3006

Elevátor a Mosoni-Duna partján

Várostörténeti puzzle – 83. rész

Több mint száz éven át Győr városképének meghatározója volt a Mosoni-Duna partján magasodó raktárépület, melyet a győriek az emelőszerkezetéről csak „Elevátornak” emlegettek (a képeslapon az 1910-es években). Kétszer égett le és épült fel újra, majd a 2000-es években társasházzá építették át, ma Dunapart Rezidencia néven uralja a folyópartot.

Eredetileg közraktárnak készült. Bár Győr az országos gabonakereskedelemben egykor kulcsszerepet töltött be, az Elevátor építésekor már csak annak a küzdelemnek a jelképe volt, amelyet Győr városa Béccsel és Pesttel folytatott, hogy a megváltozott természeti, közlekedési, kereskedelempolitikai körülmények ellenére megőrizzen valamit egykori pozíciójából.

A középkorban a Duna hajózásra alkalmas főága Moson és Győr mellett folyt. A 17. században még olyan sok volt a víz Győrnél, hogy 1653-ban a várat is elsöpréssel fenyegette. 1678-ban szabályozták a felső, érsekújvári Duna ágat is, így mindkét, alsó és felső Duna-ág jól hajózható maradt az 1800-as évek első feléig. A 19. században a szabályozásoknak köszönhetően a középső, komáromi Duna lett a hajózás fő útvonala, a Mosoni-Duna vízhozama a Rába és a Rábca utánpótlása ellenére is lecsökkent. Nem csoda, hogy a folyómeder eliszaposodása és kotrása állandóan napirenden volt. 1831-től már megindultak a gőzhajó járatok is a Bécs-Győr közötti szakaszon, bár a Gönyű előtti elégtelen vízmélység ekkor is akadályozta a hajózást.

A gabonakereskedelem virágkora az 1850-es évekre tehető. Győrben összpontosult a nyugatra irányuló gabonaszállítás, és ez a hely volt egyben a kiviteli gabonakereskedelem fő piaca is. E tekintetben háttérbe szorította még a fővárost is, amely inkább a behozatali áruk kereskedelmében jeleskedett. A Pesti Hírlapban megjelent tudósítás szerint a hajón érkezett győri gabonakereskedelem 1856-os forgalma háromszorosa volt a pestinek.

Az 1856-ban alakult Kereskedelmi Gyülde, mely Győr kereskedőinek, különösen a gabonakereskedők testülete volt, a kereskedelmi forgalom további fellendítését tűzte ki célul. Először is 1857-ben felhívta a város figyelmét a győr-gönyűi Duna-ág karbantartásának fontosságára. Alacsony vízállás esetén ugyanis a nagyobb hajók nem tudtak bejönni Győrbe, kénytelenek voltak terhüket kisebb hajókra átrakni, amely időveszteséget és költségnövekedést eredményezett.

Győri Közlöny, 1857. december 3.:

Pisztóry Mór 1871-es cikksorozatában foglalta össze, mit is jelent Győr városának az élénk kereskedelmi élet. A fénykorban körülbelül 2000 embernek nyújtott megélhetést a gabonaüzlet. Foglalkoztatott például 150 fuvarost, akik a vasútra vagy a magtárakba szállították a gabonát. 150-170 fő lehetett az, aki zsákolásból élt meg. Volt Győrött 6 zsákvarró cég, amely 40-40 embert foglalkoztatott, körülbelül 260 fő bonyolította konkrétan a kereskedelmi ügyeket. (Ezek nagy része a Kereskedelmi Gyüldében is bejegyezett kereskedő volt.) Ehhez jöttek a hajótulajdonosok és hajósok – akiket Győrött burcsellásoknak neveztek –, valamint a ház vagy raktártulajdonosok. (Ekkor 147 ilyen épület volt a városban, melyek kívülről gyakran lakóháznak látszottak, de a redőnyök mögött gabonát tároltak.)

