810

Amerika, ígéret földje, Amerika

Dr. Szilágyi György előadása Észak-Amerikáról a megyei könyvtárban

„…Amerika, ígéret földje, Amerika/ az élet vize árad benned, a tengeren túl/ a tengeren túl, a tengeren túl/ Amerika, ígéret földje, Amerika/ ölelj magadhoz, légy az új hazám/ hol a szerencse mosolyog rám…” - énekelte egykor Koncz Zsuzsa.

Amerika számtalan honfitársunk számára jelentette az „ígéret földjét”, az új otthont. Nagy történelmi-társadalmi megrázkódtatások idején számos magyar kelt útra, s céljuk sok esetben a Szabadság-szobor földje volt. Sokan választották más nemzetek tagjai közül is, mert az újrakezdésre alkalmasnak találták ezt a szerencsésebbnek mondott-tartott földet, a lehetőségek, a valóra vált álmok országát.

A szeptemberi előadáson dr. Szilágyi György ismételten Amerikáról beszélt. Latin-Amerika, Mexikó, valamint az USA nyugati és déli-dél-nyugati területei után ezúttal az észak-amerikai óriás atlanti-óceáni partvidéke, az Egyesült Államok Óvilágra néző ablaka került sorra az utazó főiskolai tanár élményeinek sorában. Szűkebb értelemben Boston, Philadelphia, Baltimore, Washington, New York volt a téma gerince, hogy végül a kanadai határnál a mindkét országot érintő Niagara vízesésnél állapodjon meg.

Szilágyi tanár úr szavai nyomán egy ezerszínű világ bontakozott ki, amely múltjából táplálkozva teremtett virágzó országot. Amerika földjén bolyongva az ember fia úgy érezheti, mintha egy nagy Disneylandben barangolna, ezernyi meglepetés, csoda tárul elé. Sőt, Amerika kicsit olyan is lehet, mint egy kacér szerető: ezernyi lehetőséget kínál, de kísértésbe is vihet. Itt minden, s annak ellentettje jelen van; a lehetőségek a vállalkozó szellemű emberek számára igazi kihívások, a gyengébb jelleműek azonban eltévedhetnek a szimbolikus, kontinens méretű Minotaurus-barlangban, s ott bizony nincs Ariadné fonala…

A vetítéses előadás természetesen a szépre, a jóra, a hasznos információkra koncentrált, és arra, hogy mit jelent az Amerikai Egyesült Államok a magyaroknak. A kapcsolatok a múltra vezethetők vissza. Példának okáért az Oszmán Birodalom mellett csak az USA ismerte el a Függetlenségi Nyilatkozat kiadása után megalakult Szemere Bertalan vezette kormányt; és Kossuth Lajos is lehetőséget kapott az országba történő beutazásra, sőt beszédet mondhatott a Kongresszusban. Vagy: magyar katonák is bekapcsolódtak az Észak és Dél között dúló polgárháborúba, hiszen számos hazánkfia vándorolt ki gazdagítva az ország szellemi-művészi teljesítményét.

Az USA nem felejtette el, hogy maga is a függőségből, a brit világbirodalomból kiszakadva fegyveres harc árán vívta ki a szabadságát. Az ígéret földjévé, a lehetőségek hazájává, a népek olvasztótégelyévé vált. Egy eklatáns példával illusztrálva: a legnagyobb metropolisz, New York mintegy nyolcszáz nyelven beszélő közösséget tart számon.

