1536

A belső ritmus – líra és próza randevúja

Interjú Szabó T. Annával és Dragomán Györggyel

Dragomán György és Szabó T. Anna mindig szívesen látott vendég Győrben. Az íróházaspár 2016. november 18-án különleges eseményre érkezik városunkba, hiszen a XVI. Győri Könyvszalon Alkotói Díját Dragomán György kapja. A közelgő könyvünnep apropóján írásról, tervekről, játékról és Győrről beszélgettünk.

Anna jellemzően inkább verseket ír, Gyuri pedig regényeket. Hogyan szövi át az életeteket a líra és próza kettőssége?

Gyuri: Szépen kiegyenlítődött a kettő. Annának most jelent meg a novelláskötete, a Törésteszt, ebben sok olyan szöveg van, ami szinte párhuzamosan fut az Oroszlánkórus novelláival...

Anna: Gyuri pedig beépíti a lírai szemléletet, a költészet ritmusát a prózai szövegeibe. A Máglya például tele van vers-intenzitású szövegrészekkel. Nagyon fontos számára a mondat ereje, lélegzése, a szünetek szervesen illeszkednek a képek közé. Rengeteget tanultam tőle, hiszen a legkorábbi írásai óta követem, közelről olvasom és szerkesztem az írásait, és ő is az én szövegeimet.

Gy: A közösen megélt élményeken kívül sok olyan külön utazásunk van, ahonnan helyzeteket, képeket, történet-magokat hozunk haza, és ezeket meg is osztjuk egymással. Nem fotókat osztunk meg ilyenkor, hanem az élmények pontos képét és érzelmi töltetét igyekszünk átadni a másiknak. Ez is jó iskola.

Melyek a legfontosabb jellemzői egy írónak?

Gy: A feltétlen figyelem.

A: És a fegyelem. Gyuri roppant fegyelmezetten dolgozik, soha nem blicceli el azokat az órákat, amelyeket írásra szán. A regényei befejező szakaszában alig látom, holott legtöbbször itthon van, de az írófotelében ül, órákon, napokon, heteken át. Egy költő nem egészen így működik, nagyon sok vers születik a járás vagy a vonatkattogás ritmusára.

Gy: Azt szoktam mondani, hogy nem szabad a külső körülményekre hivatkozni, nem szabad másokat okolni azért, ha nem tudunk megírni valamit. Ha elég bátrak és kitartóak vagyunk, mindig kihasítható az időből annyi, hogy megírhassuk, amit akarunk. Szinte biztos, hogy évekig tart majd, de kész lesz.

A: Igen, ebben hinni kell. Én éjszaka írok, Gyuri reggel, de így legalább késő délelőtt és esténként meg tudjuk beszélni az aznapi munkát.

Az életben remekül kiegészítitek egymást. Gondolkodtatok már közös könyvben?

Gy: Annak is eljöhet az ideje.

A: Egyelőre biztosan nem írunk ilyet, de természetesen eszünkbe jutott. Elég öntörvényűek vagyunk mindketten, nehéz megtalálni a megfelelő technikát.

Vannak olyan terveitek, amikről szívesen mesélnétek?

A: Gyuri nem szeret a terveiről mesélni.

Gy: A te terveidről viszont annál inkább. A regényeddel például mi lesz?

A: Előbb fejezd be te a tiedet. Én addig igyekszem összerakni az új verseskötetemet.

A nagyobbik fiatok, a tizennégy éves Gábor már műfordítóként dolgozik az iskola mellett. Mi a pedagógiai titka egy ilyen korai karriernek?

A: Gyuri tanította meg angolul, különböző játékos módszerekkel.

Gy: Anna is sokszor olvasott fel neki.

A: Igen, gyakorlatilag együtt fordítottuk le a gyerekkönyveket, amelyeken dolgoztam. Pali fiunk is kapásból fordít már, de ennek hosszú hagyománya van a családban.

Gy: A nagy videokorszakban gyerekként én fordítottam le minden filmet az összegyűlt nézőközönségnek.

A: Nálunk meg generációk óta mindenki fordít.

Gy: Nincs egyéb titok, mint az otthoni műhelymunka. És a kíváncsiság.

Már többször jártatok a Győri Könyvszalonon. Milyen benyomásokkal jöttök Győrbe?

Gy: A meghívásoknak köszönhetően sok séta és kiállítás emlékét idézi a város, ide családostól is többször eljöttünk, pedig ezek elég ritka alkalmak.