Pisztóry Mór cikke, Győri Közlöny, 1871. március 16.:

A vasúthálózat kiépülése új helyzetet teremtett. Az osztrák-magyar vasúttársaság 1854-től 1856-ig Győrig építette ki a bécsi vasutat, ezzel a város szerepe nagymértékben megnőtt. Annál is inkább, mert a Mosoni-Duna eliszaposodásával a vízen érkező gabonát itt rakhatták ki utolsóként, hogy vasúton nyugatra szállíthassák. Az 1860-as évek elején megépült Buda-Trieszt vasút azonban a fővárosnak kedvezett, mert így vízi úton csak Pestig kellett szállítani a gabonát, itt rakták át a raktárakba, majd a piac igényei szerint vagonokba.

Győri Közlöny, 1871. március 3.:

Győr a tranzitáló kereskedelemnek még jelentős városa volt, de az 1870-es években tovább vesztett pozíciójából. 1875-ben Bécs kiépítette közraktárát, amely erősen sújtotta Győr közvetítő szerepét. A vasúti díjtételek megállapítása is Bécsnek kedvezett, Győr kárára.

Győri Közlöny, 1879. június 26.:

Pest is megépítette a Duna partján a pályaudvart, megnyitotta közraktárát és az elevátort – ez adta a végső döfést Győr kereskedelmének. A nagyobb gabonakereskedők elhagyták Győrt, Bécsbe és Pestre költöztek. Az ingatlanok értéke csökkent, a magtárak lakásokká történő visszaalakítása megkezdődött.

A teljes vasúthálózat kiépítésével Győr közlekedési kulcsszerepe együttvéve megmaradt, ennek kihasználására a városi kereskedők mindent megtettek. Az új körülmények közt az erők átcsoportosítására volt szükség.

1872-ben a Kereskedelmi Gyülde megújította alapszabályát, melyben elnevezését Győri Lloyd-ra változtatta. 1881 februárjában a városi közgyűléshez fordult azzal a kéréssel, hogy a város jóléte érdekében támogassa egy közraktár építését: „A közraktár intézmény itt meghonosításának célja: az áruforgalmat Győr felé irányozni és a Győrött megállapodó áruforgalomnak az olcsó raktározás és kezelést biztosítani – főleg kedvezményi szállítási díjtételeket kieszközölni.”

Az 1880-as években sorra jelentek meg az újságcikkek, melyek egy közraktár felépítését sürgették. Azt hangsúlyozták, hogy a közraktár egy önálló raktározási vállalatként számos kedvezményt nyújthatna, és legnagyobb előnye lenne, hogy a kereskedők tőkéjét is felszabadíthatná.

Győri Közlöny, 1884. február 17.:

A közraktár ügyéhez hozzátartozott a célszerű árumozgatás, ez szorosan kapcsolódott a vasúti szárnyvonal megépítéséhez, illetve a rakpart rendezéséhez. A Duna-parti vasúti szárnyvonal ugyan megépült, de nem elég közel a vízparthoz, a kirakodás nehézkes volt, árvíz esetén pedig lehetetlen.

Győri Közlöny, 1888. február 16.:

A győri közraktár felállítása a főváros érdekeit sértette, fontos volt a minisztérium támogatásának megszerzése. Baross Gábor 1891. június 17-én, 24574. szám alatt kelt, a kamarához intézett leiratában vasúti ellenőrzés alatt álló áruraktár felállítását javasolta.

Győri Közlöny, 1891. június 21.:

Az 1893. július 9-i Győri Közlöny arról tudósított, hogy a városi közgyűlés kimondta: a rakodópart és a közraktár a millenniumra épüljön fel. Az 1895. április 25-i közgyűlésen Zechmeister Károly polgármester kész tervezettel állt elő, amely az áruraktár építésére alakult konzorciumi részvényesekkel egyeztetve született.

Dunántúli Hírlap, 1895. április 28.:

Az engedélyezés után, 1899 áprilisában kezdődött meg az építkezés, és 1899. november 16-án már át is adták az épületet. Működés közben is bemutatták azt 1899. november 30-án.

