2015

A győri Pénzügyi Palota története 1945-ig

Várostörténeti puzzle – 85. rész

A 112 éves győri, napjainkban már omladozó vakolatú pénzügyi palota egykor a város impozáns épülete volt. A mai Szent István út, Gárdonyi Géza utca és Árpád út övezte hatalmas épülettömbben kaptak otthont a korábban alkalmatlan helyiségekben működő állami adó-, vám- és egyéb pénzügyi hivatalok.

A 19. század végén a Magyar Királyi Pénzügyigazgatóság hivatalai a győri vármegyeháza épületében működtek, és Győr-Moson vármegyére, valamint Győr szabad királyi város területére terjedt ki a hatókörük. 1895 októberében Netkovszky Adolf került a győri pénzügyigazgatóság élére, aki a hatékonyabb munkavégzést, annak feltételeinek biztosítását szorgalmazta. A győri pénzügyigazgatóság szervezetéhez tartozott az adóhivatal és vámügyőrség mellett a számvevőség is. Netkovszky Adolf működésének első évében a győri pénzügyigazgatóság már naprakésszé vált az „anyagfeldolgozásban”, és méltányos eljárásokat folytatott a kincstár érdekeinek megóvásáért. 1896 júniusában a pénzügyi hivatalvezetőt előléptették, megkapta a királyi tanácsosi címet. Netkovszky 1908-ig terjedő vezetői időszaka alatt készült el a győri kincstári hivatalok monumentális, közös épülete, a győri pénzügyi palota, mely a 19. század végén országosan megindult, látványos középületek építésének folyamatába illeszkedett.

Győri Közlöny, 1895. október 24.:

1900 márciusában a városvezetés a pénzügyminisztérium megkeresésére Győr másik részén, a kereskedelmi székház épületével szemben biztosított területet a felépítendő győri pénzügyi igazgatóság és a hozzá tartozó hivatalok számára. A tervek szerint még 1900-ban szerették volna megkezdeni az építkezést. A pénzügyminisztérium Zobel Lajos budapesti építészt bízta meg a középület megtervezésével, aki ez időben sorozatban pénzügyi palotákat és más pénzügyi épületeket (pl. a pápai dohánygyárat 1894-ben, 1902-1903-ban a gyulai pénzügyi palotát) tervezett. Megyénkben ő készítette Exler Jenő építésszel az 1924-25-ben felépített soproni pénzügyi palota terveit is.

1901 novemberében a pénzügyi palota korábban kijelölt építési telkét a város a Vásártér melletti területre cserélte el. A pénzügyminisztérium 1902 novemberében a tervezett 430 ezer koronás építkezésre az 1903-as költségvetésben 260 ezer koronát irányozott elő, a hiányzó összeget a következő évi keretből ígérte. Az építkezés szükséges és hasznos hosszú távú beruházás volt, mert miként a korabeli sajtóban megjelent: „Egészségtelen és a hivatalos használatra nem alkalmas bérelt helyiségek helyett a jövőben díszes, modern épületbe lesznek elhelyezve a győri pénzügyi hivatalok”.

Dunántúli Hírlap, 1900. március 18.:

Dunántúli Hírlap, 1902. november 6.:

Zobel Lajos arcképe (forrás: Tolnai Világlapja, 1916. 7. sz. február 18.):

Zobel Lajos budapesti építész elkészítette a mélyített földszinttel ellátott hatalmas, egyemeletes épület terveit. A győri pénzügyi palota alagsor, földszint, emelet és padlás-tetőszerkezet tervrajzát 1903. február 23-án a városi tanács jóváhagyta, építését engedélyezte. Welisch Hugó budapesti mérnök, vállalkozó kivitelezte az építkezést, és – a korban szokatlan módon – a tervezett költségeken belül is maradt az épület megvalósítása. Bár a Pesti Naplóban megjelent 1903. május 16-i hír szerint a pénzügyi palota építkezésénél mintegy 50 kőműves sztrájkja hátráltatta a munkát, mégis egy év alatt felépült az akkori Vásártér és Fácán út mellett a nagyméretű hivatali épület. A győri pénzügyi palota méretét jelzi, hogy több mint 3300 négyzetméteres telken helyezkedett el a 2054 négyzetméteres alapterületű létesítmény. A hivatalos helyiségek mellett magánlakásokat, raktárakat is kialakítottak benne. A Vásártér és a Fácán út felől a földszinten dohányáruraktár, az Árpád út felől a vámhivatal raktárai kaptak helyet. A Vásártér felőli főbejárat vörösmárvánnyal burkolt oszlopai, két oldali lépcsősora tekintélyt sugároztak.

