A neogótika építésze 1882 és 1899 között dolgozott a templomon – nem állt ez a műfaj, az átépítés távol tőle –, a kassai dóm mellett a jáki és a bártfai templomok is magukon viselik a keze nyomát. Az is igaz, hogy a budapesti építésznek azért nem volt olyan nehéz a dolga, hiszen az 1409-ben megkezdett és legalább 60 évig épített eredeti istenházáról jórészt csak le kellett hámozni a 18. századi barokk átépítéseket. Steindl természetesen nem állta meg, hogy hozzá ne tegyen ehhez a csodához, így kap új, csillaghálós boltozatot a szentély, a lépcsőtornyok pedig új sisakokat. A régi főoltár helyére pedig így kerülhet a Zsolnay-majolika oltár, és ugyanebből az anyagból szószék és keresztelőmedence is készül.

Az elképesztően részletgazdag üvegablakokat pedig az a Róth Miksa készíti, akinek munkáit a történelmi Magyarország mellett Hágától Mexikóvároson át Oslóig sok helyen megtalálhatjuk. És az sem véletlen, hogy az ablakokon feltűnő szentek egytől egyig magyar vonatkozásúak, kezdve az államalapító szent királyunkkal, annak fiával és így tovább. Máriafalva ugyan ekkoriban már tisztán német lakosságú volt (a címlapképen az 1930-as, 1940-es években), és inkább Mariasdorf néven emlegették a szomszédos falvakban is, talán éppen ezért is kerültek a kor ideológiájának megfelelően Mária Mennybemenetele / Nagyboldogasszony tiszteletére szentelt templomba a magyar szentek, no és a szentély zárókövére a magyar címer is.

Máriafalva már a titokzatos kelták által is lakott volt, első írásos emléke az örökké pénzzavarban lévő Zsigmond királyunkhoz fűződik, aki Borostyánkő várával együtt elzálogosította, majd át is adta a Kanizsaiaknak. Az 1388-as oklevélben még Menhárdnak írják a nevét, a nagyhatalmú Kanizsaiak pedig vasbányát nyitnak itt. A reformáció időszakában, mint az egész környék, evangélikussá lesz a falu, majd pedig 1636-ban éppen azért kapják meg a Batthyányiak a vidéket, hogy visszaterelgessék az anyaszentegyház aklába az ilyen elcsatangolt birkákat. A krónikák szerint ekkor még nincsenek barokkos elemek a templomon, megvolt viszont a hajó, a nyugati homlokzat a ma is látható kapuzattal és a különlegesen szép díszítő elemekkel. Megvolt a sekrestye is a 15. századi ajtajával, ott volt a szentségház is és a szamárhátíves déli kapu, ami ekkoriban a főbejáratként funkcionált. A visszatérő katolikusokkal együtt pedig megérkezett a barokk is, ami különösen az épület belsejében mutatkozott meg, hogy aztán Steindl ismét kiszorítsa a templomból. Így aztán nem kevésbé díszesen, de stílusában egységesen vár bennünket ez az ékszerdoboz, érdemes letérni érte egy órácskára a stájerországi sípályákra vezető főútvonalról. (A képen jobbra Skoflek István diaképei a 60-as, 70-es években.)

Pálffy Lajos
Forrás: mandarchiv.hu