Győri Hírlap, 1899. december 1.:

Pár év elteltével tűzvészben porladtak el a remények: 1905. október 18-án ismeretlen okok miatt begyulladt a gabona.

Győri Hírlap, 1905. október 18.:

Vasárnapi újság, 1905. október 19.:

1906-ban a leégett áruraktár további sorsa is eldőlt a részvénytársaság júniusi közgyűlésén, amikor Győr. szab. kir. város áruraktára kimondta a felszámolást. Az áruraktár megmaradt falait és az el nem égett felszereléseket eladták az Országos Raktárházak Részvénytársaságának, amely vállalkozott az újjáépítésére.

1914-ben az újra megélénkülő forgalom miatt egy újabb elevátort is építettek.

Győri Hírlap, 1914. március 13.:

A háború idején elszaporodott rágcsálók dézsmálták a hadsereg gabonáját, keserítették meg a közelben lakók életét.

Dunántúli Hírlap, 1915. szeptember 23.:

Glück József felvétele 1920 körül készült:

Képeslap az 1920-as évekből:

1930 júniusában a Pesti Napló arról tudósított, hogy Győr továbbra is gabonacentrum szeretne lenni. A város éppen feliratban ajánlja a kormánynak, hogy Győrt tegye exportteleppé. Arra hivatkoznak, hogy Győr gabonaforgalma évente a 800-1000 vagont is eléri. Egyik tárháza 700 vagon befogadására képes.

Felvétel egy 1926-ban megjelent könyvből:

A Győri Hírlap 1934. április 1-jei számában megjelent hirdetés:

1940 áprilisában újabb sajnálatos tűzeset történt.

Győri Nemzeti Hírlap, 1940. április 5.:

Győri Nemzeti Hírlap, 1940. április 6.:

Tolnai Világlapja, 1940. április 17.:

A kép tanúsága szerint még az 1960-as években is élénk volt a hajóforgalom a Mosoni-Dunán. (A kép forrása: Dr. Kovács Pál Megyei Könyvtár és Közösségi Tér, 1964. június)

Az épületet a Győr-Sopron Megyei Gabonaforgalmi és Malomipari Vállalat raktárként használta, majd évekig üresen állt. (A kép forrása: Régi Győr Facebook-oldala)

A Széchenyi híd építése idején 1978-ban. (A kép forrása. UVATERV / Fortepan)

2005 júliusában a győri közgyűlés a szabályozási terv módosításának részeként, egyhangúlag elfogadta a belvárosi Duna-part beépítését. Az elevátorként emlegetett magtárépület átalakítását a Mosoni-Duna-part a Dunakapu tértől a Széchenyi hídig tartó szakaszának rendezésével együtt tervezték el. Végül az évek óta a város nyilvánossága előtt vitatott elképzelések közül egy teljesen új beépítési javaslatra mondott igent a testület. „A terveket Jurcsik Károly elképzelései alapján Maráz Péter, Szeder Tibor készítik.” – így tudósított a Kisalföld 2005. július 20-án.

2008 februárjában kapták meg az ideiglenes használatbavételi engedélyt. A 222 lakás mellett üzleteket, gyógyszertárat, bankfiókot alakítottak ki benne.