Győri Hírlap, 1904. január 1.:

A győri pénzügyi palota homlokzatrajza 1903-ból:

A győri pénzügyi palota metszetrajzai 1903-ból:

A győri pénzügyi palota metszetrajzai 1903-ból:

Győri címtár, 1904:

Az 1904. április 20-án átadott pénzügyi palotába már másnap beköltözött az adóhivatal. A hónap végéig áthurcolkodott az egyemeletes új épületbe a pénzügyi hivatalok nagy része, a pénzügyőri biztosság, a számvevőség is, később pedig a fővámhivatal és a dohányáruraktár is. Több hónap múlva, csak 1904 októberében sikerült az épületet telefonnal is felszerelni, ekkor két telefonvonalon lehetett az épületben működő hivatalokat elérni: 95-ös számon a pénzügyigazgatóságot, a 336-on a számvevőséget.

Győri Vasárnapi Újság, 1904. március 13.:

Győri Vasárnapi Újság, 1904. április 24.:

Dunántúli Hírlap, 1904. április 28.:

Képeslapok a győri pénzügyi palotáról:

1906 decemberében a pénzügyminiszter elhatározta, hogy 1907 májusától Győrött kataszteri felügyelőséget létesít mintegy 30 hivatalnokkal, amelyet egyelőre szintén a pénzügyi palotában helyezett el. Netkovszky Adolf pénzügyigazgató, királyi tanácsos 1908 áprilisában vonult nyugdíjba. Ez év végén a pénzügyminisztérium soron kívül mintegy 11 ezer koronát költött a győri pénzügyi palota épületére. Ekkor a pince nyirkossága miatt az alagsort utólagosan szigetelték, alapozták, a szomszédos telkek vízelvezetését is megoldották, valamint bővítették a vámáruraktárt, az épület udvarának egy részét is raktárnak alakították ki.

Dunántúli Hírlap, 1906. december 16.:

1909 decemberétől került Solymássy Ágoston áthelyezéssel a győri pénzügyigazgatóság élére. Ekkor pár hónapon belül a pénzügyi palota régi győri hivatalnokgárdájának egy része kicserélődött, mert az új vezető hozta magával a korábbi barátait és kedveltjeit, a több évtizede itt élt tisztviselőket pedig áthelyeztette más településre, ami elégedetlenséget szült. Solymássy Ágoston nagy tapasztalattal bíró szakemberként legyőzte a helyi ellenállást, és kivívta helyét a városi társadalmi életben. A Győrött 1913. szeptember 20. és 22. között megrendezésre került állami tisztviselők IV. országos kongresszusának szervezésében jelentős részt vállalt Solymássy egyesületi elnök, pénzügyigazgató. Az első világháború alatt a pénzügyigazgatóság feladata volt a bevezetett új adók (hadijövedelem-, vagyon- és hadinyereség-adók) beszedése, nyilvántartása is.

Előzetes az 1913-as győri államtisztviselők országos kongresszusáról (Dunántúli Hírlap, 1913. szeptember 18.):

Győr nevezetes épületei: a vasútállomás, a pénzügyi palota és a Lloyd-épület (a Borovszky Samu-féle kötet illusztrációja):

1915-ben miniszteri tanácsossá nevezték ki Solymássy Ágostont (Dunántúli Hírlap, 1915. április 24.):

A pénzügyi palota épületének átalakítása a következő pénzügyigazgató, Kvirsfeld László (szül. 1868) nevéhez köthető. Kvirsfeld László királyi tanácsos nagy gyakorlattal rendelkező tisztviselő volt, aki állami hivatalnokságát még 1893-ban kezdte meg, és 1919-ig a pozsonyi pénzügyigazgatóságot vezette. A határváltozások miatt menekültté váló tisztviselő a győri pénzügyigazgatósághoz került, és 1922-ben nevezték ki pénzügyigazgatónak.

