2588

Hiánypótló kötet a magyar hangosfilm hőskoráról

Interjú Fekete Dáviddal

A XVI. Győri Könyvszalonon kerül bemutatásra Fekete Dávid, Győr Megyei Jogú Város alpolgármestere által szerkesztett A magyar hangosfilm plakátjai 1931-1944 című kötet, mégpedig rendhagyó módon egy konferencia keretében, melyre november 18-án, pénteken kerül sor 9.00 és 13.00 óra között a Győri Nemzeti Színház nagyszínpadán. A könyv megszületéséről, unikális jellegéről és a munkában vállalt saját szerepéről kérdeztük a szerző-szerkesztőt.

Hamarosan kézbe veheti a nagyközönség A magyar hangosfilm plakátjai 1931-1944 című kötetet, melyet Ön szerkesztett, és részben Ön is írt. A könyv bevezetőjéből kiderül, hogy a régi magyar filmek iránti vonzódás – mely egyáltalán nem általános a mai fiatalság körében – még gyermekkorában alakult ki, s azóta is tart. De kedvelni ezeket a filmeket, és egy hiánypótló művet kiadni, két teljesen különböző dolog. Mi indította egy ilyen komoly munka felvállalására?

Győr város alpolgármesterének lenni nemcsak lehetőséget jelent, hanem nagyon komoly felelősséget is. És ha adódott egy ilyen lehetőség, ami mögé a győri könyvtár és a győri múzeum segítségét is oda tudtuk tenni, akkor ennek a munkának meg kellett születnie. S mivel szívügyem is a dolog, rászántam az elmúlt fél évet, hogy megjelenhessen ez a valóban hiánypótló kötet, hiszen soha senki nem összegezte korábban, hogy ezekhez a filmekhez milyen plakátok készültek, soha nem kerültek ilyen mértékben reprodukálásra, egyáltalán: ezzel a filmtörténeti korszakkal mostanában nem nagyon foglalkoznak, a 2000-es években nagy, korszakos munka nem született a témában. Nem mondom, hogy ez nagy, korszakos munka, ezt majd tíz év múlva eldöntik, akik forgatni, használni fogják, de mi mindenképpen annak szánjuk.

Miért éppen a plakátok? Persze még soha senki nem látta őket így összegyűjtve, de mit tesz ez hozzá a magyar filmtörténet e korszakához?

Az apropó az, hogy 85 éves a magyar hangosfilm. Akik kézbe veszik majd a kötetet, látni fogják, hogy nagyon sok tanulmány szól erről a témáról. Egyrészt kapunk egy filmtörténeti áttekintést, megtudjuk, hogy az adott korszakban hány film született, melyek azok a mérföldkövek, amelyek befolyásolták a magyar filmgyártást, másrészt olvashatunk arról, hogy 1945 után hogyan foglalkoztak, vagy inkább hogyan nem foglalkoztak ezekkel a filmalkotásokkal, és azt is megtudjuk, hogyan lehetséges, hogy az elkészült 360 filmből még mindig 50-60 hiányzik. Megismerkedhetünk a korszak plakátművészetével, ill. azzal, hogyan illeszkednek ebbe a filmplakátok, s mivel itt van a győri kötődés, teljesen egyértelmű volt, hogy feldolgozzuk a győri mozik történetét is. Adott volt, hogy a korszak hangosfilmtörténetének azon területeit, amelyek még nem kerültek kutatásra, feltárjuk, s a plakátok is egy ilyen szűz terület volt. Ez egy nagyon színes, nagyon impresszív anyag – nem véletlenül, hiszen azért készültek, hogy megszólítsák a moziba járó közönséget. Szerintem a ma emberét is meg tudják szólítani, s ezzel akár azt is elérhetjük, hogy megnézzenek egy-egy filmet közülük.

A kötet a több száz oldal plakáton kívül hét tanulmányt is tartalmaz, melyből háromnak Ön a szerzője, egynek pedig társszerzője. Úgy tűnik, szakértője lett a magyar hangosfilm hőskorának. Mennyi kutatómunkára volt szükség, hogy ilyen mélységig beleássa magát a témába?

