2155

„Csönd ül szívemen és lomha sötét takar...”

70 éve halt meg Radnóti Miklós

Az irodalomtudományi kutatások szerint sok rejtély lengi körül Radnóti Miklós halálát. Amit biztosan tudunk, hogy harmadik és egyben utolsó munkaszolgálatára 1944. május 27-én hagyta el Vácot. Az egyik bori altáborban, a Heidenau-lágerben vasútépítéssel töltött mintegy három hónap után, szeptember 17-én gyalogmenetben indult haza. Október 31-én ért Szentkirályszabadjára, és itt írta meg Razglednica című versét.

Nem véletlenül írja Ferencz Győző, az életmű legjobb ismerője Radnóti-monográfiájában azt, hogy „Szentkirályszabadja után Radnóti sorsával és a halálával kapcsolatban minden bizonytalan.” Radnóti Szentkirályszabadja és Abda közötti kb. 110 km-es útjának, halálának és exhumálásainak ismert a kanonizált változata. Radnóti barátainak, Tolnai Gábor, Ortutay Gyula, Baróti Dezső írásaiból és Radnóti Miklósné „hallgatásaiból” összeállt egy koherens egészet soha nem képező hivatalos forgatókönyv.

A bizonytalanságot növeli, hogy a Radnóti gyilkosainak kiderítésére irányuló, az állambiztonsági szolgálat által lefolytatott nyomozás, az „Abdai gyilkosok” fedőnevű dosszié anyaga részben alátámasztja, részben viszont cáfolja a kanonizált változatban foglaltakat. A bizonytalanságot még tovább fokozza, hogy a szerzők által ritkán használt dokumentumok döntő többsége ma már nem lelhető fel, a megkérdezett tanúk meghaltak. De melyek a főbb vitás pontok és lényeges bizonytalanságok a történetben? Nem tudjuk, hogy Radnóti Szentkirályszabadjára pontosan mikor érkezett, és mikor indult el Hegyeshalom felé. Szintén nem tudjuk egyértelműen, hogy a Radnóti-menet milyen útvonalon haladt, vagy hogy Győrszentmártonban (Pannonhalma) egy vagy két éjszakát időzött-e, továbbá, hogy Radnóti az utóbbi helyen vagy Ménfőcsanakon töltötte-e utolsó éjszakáját. A menetet kísérő bori keretlegények népbírósági pereiből Radnótiról nem tudunk meg semmit. A keret katonái nem ismerték, és nem is ismerhették őt.

Az „Abdai dossziéban” az abdai gyilkosságokat beismerő bori keretlegény, Bodor Sándor tizedes részletes beismerő vallomása óta a tömeggyilkosságról látszólag minden pontosan tudható. Bodor mindent közölt: hány lovas kocsi volt, miért döntöttek a kivégzés mellett, hol végezték ki a munkaszolgálatosokat, honnan kértek ásókat, kik és hogyan ásták meg a sírt, és hogy kik voltak a gyilkosok. Tanúvallomása idején azonban Bodor súlyos agykárosodásban szenvedett, és az általa a gyilkossággal megvádolt négy bori keretlegény egyike sem ismerte el a vádakat.

Szerteágazó, heves viták tárgya napjainkig, hogy Radnótit és a vele együtt kivégzett 21 munkaszolgálatost nyilasok vagy német katonák, esetleg nyilasok és németek közösen végezték ki. Radnóti kutatásának dokumentumaiból, feltehetően az állambiztonsági szolgálat által megfosztott Dienes András irodalomtörténész a voksot egyértelműen a nyilasok mellett tette le. Dienes András 1962 augusztus végén vonattal egy balatonalmádi üdülőbe utazott, hogy nyugodt körülmények között fejezze be Radnótiról szóló könyvét. A vonaton azonban eltűnt az aktatáskája, benne fontos Radnótira vonatkozó iratokkal, jegyzőkönyvekkel. Dienes néhány nappal ezután Balatonalmádiban szívelégtelenségben elhunyt. A feltételezés szerint a belügyi szervek ellopták kézitáskáját, amelynek tartalma sem a haláláig, sem pedig azóta nem került elő. Dienes azonban – Ferencz Győző közlése szerint – még halála előtt, 1962-ben megküldte azt Radnóti Miklósnénak, Gyarmati Fanninak. Ortutay Gyula 1959-ben írt Radnóti-tanulmányában viszont egyértelműen nyilas és német gyilkosokról beszélt.