Az első angol telepesek a XVII. század elején vándoroltak ki a Stuart-féle abszolutizmus fojtogató légköréből I. Jakab uralkodása alatt. Fokozatosan vetették meg lábukat az Újvilágban, ahol az indiánokkal való kapcsolatukat felemás viszony jellemezte: kereskedés, földművelési ismeretek szerzése párosult területfoglalásra és terjeszkedésre törekvő ellenségességgel (csak a halott indián a jó indián). A szekereken vándorló, rézbőrűekkel és fenevadakkal viaskodó, őserdőt irtó „sápadtarcúak” végül kijutottak a Csendes-óceán partvidékére. Az ellenségeskedés nem zárta ki az alkalmi szövetségüket az őslakosokkal, ha a helyzet úgy kívánta. Mint például 1756 és 1763 között, amikor Kanada birtoklása volt a tét. Kik kerülnek ki győztesen: a franciák vagy az angolok? Az indián törzsek között mindkét oldal lelt szövetségeseket, de végül az egykori francia kanadai erődítményekre brit lobogó került: a brit oroszlán „felfalta” a gall kakast. A győzelemittas britek igyekeztek likvidálni az amerikai, immár megizmosodott gazdaságot, melyet a telepesek szorgalmas munkája hozott létre, támaszkodva a brit kormányzatra. Amikor az Újvilágot teljes gazdasági-politikai jogfosztottságba akarták taszítani, fellobbant ez ellenállás lángja. A végső lökést az angol Brit Kelet-Indiai Társaság monopolhelyzete és a gyűlölt teavám adta. Polgári engedetlenség formájában a teaszállítmány tengerbe hajításával kezdődött, angol intervencióba torkollott, hogy az USA győzelmével érjen véget. Megküzdöttek érte.

A fent említett öt város mind a keleti partvidéken terül el, s az egykori 13 észak-amerikai gyarmati láncban helyezkedik el (a gyarmatok korábban vagy királyi magánbirtokok vagy önálló helyi önkormányzattal bíró közösségek voltak). A történelem folyamán számos nagyváros viselte a főváros büszke címet: Boston, Philadelphia, jelenleg pedig Washington.

Ma Amerikában a kultúra fellegvárai a nagy egyetemek. Egy-egy universitas olyan hatalmas összegekkel gazdálkodik, ami felülmúlja egy kisebb ország teljes felsőoktatására fordított költségvetését. A hatalmas egyetemi campusok a mi karainknak felelnek meg, élükön állnak a dékánok, akik szervezik az egyetemi életet, mentorálnak és irányítási-szervezési feladatokat látnak el. A Harvard, a Columbia és a Yale jelenti a toplistát, de a nyugati partvidéken a Berkeley is sztár (a szerző szubjektív rangsora – a szerk.).

John Lennon is új hazára lelt az Államokban, és beleszeretett New Yorkba (második feleségével, Yoko Onóval költözött ide). A zenész a Dakota-házban lakott, lakótársa volt Bernsteinnek, a nagy karmesternek, aki nyilatkozatában a Beatles szerzeményeket Bach művei magasságába sorolta – indokoltan. Lennon élete is itt ért véget, a ház előtt Mark David Chapman gyilkos golyója által 1980 december 8-án.

New Yorkban a Brooklyn híd, Manhattan, a Broadway mindenképpen kiemelt turisztikai célpont, és láthattuk az egykori World Trade Center helyén épült emlékművet is az áldozatok névsorával, mely örök mementóként őrzi a tragédia emlékét. Sőt, az épület maradványaiból is kaphattunk ízelítőt. De ott van például a Metropolitan, a komolyzene fellegvára, vagy a képzőművészeti múzeumok között fejedelmi rangú Guggenheim Múzeum… és még sok-sok érdekesség vár arra, aki New Yorkba látogat, csak győzze megnézni mindet!

Az amerikaiak méltóképpen emlékeznek meg háborús hőseikről: láthattunk olyan emlékművet, amely a koreai, valamint a vietnámi háborúra emlékeztet, és az Arlingtoni Nemzeti Temetőben pillantást vethettünk John Fitzgerald Kennedy és Jacqueline síremlékére is.

Az Egyesült Államok természeti szépségekben is gazdag: ott van például az Appalache-hegység, melynek földtörténeti múltja különleges, hiszen egyszerre része a Kaledóniai- és a Variszkuszi-hegységrendszernek, vagy a Niagara-vízesés.

Szilágyi tanár úr szavaival élve, búcsúzzunk el Amerika csodáitól, emlékezzünk a több mint nyolcszáz felhőkarcolóra és mintegy kétezer toronyházra, a pénzügyi központra, a Wall Street-re – melynek tőzsdéje, ha köhög, a világ mintegy pénzügyi „tüdőgyulladásra” számíthat –, …azaz a modern Egyesült Államokra.

Csiszár Antal
Fotók: Pozsgai Krisztina

2016.09.23
30