Antaliné Hujter Szilvia

Felhasznált irodalom:
Bay Ferenc: A Győri Lloyd városáért és kereskedelméért 1856-1936. Győr, 1942.
Dunapart rezidencia. Sikertörténet?! Kisalföld, 2013 . okt. 14.
Fábián György. Jogerősen lakható a rezidencia. Kisalföld, 2008. február 15.
Gazdaság, ipar kereskedelem. In: Pesti Hírlap, 1857. szeptember 6.
Gonda Béla: A magyar hajózás történeti fejlődése. Budapest, 1899.
Győr Szab. Kir. Város Áruraktára Részvény-Társaság üzleti szabályzata és díjszabása: érvényes 1899. november 15-től megváltoztatásáig. Győr, 1899.
Győr Szab. Kir. Város Áruraktára Részvénytársaság alapszabályai, Győr, 1899.
Győr Szab. Kir. Város Áruraktára Részvénytársaság igazgatósági jelentése és zárszámadása az 1905. üzletévről. Győr, 1906.
Győr város kereskedelme. Tarifaszállítás. Közraktár, Helyi piac rendezése. Győri közlöny, 1888. február 16.
Jordán János: Győr kereskedelme és ipara. In: Győri Szemle, 1934.
Krenedits Ödön: A hajózás és a víziutak Magyarországon. In: Budapesti Hírlap, 1901. augusztus 4.
Juhász Zsolt: A közraktár kérdés Pesten a XIX. század közepén. In: Tanulmányok Budapest múltjából 8. Bp., 1940.
Magtárból rezidencia születik. Kisalföld, 2005. júl. 20.
Pisztóry Mór: Győrváros gabonakereskedése összehasonlítva Pestvárosáéval, Győri Közlöny, 1871. március 2. (18. sz.), március 5. (19. sz.), márc. 9. (20. sz.) márc. 16. (22. sz.)
Széphegyi Jakab: A győri gabonakereskedelme hanyatlásának okai. In: Győri Közlöny, 1880. október 17.
Téli kikötő Győrött. In: Budapesti Hírlap, 1894. október 7.
Vörös Károly: Győr és Pest harca a dunai gabonakereskedelemért. In: Arrabona 7. Győr, 1965.
Készült a Dr. Kovács Pál Megyei Könyvtár és Közösségi Tér kép- és sajtógyűjteménye alapján.

A Várostörténeti puzzle sorozatának korábbi cikkei:
- 1. rész: A Radó-szigeti Kioszk
- 2. rész: A győri repülőtér
- 3. rész: A Wolf Gyula-féle könyvkereskedés a győri Széchenyi téren
- 4. rész: Régi győri farsangi bálok
- 5. rész: Makrisz Agamemnon: Vízicsikó
- 6. rész: A Dunakapu tér
- 7. rész: Az Apolló mozi
- 8. rész: A Győri Gyufagyár
- 9. rész: 
Egy kiszolgált katonaszobor: a vashonvéd
- 10. rész: A Hungária kávéház tulajdonosa, a népdalgyűjtő Limbeck Ferenc - Limbay Elemér
- 11. rész: Az Auer Kávéház
- 12. rész: Volt egy mozi...: A győri Elite Mozi (1922-1953)
- 13. rész: A Győri Lemezárugyár – A fémjátékok egykori fellegvára
- 14. rész: A „nagy ház”, avagy a győri Lloyd-palota (I. rész)
- 15. rész: Adalékok a győri Lloyd történetéhez (II. rész)
- 16. rész: Régi győri mesterség: a burcsellás
- 17. rész: Egy győri polihisztor tűzoltóparancsnok: Erdély Ernő (1881-1944) – I. rész
- 18. rész: Egy győri polihisztor tűzoltóparancsnok: Erdély Ernő (1881-1944) – II. rész
- 19. rész: Egy győri polihisztor tűzoltóparancsnok: Erdély Ernő (1881-1944) – III. rész
- 20. rész: A Stádel Gépgyár – Győr első gépgyára
- 21. rész: A Kisalföldi Gépgyár
- 22. rész: A győri Tungsram Gépgyár
- 23. rész: A győri szecessziós Kisfaludy kávéház története
- 24. rész: A Zeiss Optikai Gyár a győri Dunakapu téren
- 25. rész: Élet az egykori újvárosi Nádor szállóban
- 26. rész: Postapaloták Győrött
- 27. rész: A Spartacus csónakház – Győr első csónakháza
- 28. rész: A győri strand- és termálfürdő múltjáról
- 29. rész: A nádorvárosi Back-malom
 – a Győri Hengermalom
- 30. rész: A 700 éves Győr (1271-1971) emlékmű története
- 31. rész: A régi győri gőz- és kádfürdők
- 32. rész: Mayr Gyula, győri órásmester, aki világhírű órát készített
- 33. rész: Szabó Samu lakatosmester tűzhelygyára
- 34. rész: A régi gőz-, kádfürdő és a fedett uszoda épületének története
- 35. rész: Nagy Mihály tésztagyáros, a szultáni és a császári udvar szállítója
- 36. rész: Szemelvények Kiskút történetéből
- 37. rész: Séta Kiskúton
- 38. rész: A Cziráky-emlékmű – A 102 éve felavatott obeliszk története
- 39. rész: Hello tourist  Hotel Tourist!
- 40. rész: A „hit és haza” emlékműve: a győri Mária-oszlop
- 41. rész: Advent és karácsonyvárás Győrben az „5-ös” években
- 42. rész: Advent és karácsonyvárás Győrben az „5-ös” években II.
- 43. rész: Négy évtized négy győri szilvesztere: 1955, 1965, 1975, 1985
- 44. rész: Párduc a szigeten  Hősi Emlékmű a „Győri Margitszigeten”
- 45. rész: Egy méltatlanul elfeledett győri festőművész, Pandur József
- 46. rész: Bolgárkertészek Győrben
- 47. rész: Az egykori Rákócziánum, a későbbi „konzi” épülete
- 48. rész: 
Farkas Miska, a győri „hegedűkirály” – Újvárostól a világhírig
- 49. rész: A győr-nádorvárosi Erzsébet liget és sporttelep kialakítása és fénykora
- 50. rész: Az Erzsébet liget története 1945-től napjainkig
- 51. rész: Ferenc Ferdinánd és Győr
- 52. rész: Káptalani zenészek háza
- 53. rész: A győri selyemfonoda és a fonodai munkásnőszállás
- 54. rész: A belvárosi-gyárvárosi Meller-féle olajgyár
- 55. rész: Blaha Lujza és Győr