Kvirsfeld László 1922 nyarán javasolta a pénzügyi palota Fácán úti részének kétemeletesre való bővítését, átépítését. Elképzelése szerint így a hivatalok zsúfoltságán is enyhíteni lehet, valamint több menekült pénzügyi tisztviselőnek lakást tudnának biztosítani. 1922. november 14-én kezdődtek meg a munkálatok, 14 millió koronáért a budapesti Lázár és Társa cég végezte az átalakításokat. Az utcai frontról nem is látszó szintbővítés az udvar felé nyíló, alacsonyabb magasságú, üvegablakok sorával tágított teret eredményezett. Az itt kialakított szinten 11 szoba, két előszoba és egy mellékhelyiség kapott helyet, az első emeletről ide költöztették fel a számvevőséget. 1923. május 25-ére átadták a Magyar Királyi Pénzügyigazgatóság Fácán (Gárdonyi) utcai megemelt épületszárnyát. Már egy hónapon belül kiderült, hogy az építők nem megfelelő munkát végeztek a tetőzet visszarakásakor, mely nem jól zárt. Június 22-én az épület beázott, három emeleti szobát öntött el a víz, megsérült a vakolat, a bútorzat és az iratok, a hibát javítani kellett. 1927. szeptember 20-án újabb átalakítással a második emeleten rajztermek, raktárak, kezelői, hivatalfőnöki, vendég- és szolga szobák lettek.

Kvirsfeld László arcképe:

Győri Hírlap, 1922. december 7.:

Győri Hírlap, 1923. május 26.:

Győri Hírlap, 1923. június 23.:

Illusztráció a Győr szabad kir. város és megye című kiadványból, 1926-ból:

Glück József fényképe a Vilmos császár útról:

Czirner Ödön 1933 februárjától került a győri pénzügyigazgatóság élére. A német származású, de ízig-vérig magyar érzelmű, református vallású pénzügyhivatalnokot Sopronból helyezték át először ideiglenes pénzügyigazgatónak, majd 1934 augusztusától véglegesítették. 1936-ban a győri pénzügyi palotába jöttek tanulmányozni az országos pénzügyi vezetők a Czirner Ödön által kidolgozott új kartotékrendszert, mely lehetővé tette az adók pontos nyilvántartását. A pénzügyminisztérium engedélyezte ennek a rendszernek először csak Győr és Moson vármegyére terjedő kipróbálását. A hivatalvezető 1937 júliusában miniszteri tanácsos címet kapott érdemeiért. Czirner Ödön racionalizáló, új eljárásának sikerét látva a pénzügyminisztérium ezt 1938-ban országos szinten is bevezette.

A pénzügyi palota melletti vásártéren nagy forgalmat bonyolítottak le, így például az 1939-es úrnapi kirakodó- és állatvásárra 508 ló, 1035 szarvasmarha, 1188 apró állatot hajtottak ide.

Czirner Ödön, aki 1879-ben a székelyföldi Nagyenyeden született, 1940 szeptemberében, Erdély visszafoglalásakor ünnepi díszkivilágítást rendezett a győri pénzügyi palota hatalmas épületének főbejárati, Szent István úti első emeletén, ahol családjával lakott. A trombózison átesett, egyik lábára megbénult pénzügyigazgatót 1941. augusztus 21-én váratlanul érte a halál.

Czirner Ödön kinevezése (Dunántúli Hírlap, 1933. január 8.):

A pénzügyi palota Árpád út felőli homlokzata a Vilmos császár (ma Szent István) úti homlokzat szinte azonos mása:

Győri Hírlap, 1936. december 30.:

A pénzügyi palota a Vilmos császár út felől egy 1920-as évekbeli képeslapon:

Győri Nemzeti Hírlap, 1940. szeptember 13.:

Czirner Ödön utóda 1941 decemberétől az addigi „örökös” helyettes, Lapacher Károly lett. Lapacher kinevezésekor már harminc éve dolgozott pénzügyi tisztviselőként. 1911-ben Pozsonyban kezdte pályáját, azonban 1919-ben a cseh fennhatóságnak nem volt hajlandó esküt tenni, ezért menekülnie kellett. 1921-től a győri pénzügyigazgatóságon dolgozott, 1930-tól mint pénzügyigazgató-helyettes. Magyarsága mellett kiálló keresztény ember volt, aki főleg adózási területen publikált. A háborús években is igyekezett ellátni a rárótt feladatokat. Így aztán 1944 áprilisában Győrből, illetve Győr, Moson és Pozsony közigazgatásilag egyelőre egyesített vármegyéből a zsidó lakosságtól elvett, beszolgáltatásra ítélt vagyontárgyak begyűjtetésének hálatlan feladatát is megszervezte. Berendelt tanítók és tanítónők végezték a mintegy kétezernyi bejelentésről a jegyzékek felvételét, a vagyontárgyakat a pénzügyi palota szobáiban, pincéjében helyezték, raktározták el. 1944 szeptemberében miniszteri rendelet alapján megkezdődött a győri zsidó üzletek árukészletének, teljes berendezésének kiárusítása.

