyike a Győri Egyházmegyéhez kötődik. Hegedüs Zoltán a 19. századi győri, míg Németh Ildikó ugyanezen korszak soproni katolikus oktatásügyéhez szolgál értékes adatokkal; időben az utóbbit folytatja Osváth Ádám, a soproni egyházi ingatlanok államosításáról értekezve. Kiss Tamás Zichy Ferenc győri püspök könyveinek 1752-ben készített katalógusát ismerteti; Medgyesy-Schmikli Norbert a 18. századi falusi iskolamesterek kéziratos könyveit veszi számba; Farkas Zoltán Istvánffy Benedek Győrött őrzött kottamásolataira hívja fel a figyelmet; míg Ábrahám Imre hat nyúli karácsonyi népének közlésével színesíti a kötet tartalmát. A népi vallásosság témaköréből öt tanulmány került be: Bojtos Anita a sopronbánfalvi pálosok hatását vizsgálja a környék hitéletére; Kádár Zsófia a tercia-probációs jezsuiták 17. századi győri tevékenységét kutatja; Szuly Rita a soproni Agonia-társulat ötnegyed százados történetét ismerteti; Dancsecz Mónika az 1938-ban Budapesten tartott Eucharisztikus Világkongresszus helyi hatásairól szól; míg Perger Gyula a kiskúti zarándoktemplom történetét tekinti át.

A Táj, helység, épített örökség címet viselő harmadik fejezet nyolc munkája is változatos tartalmú. A Benczik Gyula és Feiszt György által közösen jegyzett adattár Vas megye középkori egyházas helyeit veszi számba, míg Bariska István egy 1819-ben készült térkép alapján közli Kőszeg utcaneveit – kiterjesztve ezáltal a kötet tematikáját a mai Szombathelyi Egyházmegye területére is. Az épített örökség három tanulmányban jelenik meg: László Csaba a győri székesegyház építéstörténetéhez közöl újabb adalékokat; Horváth Richárd izgalmas nyomozása egy Börcsön 1470 táján épült erődítmény létére derít fényt; míg a kötetet záró – Gabrieli Gabriella, Kelemen István és Nemes András által közösen elkészített – tanulmány Fertőszéplak Széchényiek által hátrahagyott építményeit mutatja be. E fejezetben találhatunk még – Nemesné Matus Zsanett kitartó munkájának köszönhetően – egy nagyon értékes adattárat a győri magyar csiszár, szíj-, nyereg- és lakatgyártó céh történetéről; Áldozó István a Győr vármegyét sújtó 19. századi árvizeket veszi számba; míg Nagy Róbert tollából arról olvashatunk, hogyan került végrehajtásra Győr megyében a mesterséges borok tilalmáról szóló 1993. évi XXIII. törvény.

Talán az elmondottakból is kiderült: egy nagyon értékes és tartalmas kötettel lettünk gazdagabbak a Primus inter omnes című kiadvány megjelenésével! A kiváló munka értékeinek felfedezését jelentős mértékben segíti a Csermelyi József által elkészített személy- és helynévmutató; azért pedig, hogy az egyes tanulmányokhoz idegen nyelvű tartalmi összefoglalók is készültek, Csillag Dórát illeti köszönet!

Második telekkönyv. Zweytes Grundbuch 1554-1580

A Levéltári Nap keretében részletesebben bemutatott másik kiadvány Második telekkönyv. Zweytes Grundbuch 1554-1580 címmel látott napvilágot a Magyar Nemzeti Levéltár Győr-Moson-Sopron Megye Soproni Levéltára kiadásában, Dominkovits Péter levéltárigazgató szerkesztésében. Az értékes forrásközlő kötet folytatása a Mollay Károly által 1993-ban megjelentetett Első telekkönyv 1480-1553 című kötetnek, mely egykoron ugyanezen intézmény gondozásában látott napvilágot.

A Zweytes Grundbuch – elődjéhez hasonlóan – kétnyelvű kiadásban jelent meg; a német fordítások Dominkovitsné Szakács Anita munkáját dicsérik. A bevezető tanulmányban Dominkovits Péter felvázolja a műfaj sajátosságait, hangsúlyozva: a Második telekkönyv jellegében lényegesen eltér a 18. században egyre inkább elterjedtté váló telekkönyv-típustól, és nem hasonlít a 17. századi győri telekkönyvekre sem: ez a kéziratos kötet – soproni elődjéhez hasonlóan – bel- és külterületi ingatlanok adásvételeit tartalmazza! A címben jelzett időhatárok között 401 bejegyzést tettek a telekkönyvbe; ezek közzététele alkotja jelen kiadvány gerincét.

A forrásközlő kötet használhatóságát jelentős mértékben segíti az ugyancsak kétnyelvű mutatórendszer. A személynévmutató szerint mintegy 1400 személy említtetik a bő három és fél évtized alatt; azaz a lakosság jelentős hányadának nevét megőrizte ez a rendkívül értékes forrás! Hasonlóan értékes a földrajzi nevek mutatója is, mely a Sopron címszó alatt nyolc további tárgyszót is megkülönböztet: így tudjuk például, hogy 53 soproni szőlőhegy, 32 városi objektum, valamint 21 major említtetik a bejegyzésekben. Míg a 49 tárgyszót tartalmazó tárgymutató segítségével azt is könnyen összeszámolhatjuk, hogy ház adásvétele 220, míg szőlőé 93 alkalommal említtetik. Köszönet a Szerzőnek és segítőinek a kiváló kötet megjelentetéséért, mely sokat forgatott kiadvány lesz a korszak kutatói számára!

Az ismertető végén szó esett azon kiadványokról is, melyek október végén már nyomdában voltak, hogy a XVI. Győri Könyvszalon kezdetére megjelenve ott kerüljenek majd bemutatásra. Győr Megyei Jogú Város Levéltára három, míg a Magyar Nemzeti Levéltár Győr-Moson-Sopron Megye Győri Levéltára egy kiadványt bocsát ki e jeles alkalomra; ezekről majd az ottani bemutató után tájékozódhatnak a Győri Szalon olvasói!

Horváth József