1141

Október 25. – Csata Balaklavánál

Ezen a napon történt

„És ágyú jobb felől / és ágyú bal felől / és ágyú szól elöl, / kartácsa pásztáz, / golyó s repesz között, / szállnak a vakmerők, / tátogat, ím a Halál, / s poklokon átdübörög, / nyargal a hatszáz.” (Tennyson: A könnyű lovasbrigád rohama) Történelmi közhely, hogy Oroszországot nem lehet legyőzni, és mint közhely, természetesen nem igaz. A történelemben az orosz medvét többször is kiterítették a kandalló elé, bár be kell látni, a bundáról rendszerint kiderült, hogy még él.

Ám az Orosz birodalom veszített háborúkat, elég csak az 1904-1905-ös japán-orosz háborúra, az első világháborúra (1917-ben összeomlott a cárság), vagy a Krími háborúra (1853-1856) gondolni. Az is igaz ellenben, hogy a háború színterét Oroszország ellen igencsak érdemes átgondolni, s ahogy azt Napóleon és Hitler is megtapasztalhatta, nem célszerű bemerészkedni a végtelen orosz térségbe.

1854. szeptember 13-án a Krím-félszigeten fekvő Jevpatorijával szemben hét oszlopból álló hatalmas hadiflotta tűnt fel. A 360 hadihajó aztán elkezdte partra tenni rakományát, mindenekelőtt 500 tengerészt, akik megszállták a védtelen Jevpatoriját. Hamarosan brit, francia és török katonák tízezrei lepték el a térséget, hogy észak felől megtámadják és elfoglalják az oroszok legfontosabb fekete-tengeri flottatámaszpontját, Szevasztopolt. A hadjárat gyorsnak ígérkezett, ám az oroszok gyorsan reagáltak, és megszervezték Szevasztopol védelmét. Szeptember 20-án a cár serege megpróbálta az Alma folyónál útját állni az inváziós erőknek, de nem sikerült, és a kikötővárost szeptember 25-én ostrom alá vették a nyugati szövetségesek. A Szevasztopolt zároló csapatok egyik ellátóhelye egy kis öbölnél (Kozák-öböl) fekvő helység, Balaklava lett. Mivel önmagában Balaklava nem volt képes ellátni az egész brit-francia-török sereget, az nyugatabbra más kikötőket is elfoglalt, és Balaklava védelmére csupán kisebb erőket hagytak hátra. Alexander Mensikov orosz vezérkari főnök ezt kihasználva október 25-én Pavel Liprandi 25 ezer fős seregét Balaklava elfoglalására küldte.

Reggel 6 órakor megszólalt az orosz tüzérség, és támadást indított az első védelmi vonal (négy török földvár) ellen. A túlerő gyorsan hátrálásra kényszerítette az oszmánokat, akik a völgy túloldalán lévő britek által védett második védelmi vonalhoz húzódtak vissza. Mikor a szövetséges vezetés és a brit viktoriánus katonák minden pozitív és negatív jellemzőjét magán viselő Lord Raglan megértette, hogy az oroszok Balaklavát akarják, az egyetlen közelben lévő erősítést indították útnak, a kikötőnél állomásozó lovas hadosztályt. Az ezt követő összecsapás a brit hadtörténelem ismert epizódjához, a könnyűlovasság rohamához vezetett, melyben a 670 fős könnyű lovasdandár (8. és 11. huszár-, 17. ulánus- és 4. és 13. könnyű dragonyosezredek) a parancsok összevisszasága miatt teljesen értelmetlenül szemből megrohamozta az orosz tüzérség ágyúit. A völgy mélyén a dandár parancsnoka még csak nem is látta a célpontot, mivel egy domb eltakarta azt. A dandár parancsnoka nem kérdezősködött sokat, és lovasaival lezúgott a völgybe, amelynek végén ellenséges lövegek, két oldalán orosz gyalogság puskái fogadták. A roham gyönyörű látvány volt, de egyben tökéletesen értelmetlen és kivitelezhetetlen. A támadás során 110 lovas halt meg, ennél is több megsebesült, összesen 271 ember dőlt ki sorból.

A britek ennek ellenére megvédték Balaklavát, és a balaklavai összecsapás valódi döntés nélkül ért véget. A koalíció erői folytatták Szevasztopol támadását, amely az orosz felmentési kísérletek ellenére egy éves ostrom után 1855 szeptemberében végül sikerre vezetett. Szevasztopol eleste egyben magával hozta az oroszok vereségét. A krími háború arról is nevezetes, hogy a hadtörténelemben elsőként fényképekkel rendelkezünk róla. Roger Fenton brit fotográfus ugyanis mozgó műhelyével megörökítette a helyszíneket (a képen fent a Cossack-öböl Balaklavánál), katonákat, bár a korabeli technika magukat a csatákat még nem volt képes rögzíteni.

Horváth Gábor

Felhasznált irodalom: toriblog.blog.hu

A képek a Wikimedia Commons szabadfelhasználású gyűjteményéből származnak, a szerzői jogtulajdonosok a kép készítői. A felhasznált képek forráshelyei a szerzői jogi feltételekkel és a szerzők megnevezésével a következő linkeken találhatók: 1. kép; 2. kép.

2016.10.25