Az 1944. szeptember 20-i légitámadás során az épületet súlyos károk érték, a tetőzet és az oldalfal harmada megsérült, az első emeleti szint teljesen kiégett. 1944 novemberének végén még megkezdődött a lebombázott volt zsidó otthonokból a kályhák és tűzhelyek begyűjtése a pénzügyigazgatáson keresztül, amelyeket a rászorultaknak osztottak ki. 1944 decemberében a nyilas hatalom uralomra kerülésekor Koller Jenő győri polgármesterrel együtt Lapacher Károly is lemondott állásáról, és nyugdíjazását kérte. A lebombázott pénzügyi palota helyreállítása 1946-ban kezdődött csak meg.

Lapacher Károly arcképe:

Győri Nemzeti Hírlap, 1941. december 3.:

Győri Nemzeti Hírlap, 1944. május 7.:

Győri Nemzeti Hírlap, 1944. szeptember 1.:

Győri Nemzeti Hírlap, 1944. november 25.:

Dunántúli Hírlap, 1944. december 2.:

Némáné Kovács Éva

Felhasznált irodalom:
Győr szab. kir. városi és Győr-Moson-Pozsony k. e. e. megyei Fejek. Szerk. Palatinus József-Halász Imre. Győr : Pohárnik Pál és Társa Könyvnyomdája, 1931. 332 p. : ill.
Győr-Moson-Pozsony közigazgatásilag egyelőre egyesített vármegyék és Győr... város részletes ismertetője és monográfiája az 1929-1930. évekre / főszerk. Kerekes Sámuel ; szerk. Enyedy Barnabás. Budapest : Kerekes Sámuel Szerkesztőség és Kiadóhivatal, [1930]. VII, 584 p.
Perger Gyula: A pusztulás képei : Dobos Vilmos felvételei Győr 1944-es bombázásairól. Győr : Xantus János Múzeum, 2010. 359 p.
Győr, 1539-1939 / szöveg Winkler Gábor ; könyvtervező Kurcsis László ; forrásjegyz. összeáll. Horváth József . Győr : Műhely Folyóiratkiadó Közhasznú Társaság, 1998.

Az illusztrációk a Dr. Kovács Pál Megyei Könyvtár és Közösségi Tér Kisfaludy Károly Könyvtárának Helyismereti Gyűjteményéből származnak, az épület eredeti tervrajzai pedig a Győri Városi Levéltár Műszaki Részlegében találhatók.
Köszönetet szeretnék mondani a győri levéltár munkatársainak, Borbély Jánosnak és Pálfi Károlynak (7-9. számú képek), valamint Kozma Endrének (Régi Győr Facebook-oldal, 15-16. számú képek) segítségükért!

