548

Szeptember 27. – A Magyar Királyi Operaház megnyitása

Ezen a napon történt

1884. szeptember 27-én nyitotta meg kapuit az uralkodó, Ferenc József jelenlétében a Magyar Királyi Operaház. A 19. század második felében a Nemzeti Színház egyaránt játszott drámákat, népszínműveket, operetteket és operákat. A sok műfaj és művész miatt azonban túlzsúfolttá vált, ezért az 1870-es évekre időszerűnek tűnt a műfajok szétválasztása mellett új teátrumok megnyitása, azon megfontolásból is, hogy „az újonnan épített színházépület egy-egy város gazdasági erejét, pezsgő kulturális és társasági életét hirdette polgárai és a nagyvilág számára”.

1872-ben Lónyay Menyhért miniszterelnök a Nemzeti Színház akkori igazgatóját, Orczy Bódogot arra kérte fel, hogy állítson össze egy javaslattervezetet egy új Operaház kivitelezésére. Orczy végül öt lehetséges helyszínt javasolt. A miniszterelnök 1873-ban kérte fel a Fővárosi Közmunkák Tanácsát arra, hogy tegyen ajánlást az új dalszínház helyszínéről, lehetséges építéséről és a költségek forrásairól. Ekkor került képbe a Sugárút (a mai Andrássy út) melletti egykori Hermina tér, az a helyszín, ahol ma is található az Opera. A végső helyszín kiválasztását az indokolta, hogy ez volt a legolcsóbb telek, könnyen megközelíthető volt, a későbbi Andrássy út kiépítésében részt vevő hitelintézet számított a telekárak növekedésére, és az építkezést azonnal el lehetett kezdeni. Az Operaház megépítéséhez végül Ferenc József 1873. július 25-én járult hozzá.

A sugárúti épületek előzetes látványterveinek elkészítésével Ybl Miklóst (1814-1891) és Linzbauer Istvánt (1838-1880) bízták meg, akik „neoreneszánsz homlokzatokat álmodtak az út két oldalára”. Az Operaház terveinek elkészítésére meghívásos tervpályázatot írtak ki, amelyre Ybl mellett többek között Steindl Imrét (1839-1902), az Országház későbbi tervezőjét, vagy Ferdinand Fellnert (1847-1916), a színháztervezésre specializálódott osztrák építészt is meghívták. A kiírás tartalmazta a reneszánsz stílus elvárását. A pályázat nyertese végül Ybl Miklós lett, aki mindössze egy ellenszavazatot kapott. Ybl fiatalabb korában beutazta Itáliát, ezért az Operaház az utazásai során látott „különféle reneszánsz épületek megoldásait mutatja, olykor barokkos részletekkel vegyítve”. Az építkezés költségvetéséhez Ferenc József is hozzájárult a közművelődési keretéből, azonban valójában a Nemzeti Színház működéséhez szükséges pénz maradványát csoportosíthatták át az Operaház megépítésére, amelyhez a főváros a költségek egy harmadával járult hozzá. Időközben, 1875-re felépítették a Népszínházat is, ahol népszínműveket és operetteket mutattak be.

Az Opera engedélyezési terve 1875-re készült el, az alapozás 1876-ban indult meg. A pénzszűke és a bécsi Ring-Theater leégése (1881) miatt az eredeti terveken módosításokat kellett végrehajtani. Az Operaház egy elnyújtott téglalap alakú telken áll, amelyet szűk utcák határolnak. Az építkezés során úgy gondolták, hogy „az Operaház épületének reprezentálnia kell Magyarország anyagi és szellemi gazdagságát”, emiatt a munkálatok jelentős részét magyar cégek végezték. Az Operaház egyéb épületgépészeti berendezései (fűtés, szellőzés, világítás) a kor legmagasabb színvonalán álltak. Néhány dolog készült csak külföldön, például a nézőtér feletti kristálycsillár Ybl tervei alapján Mainzban, a színpadgépezet, amely a korszakban a legbiztonságosabb volt, pedig a bécsi Asphaleia cég szabadalmaként elsőként Budapesten valósult meg. Az Operaház külső és belső freskóinak, festményeinek, szobrainak elkészítésében pedig olyan jelentős magyar művészek működtek közre, mint Székely Bertalan (1835-1910), Lotz Károly (1833-1904), Than Mór (1828-1899), Stróbl Alajos (1856-1926). Az épület kivitelezése során felülmúlhatatlan igényességgel dolgoztak minden részletre figyelve, mindezt az is igazolja, hogy az „épület először 1912-ben szorult komolyabb felújításra”.