A: Most sajnos nem tudjuk hozni a fiúkat, mert pont a díjátadó napján van a kisebbik fiunk, Pali születésnapja, és ő ragaszkodott az otthoni ünnepléshez. A nagymama tortával várja.

Gy: Mi itt, ők ott ünnepelnek, de együtt örülünk.

A: Győr amúgy is a gyerekek városa, a Győrkőcön is rendszeres résztvevő vagyok. Egyre kell nagyon vigyáznom: hogy tudjam, hol hagytam az autót. Egyik Könyvszalon után reménytelenül eltévedtem a kocsit keresve, kedves győriek segítettek, nagyon jólesett.

Kedves Gyuri, mit jelentenek számodra a díjak, elismerések?

Gy: Öröm, természetesen. Azt mondják, hogy nem állhatok meg – de soha nem is akartam abbahagyni. Tizenhárom éves korom óta írok, azóta ez tölti ki az életemet.

Miről szeretnél írni a közeljövőben?

Gy: Folyamatosan dolgozom, szinte teljesen készen van egy újabb novelláskötetem, de közben két regényen is dolgozom. Nem szoktam megmondani, hogy mikor lesz kész, mert nem napi penzumot teljesítek határidőre, hanem dolgozom, a magam belső ritmusát követve.

Elsősorban regényíróként ismernek, de találkoztam a honlapodon egy verssel is (Hazám). Mitől alakul egy mondanivaló verssé vagy regénnyé az íróban?

Gy: Ezt a szöveget nem én nevezem versnek, hanem az Élet és Irodalomban megjelent recenzióban emlegették így. Ez a szöveg eredetileg sokkal hosszabb volt, de folyamatosan vágtam és sűrítettem, így lett vers-terjedelmű írás. A költő sűrít, a regényíró kibont, de egyik szöveget sem könnyebb megírni a másiknál.

Hogyan lehet megőrizni az íráshoz szükséges elmélyültséget a mai világban?

Gy: A munka iránti teljes elkötelezettséggel. A cél: a lehető legjobbat megírni. Az eszköz: mi magunk. Az időt pedig úgy teremtjük meg hozzá, hogy ismerjük a prioritásainkat.

Annához fordulok a Verslavina – A nő és a férfi című kötet kapcsán, melynek különlegessége, hogy egy játékból született. Hogyan fogalmazódott meg a gondolat, hogy a Facebook-on induló költemények kiadást érdemelnek?

A: Pont attól őrződött meg a spontaneitása a játéknak, hogy nagyon gyorsan, gyakorlatilag két-három hét alatt történt minden, az első verstől a kötet kiadásáig. Ezt ilyen lazasággal már nem lehet megismételni, a folytatás, ha lesz, már kitaposott ösvényeken jár majd – bár még az ellenkezője is lehetséges. Ez az első könyv, a negyvenes Verslavina az internetes vers-özönnel együtt érvényes, hiszen a könyv csak egy szűk – és profi – merítés a „népköltészet” eleven hagyományából. Nagyon jó, hogy nyomtatásban is elérhető, mert ajándék-kötetnek, születésnapra tökéletes. És mindenki beleírhatja a saját versét az üres lapokra.

Miért fontos a játék az életünkben?

A: Játék és nevetés nélkül nincs értelme semminek. A játék: szabadság.

Szerinted hogyan érdemes közelíteni a versekhez?

A: Kíváncsian! A többi már nem érdekes: lehet haragudni rá, lehet rajongani érte, vagy elutasítani, de unottan olvasni nem szabad. Akkor inkább ugorjunk ejtőernyővel, az instant izgalom. Nekem a jó vers is szabadesés – és ha kinyílik a hit ejtőernyője, akkor megtart a mélység felett. A hit itt annyit jelent, hogy érdemes. Érdemes élni.

Az Alkotói Díj ünnepélyes átadása a XVI. Győri Könyvszalon megnyitóján, november 18-án pénteken, 11 órakor lesz a Győri Nemzeti Színház Nagyszínpadán. Ugyanezen a napon 16 órakor szintén a nagyszínpadon hallhatunk beszélgetést Dragomán Györggyel, 17 órakor pedig Szabó T. Anna Lackfi Jánossal közös Verslavina – A nő és a férfi című kötetéről mesél a Kisfaludy Teremben.

Szabados Éva
Fotó: Dobó László, Szabó Béla

2016.11.07
1