A Várostörténeti puzzle sorozatának korábbi cikkei:
- 1. rész: A Radó-szigeti Kioszk
- 2. rész: A győri repülőtér
- 3. rész: A Wolf Gyula-féle könyvkereskedés a győri Széchenyi téren
- 4. rész: Régi győri farsangi bálok
- 5. rész: Makrisz Agamemnon: Vízicsikó
- 6. rész: A Dunakapu tér
- 7. rész: Az Apolló mozi
- 8. rész: A Győri Gyufagyár
- 9. rész: 
Egy kiszolgált katonaszobor: a vashonvéd
- 10. rész: A Hungária kávéház tulajdonosa, a népdalgyűjtő Limbeck Ferenc - Limbay Elemér
- 11. rész: Az Auer Kávéház
- 12. rész: Volt egy mozi...: A győri Elite Mozi (1922-1953)
- 13. rész: A Győri Lemezárugyár – A fémjátékok egykori fellegvára
- 14. rész: A „nagy ház”, avagy a győri Lloyd-palota (I. rész)
- 15. rész: Adalékok a győri Lloyd történetéhez (II. rész)
- 16. rész: Régi győri mesterség: a burcsellás
- 17. rész: Egy győri polihisztor tűzoltóparancsnok: Erdély Ernő (1881-1944) – I. rész
- 18. rész: Egy győri polihisztor tűzoltóparancsnok: Erdély Ernő (1881-1944) – II. rész
- 19. rész: Egy győri polihisztor tűzoltóparancsnok: Erdély Ernő (1881-1944) – III. rész
- 20. rész: A Stádel Gépgyár – Győr első gépgyára
- 21. rész: A Kisalföldi Gépgyár
- 22. rész: A győri Tungsram Gépgyár
- 23. rész: A győri szecessziós Kisfaludy kávéház története
- 24. rész: A Zeiss Optikai Gyár a győri Dunakapu téren
- 25. rész: Élet az egykori újvárosi Nádor szállóban
- 26. rész: Postapaloták Győrött
- 27. rész: A Spartacus csónakház – Győr első csónakháza
- 28. rész: A győri strand- és termálfürdő múltjáról
- 29. rész: A nádorvárosi Back-malom
 – a Győri Hengermalom
- 30. rész: A 700 éves Győr (1271-1971) emlékmű története
- 31. rész: A régi győri gőz- és kádfürdők
- 32. rész: Mayr Gyula, győri órásmester, aki világhírű órát készített
- 33. rész: Szabó Samu lakatosmester tűzhelygyára
- 34. rész: A régi gőz-, kádfürdő és a fedett uszoda épületének története
- 35. rész: Nagy Mihály tésztagyáros, a szultáni és a császári udvar szállítója
- 36. rész: Szemelvények Kiskút történetéből
- 37. rész: Séta Kiskúton
- 38. rész: A Cziráky-emlékmű – A 102 éve felavatott obeliszk története
- 39. rész: Hello tourist  Hotel Tourist!
- 40. rész: A „hit és haza” emlékműve: a győri Mária-oszlop
- 41. rész: Advent és karácsonyvárás Győrben az „5-ös” években
- 42. rész: Advent és karácsonyvárás Győrben az „5-ös” években II.
- 43. rész: Négy évtized négy győri szilvesztere: 1955, 1965, 1975, 1985
- 44. rész: Párduc a szigeten  Hősi Emlékmű a „Győri Margitszigeten”
- 45. rész: Egy méltatlanul elfeledett győri festőművész, Pandur József
- 46. rész: Bolgárkertészek Győrben
- 47. rész: Az egykori Rákócziánum, a későbbi „konzi” épülete
- 48. rész: 
Farkas Miska, a győri „hegedűkirály” – Újvárostól a világhírig
- 49. rész: A győr-nádorvárosi Erzsébet liget és sporttelep kialakítása és fénykora
- 50. rész: Az Erzsébet liget története 1945-től napjainkig
- 51. rész: Ferenc Ferdinánd és Győr
- 52. rész: Káptalani zenészek háza
- 53. rész: A győri selyemfonoda és a fonodai munkásnőszállás
- 54. rész: A belvárosi-gyárvárosi Meller-féle olajgyár
- 55. rész: Blaha Lujza és Győr

- 56. rész: A győr-nádorvárosi kamillus templom
- 57. rész: A Győri Korcsolyázó Egyesület első negyedszázada
- 58. rész: A győri tejfölös kofa szobra
- 59. rész: Skopáll József győri fotográfus
- 60. rész: A győri Tanítók Háza
- 61. rész: A győri idegenforgalmi pavilon története: 1938-1975
- 62. rész: A győri Petőfi-szobor az Eötvös parkban
- 63. rész: A vagongyár bölcsődéje
- 64. rész: A Magyar Ispita
- 65. rész: A győri tűztorony
- 66. rész: A könyv ünnepe – A győri Ünnepi Könyvhetek történetéből
- 67. rész: Kelemen Márton, az elfeledett fa- és kőszobrász, az oltárépítő és építőmester
- 68. rész: Az Erzsébet téri „Nagy” Pannonia Nyomda
- 69. rész: A Tulipános iskola
- 70. rész: Párizs Győrben – Balog Lajos Barros úti divatáruháza
- 71. rész: A győr-nádorvárosi, 87 éves Kölcsey Ferenc Általános Iskola története
- 72. rész: A kereskedelmi és iparkamara székháza
- 73. rész: Az I. számú Polgári Fiúiskola építésének története
- 74. rész: A győri szabadstrandi fürdőzés múltjából

- 75. rész: Gyógyszertár az Angyalhoz: A Mányoki-ház története
- 76. rész: Az I. számú Polgári Fiúiskola építésének története – II. rész
- 77. rész: Arany Sas és Aranysas – két győri patika története I. rész
- 78. rész: Arany Sas és Aranysas – két győri patika története II. rész

- 79. rész: Dunafürdő, a régi győri Tóth-féle uszoda
- 80. rész: A Rábaszabályozó Társulat székházának építése
- 81. rész: A Győri Sakk-kör első évtizedei (1902-1924)

- 82. rész: A győri Országzászló emlékmű
- 83. rész: Elevátor a Mosoni-Duna partján
- 84. rész: A győri királyi ítélőtábla épületének története a győri sajtó alapján

2016.11.03
2