Hosszú ideje nem jelentkeztetek már új albummal, és most a zenekar alapításának 25. évfordulójára időzítették az Útont. Milyen előkészületek előzték meg a felvételt?

Már belső igényünk volt rá, hiszen nyolc éve jelentettünk meg utoljára albumot. Mint tudjuk, nem egy nagy üzlet manapság lemezt megjelentetni, de olyan sok nóta gyűlt össze az elmúlt évek alatt, hogy szerettük volna együtt látni őket. Ehhez jött még hozzá a 25 éves szülinapunk.

Jó időre el is vonultatok a próbaterembe…

A próbák mindig nagyon fontosak, hogy fölkészülten érkezzünk a stúdióba. Az anyagot Tarjánban vettük fel, csendes vidéki környezetben, aminek nagy előnye volt, hogy nem beszélgettük el az időt a kollégákkal, hanem tudtunk csak a munkára koncentrálni. Nekem, mint szövegfelelősnek is jól jött, ha felmerült valami újdonság, akkor ki tudtunk vonulni a kertbe, és némi kávé társaságában megírni egy új strófát (nevet).

Egyre közeleg a lemezbemutató koncert, ahová vendégeket is hívtatok.

Na, igen, az lesz a legizgalmasabb! Már csak azért is, mert azt tervezzük, hogy az összes számot eljátsszuk az új lemezről. Aki otthon van a rock and rollban, az tudja, hogy ez egy merész vállalkozás, talán ez is lesz az egyetlen alkalom, amikor így együtt hallható minden. Még a legjobb koncerteknél is számba kell venni azt, hogy a közönség figyelmének fenntartása véges idejű. Most azonban, ha esik, ha fúj, az összes dalt eljátsszuk az albumról, és természetesen mellette a legnagyobb slágereink is elhangzanak majd. Abbas Murád barátom harsonán, Koós-Hutás Áron trombitán, Nagy Balázs szaxofonon fog kísérni bennünket. Továbbá meghívtuk Engler Ferencet is, aki több mint 16 évig szájharmonikázott a zenekarnak, csak aztán elment méhészkedni. Bár kiszállt a zenekarból, a mai napig nagyon jó kapcsolatban vagyunk. Emlékszem, érdekes volt neki ezt a két foglalkozást összeegyeztetni, hiszen reggel négykor már kelnie kellett, hogy menjen a teherautóval a virágporzás után, mi zenészek, meg még sokszor haza se értünk addigra (nevet). Kézenfekvő volt, hogy meghívjuk, na meg, senki sem tud úgy szájharmonikázni, mint ő. Vendég zenekarnak pedig a MégEgyKört kértük fel. Szerintem a közönségnek már most jelezni kéne, hogy hozzanak két napi hidegélelmet és néhány laposüveget a bulira.

 Mennyi ideig terveztek játszani?

Azért megpróbáljuk két órára lerövidíteni, de nem biztos, hogy sikerülni fog (nevet). Egy kicsit veszélyesek vagyunk, a 10 éves szülinapi bulink például hatórásra sikeredett. Most már azonban nem vagyunk ilyen hebrencsek, érett férfiak lettünk (nevet). Felírtuk már a nótákat, hogy miket fogunk játszani, de még nem számoltuk össze az időt, körülbelül két órásra tervezzük egyébként. A dalok sorrendje jelenleg félig van kész. Néhány ismertebb számmal indítunk, közben jönnek az új dalok, a régi, de ritkábbak játszott nóták, és a legütősebbeket hagyjuk a legvégére. A Pocsolyába léptem, a Megöl a vágy, vagy a Zakatol a vonat című dalokat is mindig el kell játszani. Szokták kérdezni, hogy lehet ennyiszer ugyanolyan lelkesen előadni ezeket, nos erről a Shine a Light - Rolling Stones Scorsese szemével című film jut eszembe, amiben Mick Jaggert mutatják 25 évesen, aki arról nyilatkozik, hogy 30 évesen már nagyon nem szeretné az I Can't Get No Satisfaction-t játszani. Majd jön a vágás, hogy 70 évesen is éppen olyan jól nyomja. Mi is így állunk hozzá! Ezt én sem fogom megúszni, és nem is akarom (nevet).

A szakmabeliek közül kik állnak még be a közönség soraiba?

Nagyon büszke vagyok rá, hogy például Révész Sándor is eljön majd néhány barátjával karöltve, hogy megnézze a jubileumi műsorunkat. Pedig ő köztudottan egy remete típus. Az új albumot is hallotta már, és azt mondta, nagyon tetszett neki. Azért még állnak nehézségek előttem, például meg kell tanulnom a saját szövegeimet (nevet). 13 nóta van a lemezen, plusz két ismert szám akusztikus átirata.

Mennyire teszteltétek eddig élőben a számokat?

Az új albumról most már mindig játszunk párat a koncerteken, szerte az országban. Az unplugged feldolgozások eddig a nagyközönség számára még nem voltak hallhatóak, talán lesz majd néhány ilyen, bensőségesebb est is, ez főként a helyszíntől és a buli jellegétől függ. Magunkat is edzeni kell, hiszen az egy dolog, ahogyan feléneklek valamit a stúdióban, de azt a közönség számára is minél jobban igyekszünk átadni. A Rock című számunkat például nagyon szeretik, a velünk egykorúak is csak úgy rázzák, a kisgyerekek meg a nyakukban ugrálnak. Hála Istennek, sok koncertünk van, és azt látom, nemcsak nekünk. Valahogy kezd visszajönni az élőzene varázsának az értékelése. Ha csajosítani akarom a dolgot, akkor úgy mondanám, hogy jobb élőben látni a dobos izmoktól dagadó karjait, miközben csapkodja a dobverőt. Jó dolog a számítógép meg az online zenehallgatás, de azért nem lehet összehasonlítani egy igazi koncertélménnyel. A közönség igényli, hogy legyen az előadó mellett zenekar. Ez nekünk is jó hír!

 Videoklipre van már ötletetek?

Az egyik nagyfiam eléggé képben van kamera ügyben, filmrendezőként végzett, és már öt nótára is csinált forgatókönyvet, a megvalósítás még anyagi kérdés. Valószínűleg nem a Miami Beachen fogjuk forgatni, kivéve, ha találunk olyan szponzort, akinek ez a kikötése (nevet). A klippel amúgy is még egy kicsit várni szeretnénk, ahogy te fogalmaztál, még tesztelnénk a közönséget. Mindig érdekes dolog, ahogyan a szerző, és ahogyan a közönség értékeli a számokat. Nagyrészt nem is sejtjük előre, hogy miből lesznek a nagy slágerek, ezt menetközben a hallgatóság arcán látjuk. Olvastam olyan kritikát, hogy 20 éve nem csináltunk ilyen jó lemezt, ez eléggé imponáló, ugyanakkor meg én az előzőeket is ugyanúgy szerettem. Kedveljük továbbra is a műfaji változatosságot, a lassú blues-októl kezdve a nagy terpeszes heavy metál akkordokig. Az album egyébként bakelitlemez formájában is elérhető lesz, várjuk a kedves olvasók igényeit, hogy mennyit készítsünk belőlük!

Végh Nóra
Forrás: kultura.hu