Mivel 10-12 éves korom óta rendszeresen nézem ezeket a filmeket, nem kellett megismerkednem velük. Komolyabban az egyetem alatt kezdtem el ezzel a témával foglalkozni, nagyon sok szakirodalmat olvastam hozzá, annak ellenére, hogy az én kutatási területem egészen más: a regionális tudományban kutatok. Március közepén, amikor leadtam a doktori disszertációm tervezetét – ami a nagyvárosi régiók gazdasági kormányzásáról szól, s így köze nincs ehhez a területhez –, azt mondtam, hogy most egy fél évet kalandozok a hangosfilmtörténet világában, s aztán visszatérek az eredeti témámhoz. Látható, hogy a tudományterület elég távol áll tőlem, de azért elég jól bele tudtam ásni magam, hiszen a kutatásmódszertan nem volt már ismeretlen előttem. A szakirodalmat lapoztam végig – ez főleg a filmtörténeti tanulmányomhoz nyújtott segítséget –, a Magyar Nemzeti Digitális Archívum és Filmintézettől nagyon sok segítséget kaptam forrásanyag tekintetében, a plakátanyaghoz pedig az Országos Széchényi Könyvtár szolgált alapul.

A kötet fő tanulmánya, A magyar hangosfilmkorszak plakátkultúrája az összegyűjtött plakátok rendszerbe foglalása. Itt vajon művészeti, esztétikai, filmtörténeti vagy reklámtörténeti szempontból tárgyalják a témát?

A tanulmány a filmplakátokat helyezi el a korabeli plakátművészetben, de világos, hogy ez egy hibrid műfaj, s talán ez az oka, hogy 1945 óta senki sem foglalkozott a témával komolyan: senki nem érezte teljesen a magáénak. Ezek a plakátok a filmeket népszerűsítették; általában a producerek rendelték meg őket azzal a céllal, hogy minél több potenciális nézőhöz juttassák el az új filmeket. Ilyen értelemben reklámtevékenységről van szó, de azért maga a plakát egyben egy képzőművészeti alkotás is, hiszen a plakátművészet jelen van a magyar művészetben már a XIX. századtól. Műalkotás még akkor is, ha esztétikai vonatkozásban nem feltétlenül kiemelkedőek. De ennek is megvannak az okai. Abban az időszakban az volt az uralkodó nézet, hogy a színészekkel lehet eladni a filmet. Sztárkultusz van. Teljesen mindegy, hogy milyen a film, ha Jávor Pál vagy Karády Katalin rajta van a plakáton, a néző bemegy. Éppen ezért ezeknek a plakátoknak a 95%-a nem áll másból, mint egy kis helyszínrajzból meg a színészek nagy méretű portréábrázolásaiból. De van néhány, amely elemelkedik ettől a színvonaltól, mint pl. a Hyppolit, a lakáj, Az 5-ös számú őrház vagy a Meseautó plakátja, melyek modern képi világgal rendelkeznek. Azt is figyelembe kell venni, hogy sok esetben ezek a plakátok rohammunkában készültek, éppen ezért sokszor hibák is vannak rajtuk.

A filmplakátok néhány korabeli megjelenése c. tanulmány abszolút gyakorlati oldalról közelíti meg a kérdést: milyen céllal és hol helyezték el a plakátokat? Ilyen témában vajon hogyan lehetett információt előbányászni?

Nagyon nehezen. Nem is nevezném ezt az írást tanulmánynak, ez inkább egy kis színes, képes melléklet, ami azt mutatja meg, hogy hol voltak elhelyezve ezek a plakátok. Beszélhetünk róla, le is írhatjuk, de nincs annál kifejezőbb, mint egy korabeli fotó mondjuk a Blaha Lujza térről, s a Rákóczi úton fönt keresztben ki van feszítve egy óriási nagy Karády Katalin-plakát az Alkalom c. filmhez, s látjuk, hogy emberek százai-ezrei sétálnak alatta. Hogyan látta a közönség ezeket a plakátokat? Erről szól ez az írás. Több forrásunk is volt: a Fortepan, a Hangosfilm, valamint több múzeum (pl. Magyar Nemzeti Múzeum, Budapesti Történeti Múzeum). Szisztematikus kutatómunka volt ez is.