Az új Operaház átadása folyamatosan csúszott, végül 1884 őszére Ferenc József „képviselőházi ülésszakot megnyitó budapesti látogatására időzítve elkészült az épület”, ezáltal az opera- és a balett-társulat végérvényesen kiszakadt a Nemzeti Színházból. Megnyitotta kapuit a Magyar Királyi Operaház, amely alkalomból maga Ferenc József is „a legmagasabb megelégedését fejezte ki, szokásával ellentétben egészen az ünnepi műsor szünetéig maradt”. A Vasárnapi Újság így fogalmazott: „A fényes épület áll tehát. Most még az szükséges, hogy a díszes keretnek megfeleljen a belső tartalom is, mely azt betölteni van hívatva”.

Az ünnepi gálaműsor programját erősen befolyásolta a magyar-osztrák történelmi múlt. A megnyitás alkalmából Liszt Ferenc Magyar király-dal címmel komponált egy alkalmi művet, amelyet azonban nem lehetett előadni, mivel két kuruc nóta dallamát is felhasználta. Erkel Ferenc két operáját, a Hunyadi Lászlót és a Bánk bánt sem lehetett teljes egészében eljátszani, egyrészt egy Habsburg uralkodó esküszegése, másrészt a királyné-gyilkosság miatt. Ezért a megnyitó estélyén a Hunyadi László nyitánya hangzott el Erkel vezényletével, a Bánk bán első felvonása, a második részben pedig Richard Wagner Lohengrin című zenedrámájának első felvonása Erkel Sándor vezényletével. Az ünnepi estét egy incidens is megzavarta, ugyanis a műsor alatt kíváncsiskodók özönlöttek az épületbe, akiket az a Podmaniczky Frigyes (1824-1907) fékezett meg, akinek a Fővárosi Közmunkák Tanácsának alelnökeként, valamint a Nemzeti Színház intendánsaként jelentős szerepe volt az Operaház megnyitásában. Ez az eset a budapesti rendőrfőkapitány bukását okozta.

Ybl Miklós tervei révén a Magyar Állami Operaház napjainkban is „az itáliai reneszánsz motívumainak és szellemiségének zseniális 19. századi összefoglalása egyetlen színházépület alakjában”. Az eredeti elképzelésekhez képest az építkezés során a költségek 50%-kal emelkedtek, a tervezett 2,1 millió helyett 3,3 milliót költöttek az Operára. A befogadóképesség is módosult az építkezés során, 2000 fő helyett 1200 fő fér el a nézőtéren. Az Operaházat „a magyar kormány, valamint a főváros is az udvari, állami és társasági reprezentáció elengedhetetlen kellékének tekintette”.

Ősze Mária

Felhasznált irodalom: Magyar építészet 5. kötet Klasszicizmus, historizmus Kossuth K., 2003.; Az Operaház története kezdetektől napjainkig Helikon, 2014; Magyar színháztörténet 2. kötet 1873-1920.; wikipedia.hu

A kép a Wikimedia Commons szabad felhasználású gyűjteményéből származik, a szerzői jogtulajdonos a kép készítője. A felhasznált kép forráshelye a szerzői jogi feltételekkel és a szerző megnevezésével itt érhető el.

2016.09.27
3