926

Dísz a rettegett lovas tegezéről


Nem mondok újat azzal, hogy a lovas nomád népeknél mekkora fontossággal bírtak az íjak és a nyilak, így az ezeket tartó és óvó tokok is. A honfoglaló magyaroknál is külön tokban tartották nyeregre akasztva az íjakat, egy másikban pedig a nyílvesszőket. Ez utóbbit tegeznek hívják, és nagy felületei lehetőséget adnak díszítésére is.

Most egy ilyen díszelemet tanulmányozhatunk 3D-ben a szentendrei Ferenczy Múzeumi Centrum jóvoltából. Az íjat, az állati béllel, ínnal összekötött, meghajlított botot már 50 ezer évvel ezelőtt használta az ember. Az is biztos, hogy az első nyílvesszők még nem voltak feltollazva, talán csak a hegyüket tették bele a tűzbe egy kicsit, hogy az keményebb legyen. Ezután jött a csont- vagy kőhegy, végül pedig a stabilizáló, a pontos találatot lehetővé tévő tollazat. Persze, az első időkben a vadász markába kapott néhány vesszőt, és már indult is a dolgára, de arra is hamar rájöttek, hogy jobb valami tartót, tokot eszkábálni a nyílvesszőknek. Már csak azért is, mert így nem sérülnek szállítás közben, és praktikusabb, ha egyszerre csak egy vesszőre koncentrálunk a lövés pillanatában, és nem szorongatjuk a markunkban a többit.

Az első tegezek fakéregből és állatbőrből készültek, de erre a célra alkalmas egy-egy vastagabb bambusz törzse is. S mivel az embert akkoriban viszonylag kevés, jobbára saját maga által előállított tárgy vette körül, odafigyelt hát ezek díszítésére is. Az egy-egy törzsön, nemzetségen belül kialakuló díszítések, motívumkincs pedig erősítette az önazonosságot, az együvé tartozás tudatát. Az idő előrehaladtával aztán ezek a díszek egyre változatosabbak lettek, a karcolások, hímzések mellett megjelentek a különféle rátétek is. Most egy ilyen bronzból készült, két ponton felfüggeszthető kereszt alakú tegezdíszt tanulmányozhatunk a 3D-s technika segítségével. A késői vaskorban, Krisztus előtt 700 és 450 között készített öntvényt társaival együtt a vesszőket hegyükkel felfelé (más hegyet használtak vadászatra, és mást mondjuk a páncélozott lovasság ellen) tároló bőr tokra rögzítették szíjak segítségével. A Gyömrőn talált darab egy a civilizált ókori népek által rettegett szkíta lovas tegezén lehetett, onnan kerülhetett a föld alá, hogy aztán elő is kerüljön majd onnan a régészek legnagyobb örömére.

Pálffy Lajos
Forrás: mandarchiv.hu

2016.10.11