Csics Gyula még nem volt 12 esztendős, amikor Kovács János barátja példáját követve naplót kezdett írni. Első bejegyzését 1956. október 23-ra datálta. December negyedikén kelt sorai szerint a naplót addig kívánta írni, amíg az oroszok ki nem mennek. Nos, ezt a fogadalmát nem tudta betartani, legutolsó bejegyzése 1957. március 15-én kelt. A címadó mondat a szerzőtől származik, aki hamar rájött, hogy az elkövetkezendő időszak nem alkalmas sem az írás folytatására, sem publikálására. Az íróasztal mélyén rejtegetett paksaméta szerencsésen átvészelte a következő évtizedeket, s 2004-ben értő kezekbe került. A napló hasonmás kiadása – kiegészítve a szöveg gépiratával, s a már felnőtt, Tatabányán könyvtárigazgatóként működő szerző utószavával együtt – 50 évvel később, 2006-ban jelent meg. Most már a nagyközönség is megismerhette egy kiskamasz némileg koraérett feljegyzéseit az 1956-os forradalom eseményeiről – és a hétköznapokról.

Csics Gyula tudatában volt annak, hogy valami különleges időszaknak a részese: naplóját nagy méretű, keménykötésű füzetbe jegyezte le, és minden oldalt nemzeti színű keretbe foglalt. A szöveget saját rajzaival, újságkivágásokkal és szórólapokkal illusztrálta. Gyöngybetűs feljegyzései között itt-ott feltűnik egy-egy helyesírási hiba, amitől csak bájosabbá válik a szöveg. Hogy mit tartott érdemesnek feljegyezni? Elcsípett beszélgetések részleteit, a rádió híreit, a ledöntött Sztálin szobrot, egy könyvégetést, az olimpiai érmeket, az élelmiszerért való sorban állásokat, Nagy Imre kormányának megalakulását, az Írószövetség követeléseit, a délutáni játékot, az olvasmányélményeket, a halott szovjet katonákat, a kiégett tankokat, a pártház ostromát, az oroszok kivonulását, a Halottak Napját, Mindszenty bíboros beszédét. Nagy Imre feledhetetlen mondatát („Csapataink harcban állnak”), a Kádár kormány megalakulását, a börze működését, a disznótort, az iskolai feleletet, a hócsatát, a vöröskeresztes csomagot, a német különórákat. Azt, hogy az iskola szenet kap, hogy Hruscsov Magyarországra látogat. A karácsonyi készülődést, a letartóztatások és a disszidálások tömegét, Csou-En-Laj budapesti látogatását, a Svájcból kapott csokoládét, a diákság iskolai ellenszegülését, Horthy Miklós halálhírét, a romba dőlt épületek számba vételét, Tóth Ilona orvostanhallgató perét, a forradalmi rádiók munkatársainak letartóztatását. Az orosz nyelv tanulásának ismételt bevezetését, Toscanini eltemetésének hírét, a hegedűórákat, a nőnapi ünnepséget és a félévi bizonyítványt.

Magával ragadó írás, amit az Internetnek hála, ma már bárki elolvashat. Csics Gyula, a 12 éves kisdiák a XX. század közepén akarva-akaratlan a régen élt bárdok kései utódjává lett: személyes hangon örökít meg és ad tovább elhallgatni vágyott, fontos pillanatokat.

Berente Erika

A napló az alábbi linkre kattintva, vagy a Magyar Elektronikus Könyvtár segítségével teljes terjedelemben elolvasható, tanulmányozható.