Ahogy minden mesében, ebben is szétszálazhatatlanul ott rejtőzik a tudás a születésről és a halálról, a magányba taszítottság és a közösségben való feloldódás élményéről, de befogadható a történet a nevelődési regények mintájára is: hogyan válunk kiszolgáltatott gyermekből tudatos léttel bíró, „meglett” emberré. S persze szól a törvény és a rend megtartó erejéről, a szabadság felszabadító érzéséről, s újragondolható általa a civilizáció megrontó vagy áldott működése, a rousseau-i értelemben vett „természet embere” és a „civilizáció embere” közt feszülő ellentmondás is.
A Soproni Petőfi Színház előadása a jövőbe vetíti ki Maugli világát: hősei a színház fákkal és bozóttal benőtt romjai közt jelennek meg, s a játék ebben a keretben értelmezi újra büszke civilizációnk esélyeit. Lehetünk-e még otthon a világban, vagy az ember sorsa az örök kívülálló számkivetettsége?
A darab sokáig látható lesz, de jegyről gondoskodjanak időben!

Fotó: Soproni Petőfi Színház