1944. november 9-én Radnóti sérülése miatt egy szekérre került a betegekkel. Mivel azonban nem találtak üres helyet a kórházban, Abdánál a folyó árterében sírt ástak, ahova egy altiszt és egy-két keretlegény sorra belelőtte a huszonkét beteget, köztük Radnótit is. Az Abda határában, a Rábca bal partján kivégzett 22 fő exhumálása nagyon sok kérdésre egyértelmű választ adhatott volna. Máig megmagyarázhatatlan, hogy a környéken történt tömegsírok exhumálásaival ellentétben az abdaihoz miért csak 1946 nyarán kezdtek hozzá, miközben már egy évvel korábban hivatalos eljárás folyt az ügyben. Az exhumálást végző csoport, élükön dr. Ruppenthál Miklós bírósági orvossal minden bizonnyal alapos munkát végzett, de munkájuk eredménye nem ismert, mivel a vaskos exhumálási jegyzőkönyv már 1946-ban eltűnt.

Az Abdánál kihantolt testek a Győr-szigeti izraelita temetőbe kerültek, de ennek dokumentációja sem lelhető fel. Valószínűleg mindent megtudhatnánk a Honvédelmi Minisztérium katonapolitikai osztálya által 1946-ban elrendelt és a Győr-Sopron Megyei Népügyészség által lefolytatott nyomozás dokumentációjának ismeretében, amelynek azonban szintén nyoma veszett.

A kivégzett 22 bori zsidó munkaszolgálatos exhumálására és agnoszkálására valamikor 1946. június 5-e és június 23-a között került sor. Az exhumált testek a Győr-szigeti izraelita temetőbe kerültek, ahonnan Radnóti Miklós földi maradványait 1946. augusztus 12-én szállították Budapestre. Harmadik temetésére a budapesti Kerepesi temetőben került sor 1946. augusztus 14-én.

Radnóti halálának megkésett, 1946. október 21-i abdai anyakönyveztetése is találgatásokra adhat okot. Radnóti második, győri exhumálásáról Ferencz Győző 2005-ben közölt elsőként részleteket Radnótiné naplójából, és ugyancsak erről írt Ortutay Gyula különböző helyeken, naplójának első kötetében. A korabeli naplók sajnos ismét nem egybehangzóan mondják el a történteket, de azért Radnótiné naplójából annyi egyértelműen kiderült, hogy férjének győri azonosítása nem járt sikerrel.

Lehetséges, hogy Radnóti haláláról soha sem lesz átfogó és megalapozott tudásunk, így addig fejet kell hajtanunk a feltételezések szerint az abdai tömegsírból előkerült, egykor egyértelműen Radnótihoz tartozó, a bori notesszel együtt 26 db. tárgyi bizonyíték meggyőző létezése fölött. Nem lényegtelen, hogy hol és hogyan halt meg Radnóti Miklós, viszont a bizonytalanságokra adható válaszok mibenléte nem befolyásolja Radnóti emberi és költészetének magyar, továbbá világirodalmi nagyságát.

Nagy Mária

 
A kép a Wikimedia Commons szabad felhasználású gyűjteményéből származik, a szerzői jogtulajdonos a kép készítője. A felhasznált kép forráshelye a szerzői jogi feltételekkel és a szerző megnevezésével ezen a linken található.

2014.11.09