A színházi premier után 8 évvel mutatták be az eredeti musical alapján írt filmet, amely 17 millió dollárba került, a bemutatót követően azonban 72 millió dollár bevételt termelt. A filmben csak részben állhattak kamera elé a színpadi változat szereplői. Annak ellenére, hogy más színészek nevei is felmerültek, Higginst végül ugyanaz a Rex Harrison (1908-1990) játszotta, aki a Broadway-n és Londonban is sikerrel alakította a főszereplő professzort. Harrison azonban az ősbemutatót megelőzően még félt, és kétségek gyötörték, hogy fellépjen-e egy musicalben. A szerzők azonban Higgins dalait kifejezetten az ő számára írták, alkalmazkodtak sajátos interpretációjához, aki nem elénekelte a dalait, hanem sajátos énekbeszéd technikával adta elő azokat. Éppen ezen különös előadásmód miatt lehetetlen volt, hogy előre felvegyék az énekszámait, ezért a filmfelvétel során azt az akkor még szokatlan megoldást választották, hogy drót nélküli mikrofont rejtettek a ruhájába, így a forgatás alatt élőben vették fel dalait.

Az akkor még kevésbé ismert Julie Andrews (1935-) helyett Eliza szerepére a törékeny Audrey Hepburnt (1929-1993) választották, annak ellenére, hogy Hepburn hangja semmiképpen sem volt elegendő Eliza énekszólamához, ezért Marni Nixon (1930-2016) énekelte el a dalokat, egyetlen kivételével. Hepburn adta elő a Just you wait (Várj, csak várj gaz Henry Higgins) kezdetű dalt, amelyben Eliza kiborul az állandó gyakorlás és fegyelmezés miatt.

Pickering ezredes szerepét az angol karakterszínész, Wilfrid Hyde-White (1903-1991) alakította nagyszerűen. Nem sokkal a forgatás előtt esett a választás a színpadi változat Alfred P. Doolittle karakterének alakítójára, Stanley Holloway-re (1890-1982), aki szintén jelentős angol színész volt.

A My Fair Lady örökéletű sikerré vált az elmúlt néhány évtizedben mind a színpadi-, mind a filmváltozat révén. A My Fair Lady Shaw Pygmalionjától a boldog befejezésben tér el: Eliza ugyanis a musicalben végül visszatér Higginshez. A film a bemutatót követően óriási sikert aratott, a zene és a szereplőknek köszönhetően az eltelt évtizedek során semmit nem vesztett értékéből. 1965-ben a film számos díjat nyert, többek között nyolc Oscar-díjat is, például a legjobb film, rendező, férfi főszereplő és operatőr kategóriákban. A musical szinte valamennyi énekszáma közismert lett. Lerner „csiszolt és szellemesen játékos szövegkönyve és dalszövegei, Loewe bájosan melodikus és kellően temperamentumos zenéi tökéletesen illeszkednek a történethez, az ábrázolt korszak légköréhez”.

Ősze Mária

Felhasznált irodalom: Miklós Tibor: Musical!, wikipedia