A lokálpatrióták örömére két kimondottan győri témájú írás is helyet kapott a kötetben, az egyik az Ön tollából: Kettesben, a Győrben forgatott hangosfilm. Cserépy László filmjének érdekessége, hogy teljes egészében a szabadban játszódik, de egyáltalán nem köztudott, hogy Győrben. Hogy bukkant erre a számunkra érdekes tényre?

A kutatás alatt találtuk ezt a filmet 1943-ból Páger Antallal és Simor Erzsivel. Teljesen véletlenül bukkantunk rá. Egyébként két helytörténeti munka van, az egyiket Némáné Kovács Éva írta a győri mozik történetéről. Ő is évek óta foglalkozik ezzel a témával, minden újságcikket, minden vonatkozó szakirodalmat összegyűjtött, s végeredményként egy nagyon alapos, kimerítő munkát kaptunk arról, hogy a 30-as, 40-es években, de már a 10-es évektől hogyan alakult a mozikultúra Győrben. A másik írás pedig a Kettesben című filmről szól, úgy gondoltam, hogy ez mindenképpen ide kívánkozik. Igyekeztem beazonosítani azokat a helyszíneket, ahol ezt a filmet forgatták, sőt egy dokumentumfilmet is készítettünk a Győr+ TV-vel. A Cserépy-film érdekessége, hogy teljes egészében a szabadban forgatták, ami annak idején nem volt divat. A némafilmek idejében még igen, de a hangosfilmek bezárták magukat a műterembe, 90-95%-ban stúdióban készültek. Ennek az volt az oka, hogy a hangos technika sokkal bonyolultabbá tette a filmek rögzítését. Ilyen értelemben ez egy kísérleti film volt, amit az Iris Filmgyártó Vállalat szponzorált. És pont Győrben készült, ez nagyon izgalmas, annál is inkább, mert ezekben a filmekben egyébként is nagyon kevés külső helyszín van, s azok is nagyrészt Budapesten készültek, alig néhány vidéki város tűnik fel bennük. A Meseautónak vannak lillafüredi helyszínei, az Úrilány szobát keres-ben vannak egriek és a Hotel Kikeletben megjelenik Pécs. Ebbe a sorba illeszkedik a Kettesben-nel Győr is. A film egy nagyon kellemes vígjáték, kitűnő szereposztással: Páger Antal, Simor Erzsi, Kovács Károly. Sok győri polgár megjelenik a filmben a tömegjeleneteknél. Megkerestük a korabeli sajtóban a híradásokat a forgatásról, a statiszta-kereső hirdetéseket… összeszedtünk mindent ebben a témában is.

A többi tanulmány (A magyar hangosfilmek kalandos sorsa; Az Országos Széchényi Könyvtár Plakát- és Kisnyomtatványtára, különös tekintettel a grafikai plakátgyűjteményre; Mozaikok a győri filmjátszás és mozik történetéből) szépen kiegészíti az Ön írásait, hogy teljes és kerek legyen az egész. Hogyan talált a szerzőtársakra?

Mikor összeállt a fejemben, hogy mi is lesz a kötetben, felkerestem az Országos Széchényi Könyvtárt és a MaNDA-t. A Filmarchívumban Kurutz Márton az, aki ezért a korszakért felelős, ő az, aki ma a legtöbbet tudja a magyar hangosfilmről, s ő a hangosfilm.hu vezető szerkesztője is. Vele együtt gondoltunk ki nagyon sok mindent, s nem volt kérdés, hogy azt a részét, ami a 45 utáni időszakra vonatkozik, ő írja, hiszen nagyon jól ismeri ezt a részét is a történetnek. Varga Katalin az ELTE-n végzett tavaly művészettörténészként, őt az ELTE-ről javasolta a Filmtudományi Tanszék, mert már foglalkozott ezzel a témával. Az OSZK plakáttára feltétlenül meg kellett, hogy jelenjen a kötetben, erről Kopcsay Ágnes, a gyűjtemény vezetője gondoskodott. Némáné Kovács Éva pedig a megyei könyvtár helyismereti gyűjteményében dolgozik, s már régebb óta foglalkozott a győri mozikkal.

