2650

XIX. Győri Levéltári Nap


Amint a címben szereplő sorszám is jelzi, Győrött immár jelentős múltra tekinthet vissza a Levéltári Nap, a helyi levéltárak közös tudományos rendezvénye. Az 1990-es évek végén Győr-Moson-Sopron Megye Győri Levéltára és Győr Megyei Jogú Város Levéltára együttműködésével elindított rendezvényhez 2000-ben történt újjáalapítása után azonnal csatlakozott a Győri Egyházmegyei Levéltár is, hogy azután a 2010-es évek elején tovább bővüljön a kör.

A Győri Evangélikus Levéltár, valamint a Magyar Országos Közjegyzői Kamara Győri Levéltára mellett 2012-ben a Magyar Nemzeti Levéltár Győr-Moson-Sopron Megye Soproni Levéltára is bekapcsolódott a közös munkába, megyei szintre emelve ezáltal az együttműködést – és kibővítve a rendezvény címét is. Ennek köszönhető, hogy az ez évben október 25-én megtartott rendezvény meghívója immár a XIX. Győri és az V. Kisalföldi Levéltári Napra invitálta a téma iránt érdeklődőket.

A rendező intézmények nevében Vajk Ádám, a Győri Egyházmegyei Levéltár igazgatója köszöntötte a megjelenteket, és kérte fel a szervező levéltárak fenntartóinak képviselőit köszöntőjük megtartására. Dr. Pápai Lajos ny. megyéspüspök a dialógus fontosságát hangsúlyozva méltatta a győri levéltárak immár közel két évtizedes együttműködését. Rózsavölgyi László, Győr Megyei Jogú Város Oktatási, Kulturális, Sport és Turisztikai Bizottságának elnöke köszöntőjében azt emelte ki, hogy e konferencia is része – az előadások tematikája révén – a városban rendezett, az 1956-os forradalom és szabadságharc évfordulójára emlékező rendezvényeknek.

Míg dr. Szabó Csaba, a Magyar Nemzeti Levéltár főigazgató-helyettese – kiemelve a győri levéltárak példa értékű, országosan egyedülálló együttműködésének jelentőségét – arra hívta fel a figyelmet, hogy az itt elhangzó előadások mögött rengeteg munka van, mely az egyébként is leterhelt levéltárosok szorgalmát dicséri!

A konferencia levezető elnöke, C. Tóth Norbert tudományos főmunkatárs (MTA-HIM-SZTE-MOL Magyar Medievisztikai Kutatócsoport) volt, aki rövid felvezetés után tíz előadót kért fel előadásának megtartására – és a megadott időkeretek pontos betartására.

A konferencia első részének három előadása az 1956-os forradalom és szabadságharcra emlékezett. A sort Bank Barbara, a Nemzeti Emlékezet Bizottság tagja kezdte, aki egyszerűen a Sopron 1956 címet adta mondandójának. Előrebocsátotta: nem eseménytörténetet kíván felmondani, hanem – a kínálkozó számos téma közül csupán néhányat kiemelve – a városban a forradalom időszakában alakult bizottságok, egyetemi körök, illetve munkástanácsok tevékenységéről szeretne szólni. A legrészletesebben a MEFESZ tevékenységét ismertette, mely nagyon jól szervezte meg ténykedését: számos albizottságot hozott létre, melyek egy-egy területért feleltek, pontos feladat-megosztás mellett. Megtudtuk, hogy e rövid időszak alatt rengeteg röplap, plakát és brosúra készült Sopronban, melyekből bőven juttattak a környező településekre is – ezen dokumentumok fontos források a mai kutató számára; ugyanakkor fontos iratok hiányoznak a levéltárak állományából! Ő maga egy évtizede kutatja Sopron forradalmi napjait; kutatásai során számos egykori résztvevővel sikerült interjúkat készítenie.

Bana József, Győr Megyei Jogú Város Levéltárának igazgatója Filmek, fotók az 1956-os forradalom és szabadságharc Győr-Sopron megyei eseményeiről című előadását egy rövid kutatástörténeti áttekintéssel kezdte. Az 1990-es években ismertté vált BBC-felvételekre való utalás mellett részletesebben foglalkozott Otto Pammer egykori osztrák TV-tudósító felvételeivel, aki többször és több településen is forgatott, illetve fotózott ezekben a napokban, és számos fontos részletét örökítette meg a forradalmi eseményeknek. A győri fotósok közül Rigó János képeire hívta fel külön is a figyelmet. Majd településenként, illetve eseményenként vette sorra a fennmaradt legérdekesebb felvételeket, melyek között igazi ritkaságokat is láthattak a jelenlévők.

