Maga a kávé szó arab eredetű, jelentése: a bab bora. A kőolaj után kávéból adnak el a legtöbbet a világon, minden másodpercben 16 ezer csésze fogy belőle. Az arab kávécserje őshazája Etiópia magasabban fekvő földjei, a robuszta kávécserje Afrika nyugati és középső területeinek melegebb vidékein nő.

A kávé frissítő, élénkítő hatását már korán felfedezték: a muzulmán szertartásrendhez tartozó virrasztásokon részt vevő vallásgyakorlók terjeszthették el a 15. század második felében. A kávé élénkítő hatását Káldi, az abesszíniai kecskepásztor fedezte fel, miközben kecskéit legeltette: napközben az állatok előszeretettel rágcsálták egy ismeretlen cserje levelét és piros színű bogyóit, és ettől egész este élénken viselkedtek, holott korábban éjszaka nyugodtak voltak. A kávézás kezdeteiről meglehetősen keveset tudunk, de amiben megegyeznek a tudósok, hogy először Jemenben kezdték fogyasztani, ahonnan valószínűleg mohamedán zarándokok vitték magukkal Mekkába és Medinába, majd innen terjedt tovább az egész Közel-Keletre.

Nem sokkal később pedig a feketekávé fogyasztása beköltözött az első kávéházakba, amelyek először az arab világban nyitották meg kapuikat. Konstantinápolyban már a 16. század közepén általános volt kávézás, Rióban kávézósátrak és kávékihordók működtek az utcán, valószínűleg ezek lehettek a kávéházak elődjei. A 17. században megjelentek a kisebb kávézóhelyek. Az első európai kávéház, a La Bottega del Caffé 1624-ben Velencében nyílt meg. A 17. század második felére már csaknem minden nagyobb városban található volt kávéház, és szerepük is egyre jelentősebbé vált: fontos szerepet töltöttek be a politikában és a hírközlésben is. A 18-19. században az irodalmi, szellemi élet fórumai lettek. Az európai piacokra többnyire Alexandria és Szmirna kikötőiből érkezett a kávé.

Magyarországon a kávé a törökökkel együtt jelent meg, ekkor azonban még nem nyerte el mai népszerűségét. Ebből az időből származik a „fekete leves” kifejezésünk is. A kávézás divatjának megteremtése nem kis mértékben köszönhető a bécsi udvarban gyakran megforduló magyar katonatiszteknek és arisztokratáknak Az első magyarországi kávéház 1714-ben nyílt meg, amikor a „katolikus rác” Cavesieder Blasius (Kávéfőző Balázs) házat vásárolt Pesten. A magyar származású Francesco Illy (Illy Ferenc) találta fel például a frissen pörkölt kávé illatát és aromáját megőrző vákuum-, azaz légmentes csomagolást. Napjainkban újra teljes mértékben virágoznak a kávézók.

Az olaszok cukorral isszák az eszpresszót, a németek és a svájciak forró csokoládéval keverik a kávét, a mexikóiak fahéjat szórnak rá, a belgák pedig csokidarabokat tesznek bele. Az osztrákok a tejszínhab mellett teszik le a voksukat. A marokkóiak borssal isszák, a Közel-Keleten pedig nem átallják kardamommal és más fűszerekkel fogyasztani. Egyiptomban tisztán és erősen isszák a kávét, számukra mind a tej, mind pedig a cukor elképzelhetetlen.

A kávé világnapja fővárosi rendezvényei 2016-ban új helyszínen, a Kazinczy utcai Tesla Budapest épületében és udvarán zajlanak számos érdekes programmal.

Nagy Mária

Forrás: wikipédia, aygor.hu, Magyar nagylexikon: Tizedik kötet. Budapest : Magyar Nagylexikon Kiadó, 2000.

A címlapkép a freeimages.com szabad felhasználású gyűjteményéből származik, a szerzői jogtulajdonos a kép készítője. A felhasznált kép forráshelye a szerzői jogi feltételekkel és a szerző megnevezésével itt érhető el.

A 2. kép a Wikimedia Commons szabad felhasználású gyűjteményéből származik, a szerzői jogtulajdonos a kép készítője. A felhasznált kép forráshelye a szerzői jogi feltételekkel és a szerző megnevezésével itt érhető el.