- 56. rész: A győr-nádorvárosi kamillus templom
- 57. rész: A Győri Korcsolyázó Egyesület első negyedszázada
- 58. rész: A győri tejfölös kofa szobra
- 59. rész: Skopáll József győri fotográfus
- 60. rész: A győri Tanítók Háza
- 61. rész: A győri idegenforgalmi pavilon története: 1938-1975
- 62. rész: A győri Petőfi-szobor az Eötvös parkban
- 63. rész: A vagongyár bölcsődéje
- 64. rész: A Magyar Ispita
- 65. rész: A győri tűztorony
- 66. rész: A könyv ünnepe – A győri Ünnepi Könyvhetek történetéből
- 67. rész: Kelemen Márton, az elfeledett fa- és kőszobrász, az oltárépítő és építőmester
- 68. rész: Az Erzsébet téri „Nagy” Pannonia Nyomda
- 69. rész: A Tulipános iskola
- 70. rész: Párizs Győrben – Balog Lajos Barros úti divatáruháza
- 71. rész: A győr-nádorvárosi, 87 éves Kölcsey Ferenc Általános Iskola története
- 72. rész: A kereskedelmi és iparkamara székháza
- 73. rész: Az I. számú Polgári Fiúiskola építésének története
- 74. rész: A győri szabadstrandi fürdőzés múltjából

- 75. rész: Gyógyszertár az Angyalhoz: A Mányoki-ház története
- 76. rész: Az I. számú Polgári Fiúiskola építésének története – II. rész
- 77. rész: Arany Sas és Aranysas – két győri patika története I. rész
- 78. rész: Arany Sas és Aranysas – két győri patika története II. rész

- 79. rész: Dunafürdő, a régi győri Tóth-féle uszoda
- 80. rész: A Rábaszabályozó Társulat székházának építése
- 81. rész: A Győri Sakk-kör első évtizedei (1902-1924)

- 82. rész: A győri Országzászló emlékmű

2016.10.06
63