Borbély Tamás levéltáros (GYMJVL) Nemzetközi politikai „játszmák” és a győri forradalmi események (1956) című előadásában a Győrött 1956. október 30-án megalakított Dunántúli Nemzeti Tanács megítélésének változásait igyekezett bemutatni. Már a megalakulás napjaiban egyesek egyfajta „dunántúli ellenkormány”-t láttak benne; Kádár János pedig 1956. november 3-án Moszkvában, az SZKP KB kibővített ülésén elmondott beszédében Győrt az ellenforradalom központjának nevezte. Az előadó a Kisalföld című megyei napilap 1957 tavaszán megjelent számaiban közzétett ilyen tárgyú közleményeket idézve mutatta be annak folyamatát, hogyan válik egyre erősebbé a hivatalos politika jeles képviselőinek véleménye: május 12-én például Kádár János országgyűlési beszédében már az olvasható, hogy Győrött „dunántúli ellenkormány” működött, melynek célja az ország kettészakítása – „második Koreát csinálni Magyarországból” – volt!

A „vegyes tematikájú” előadások sorát Vajk Ádám nyitotta meg, A levéltárak titkos élete. A csornai premontrei levéltárak története címet adva mondandójának. A 15. század elejétől napjainkig kísérte nyomon a Hiteleshelyi Levéltár, illetve a Magánlevéltár sorsát; mindkettő bővelkedett izgalmas fordulatokban. A csornai premontrei prépostság mint hiteleshely a középkor végén, valamint a török időkben többször is szünetelt, a pusztítások, valamint – részben ennek is köszönhetően – a rendtagok számának jelentős csökkenése miatt; 1655-ben ugyan uralkodói rendelet állítja helyre korábbi jogait, folyamatos működése azonban csak évtizedekkel később kezdődhet meg – hogy azután II. József rendelete nyomán a feloszlatás szomorú sorsára jusson. A Magánlevéltárat viszont már 1532 előtt Sárvárra viszik, majd onnan – a Wesselényi-féle összeesküvésben fej- és jószágvesztésre ítélt Nádasdy Ferenc vagyontárgyaival együtt – az Udvari Kamarához kerül. A nem kevésbé érdekes 18-20. századi történéseket itt és most nem részletezve csupán annyit írhatok: a Magánlevéltár fennmaradt anyaga 1997-ben visszakerült a csornai rendházba; a hiteleshelyi levéltár anyaga jelenleg a Soproni Levéltárban kutatható.

Szabó Zoltán főlevéltáros (Magyar Nemzeti Levéltár Győr-Moson-Sopron Megye Győri Levéltára) a Pestisjárványok Győr vármegyében a 17-18. században címet adta előadásának. Bevezetésképpen a késő-középkori, illetve kora-újkori nagy európai pestisjárványokról adott áttekintést, utalva a veszteségek nagyságrendjére is; majd a pestis kórokozójáról, illetve a járványok főbb okairól tudhattunk meg néhány érdekességet. A helyi vonatkozásokra áttérve részletesebben ismertette Hans Preiner győri főkapitány 1629-ben hozott, a pestisjárvány terjedésének megakadályozását célzó rendelkezéseit, mely több mesterség képviselőit – így például a szíjgyártókat, a vargákat, a tímárokat és a szappanfőzőket – kitiltotta a belvárosból. A nagyobb járványok közül az 1678-1679., illetve az 1709-1713. éviről szólt kissé bővebben, megemlítve a pataházi járványkórház létrehozását, valamint utalva arra: a Győr-Szigetben 1714-ben Szent Rókus tiszteletére felszentelt templom titulusa is a járványtól való megszabadulás emlékét őrzi.

Boros Zoltán levéltáros, a Pannonhalmi Főapátsági Levéltár munkatársa A pannonhalmi főapátság kismegyeri birtoka a dualizmus idején címmel tartott hangulatos és korabeli térképekkel kiválóan illusztrált előadást. Indításképpen ismertette a pannonhalmi bencés kolostor birtokainak elhelyezkedését, kijelölve ezek között a 18. században már létező kismegyeri major helyzetét. E birtoktest fejlesztése Kruesz Krizosztom főapát nevéhez köthető, aki sokat tett a bencés birtokok gazdálkodásának magasabb színvonalra emelése érdekében. Az állattartás mellett szemtermelésre is berendezkedő kismegyeri major mellett Sashegy, illetve Kölestó fejlesztését is fontosnak tartotta – az utóbbiak főként juhtartásra rendezkedtek be, mivel a gyapjú értékesítésétől reméltek komolyabb hasznot. Kismegyer fejlesztésében a legkomolyabb lépést a mezőgazdasági szeszgyár 1890-es években történt megalapítása jelentette, mely a birtokon megtermelt gabona helybeni felhasználására rendezkedett be; a késztermékeket a közeli Győr piacán, illetve ipari üzemeiben értékesítették, míg a keletkezett „hulladékot” helyben tudták hasznosítani.