A könyv a magyar hangosfilm 85. születésnapjára készült az Országos Széchényi Könyvtár – nemzeti könyvtárunk – és a Dr. Kovács Pál Megyei Könyvtár és Közösségi Tér kiadásában, és köré épül az idei Könyvszalon konferenciája is november 18-án (pénteken) 9.00 órától. Ezenkívül a Rómer Flóris Művészeti és Történeti Múzeum november 4-én tárlatot nyitott a témában a Magyar Ispitában, mely március 31-ig lesz látogatható. Mennyi filmplakát lesz itt kiállítva, és honnan származik az anyag?

A könyvben több mint 500 filmplakátot sikerült reprodukálnunk, de még mindig vannak a korszaknak olyan filmjei, amelyekhez nem sikerült plakátot találnunk. A tárlaton 160 filmplakát van kiállítva 1931-től 1944-ig. A nagy része (kb. 100 db.) az OSZK-ból érkezett, 10 a MaNDA-ból és 50 magángyűjteményekből. A kiállítás kronologikus rendben dolgozza fel ezt a filmtörténeti korszakot. Az első teljes egészében hangos filmünk A kék bálvány, amiről sajnos nincs plakát, de egy filmhíradóban találtunk egy kockát, ahol egy hirdetőoszlopra fel van ragasztva, de csak a fele látszik. Ez értelemszerűen a kiállításon nincs ott, tehát a Hyppolit, a lakáj az első plakát, amivel találkozhat a látogató. Az első teremben A kék bálványról, a Hyppolitról és a Meseautóról szerezhetnek információkat az érdeklődők, majd időrendben haladhatnak tovább. 1939-ben volt egy nagy törés, mikor a zsidótörvények miatt sokan nem filmezhettek: Kabos Gyula, Gózon Gyula, Perczel Zita, Gaál Béla… Szó esik a tárlaton a sztárkultuszról, a vígjátékokról, a melodrámáról, a háborús filmekről és két kiemelkedő filmről: a 200. magyar hangosfilmről, a Dankó Pistáról, ill. az első, részben színes filmről, A beszélő köntösről – mindkettőben Jávorral a főszerepben. És van egy győri terem is, itt tekinthető meg a már említett Győr+ TV-vel forgatott dokumentumfilm is.

A kötetet a XVI. Győri Könyvszalonon mutatják be, de hol lesz megvásárolható a Szalon ideje alatt (november 18-20.), illetve utána? S mivel egy nagyon szép kiállítású könyvről beszélünk, felmerül a kérdés, hogy vajon elérhető áron juthat-e majd hozzá az érdeklődő közönség?

A Könyvszalon idején a könyvtár standjánál lesz megvásárolható a kötet, utána, ill. ezzel párhuzamosan az Esterházy-palotában, a Magyar Ispitában, a Látogatóközpontban, a megyei könyvtár központi épületében a Herman Ottó utcában. Megrendelhető is lesz a könyvtár e-mail címén is, hiszen ez olyan kiadvány, amely országos szinten is érdeklődésre tarthat számot, ill. a könyvtár már tárgyal különböző internetes terjesztőkkel. Az árról még nem tudok nyilatkozni, a beárazás a könyvtár feladata lesz, de azért azt tudni kell, hogy ez egy nagyon komoly kötet, 580 oldal, gyönyörűen illusztrált, elegáns kivitel – úgy saccolom, hogy 9-10 000 Ft körül lesz az ára.

tmoni
Fotók: Vas Balázs

2016.11.03