Nemes Gábor főlevéltáros Füstbe ment terv. Bossányi Árpád és a győri püspökség római okmánytára című előadásából nem csupán a címben jelzett témáról tudhattunk meg sok érdekességet, de a vatikáni magyar levéltári kutatások történetét is megismerhettük. A Fraknói Vilmos által megkezdett, Lukcsics József által folytatott kutatásokhoz a Győri Egyházmegyéből Balics Lajos csatlakozott elsőként, kutatásainak eredményeiből írt egy összefoglaló egyháztörténeti munkát – a forrásközlés azonban elmaradt… Talán Balics ösztönözhette a római kutatások megkezdésére Nitsch Árpád János győri püspöki titkárt, aki 1909-ben utazott ki először Rómába, majd a következő években többször is töltött kint néhány hónapot – a Győri Egyházmegyére vonatkozó, Vatikáni Levéltárban őrzött források közlésével azonban a nevét 1915-ben Bossányi Árpádra magyarosító kutató is adós maradt. A „miért?” megválaszolására tett izgalmas kísérletet Nemes Gábor, több lehetséges magyarázatot is felvillantva.

Németh Ildikó soproni főlevéltáros (MNL GYMSM Soproni Levéltára) Tápintézet – diákotthon – kollégium. Diákjóléti intézmények Sopronban a két világháború között címmel tartott érdekes előadást. A fogalmak tisztázása után Kis János (1770-1846) egykori evangélikus püspök 1890-ben megjelent emlékiratát idézte 18. század végi soproni diákkorának ellátási formáiról, felvillantva annak akkortájt lehetséges megoldásait – „az alumneumtól a stipendiumig”. A 19. századi előzmények után a 20. század első felének fontosabb ez irányú fejlesztéseit mutatta be: olyan fontossá vált intézményekről szólt, mint az Evangélikus Tanítóképző Diákotthona, a soproniak által csak „LIDO” néven emlegetett Evangélikus Líceumi Diákotthon, vagy – hogy katolikus példákat is említsek – a Katolikus Árvaház épületében kialakított diákotthon, melyhez kapcsolódóan „Katolikus Diákasztal” néven a város első menzája is létrejött, illetve a Szent Domonkos Rend Mátyás király utcában épült, 1927-től működő új diákotthona.

A sort Áldozó István igazgató-helyettes (MNL GYMSM GYL) A Magyar Vagon- és Gépgyár gyáregységeinek kitelepülése a Harmadik Birodalomba 1944-1945-ben című előadása zárta. Bevezetésképpen felhívta a figyelmet arra: az 1944. április 13-iki bombázásokkor súlyos károkat elszenvedett gyár a következő hónapokban is szinte teljes intenzitással dolgozott, így a legfontosabb hadiüzemek egyike volt. Ezért is döntöttek a front közeledésekor a kitelepítés mellett. Az első ütemben 531 munkás vállalta „önként” a kitelepítést; őket további ezernél több követte – így összesen 1651 fő (1204 fizikai, valamint 447 szellemi munkás) települt ki, 2477 családtaggal! Megtudtuk, hogy Németország mely részein települtek le, mely településeken milyen gyáregységek működtek, mi lett a kitelepültek további sorsa; de képet kaptunk arról is, hogy mintegy 800 vagonnyi felszerelés került ki – melyek egy részének holléte után még 1947-ben is folytak kutatások…

Az ismertetett kilenc előadás mellett – immár hagyományosan – sor került az újabb helyi levéltári kiadványok rövid bemutatására is Dr. Horváth József, a Dr. Kovács Pál Megyei Könyvtár és Közösségi Tér igazgatóhelyettese prezentációjában. E kiadványokról a jövő héten fogunk hosszabb ismertetést közölni. Itt és most röviden annyit: e sorok írója a Győri Egyházmegyei Levéltár Primus inter omnes című, Bedy Vince születésének 150. évfordulója alkalmából megjelent emlékkönyvről, valamint a Soproni Levéltár kiadásában napvilágot látott Második telekkönyv című kötetről beszélhetett részletesebben – és röviden utalt a győri levéltárak már sajtó alatt lévő újabb kiadványaira is.

Összességében elmondhatjuk: egy tartalmas konferencia részesei lehettünk, sok új ismerettel gyarapodtunk. Ahogy C. Tóth Norbert levezető elnök rövid zárszavában megállapította: a rendezvény színvonala nem maradt el az előző éveké mögött, sőt talán meg is haladta azt! Köszönet érte a szervező levéltáraknak, és a közreműködő előadóknak egyaránt!

Horváth József

2016.10.28