757

Csak az életmentés, talán még a korcsolyázás


Csúf szokás volt a 18. századi német hercegségekben, államocskákban a katonafogdosás, kényszersorozás. Mégis mi magyarok ennek köszönhetjük, hogy a térségünkben Bécs után először mentőegyesület alakulhatott.

Mert ha dr. Kresz Géza merseburgi gyümölcskereskedő családból induló apja nem menekül a katonaság elől fivérével Magyarországra, akkor fiának aktivitását, közjóért való tettrekészségét nézve csak jóval később lett volna nekünk is államilag szervezett mentésünk, de még korcsolyázási egyesületünk is.

Bizony, ezen is múlt a dolog, Carl Kresz jó nevű sebészorvossá lett a fővárosban, akinek hatodik, legkisebb gyermekeként látta meg a napvilágot Géza. Csak ő lett orvos, 1871-ben kapta meg a diplomáját Pesten, és állt is munkába a Belvárosban, amelynek később tisztiorvosa lett. Tíz év múlva pedig szörnyű tragédia történt Bécsben, egy teltházas előadás során leégett a Ringteather, legalább ezren vesztették életüket a katasztrófában, nagyon sokan amiatt, hogy nem volt megszervezve a súlyos sérültek mentése, szállítása. Így még abban az esztendőben meg is alakult a Bécsi Önkéntes Mentőegylet. Szerencsére Magyarországon nem volt szükség nagyobb tragédiára ahhoz, hogy Kresz Géza tisztifőorvos arra a megállapításra jusson: jobb az ilyen eseteket megelőzni. Így fogott hozzá a társaival a szervezéshez, hogy aztán a bécsi után hat évvel megalakulhasson a Budapesti Önkéntes Mentőegyesület. Amelynek természetesen Kresz lesz az első igazgatója, és emberei pedig lovaskocsikkal vágtatnak a bajba jutott, beteg emberek segítségére.

Hogy a helyszínen történő ellátásuk, mai szóval mondva stabilizálásuk után valamelyik kórházba szállítsák őket. Kresz ugyan közbeiktatta volna a baleseti helyszín és a kórház közé erre a célra a mentőházakat, kerületenként egyet-kettőt, de ebből nem lett semmi. 1890 augusztusában viszont rengeteg adományból és a főváros pénzéből felépült a Markó utcai Mentőpalota. Itt van ma az a Mentőmúzeum is, amit szintén Kresz Géza kezdeményezett és hozott létre. (Európai szinten is egyedülálló kiállítási anyagát csak javasolni tudom a kedves olvasónak!) A történethez az is hozzátartozik, hogy tisztiorvosi állását feladva Kresz is beköltözött az épületbe, hogy minden energiáját a mentésre fordíthassa. Ami persze így nem igaz, mert maradtak még jócskán lekötetlen vegyértékei, könyveket írt Budapest egészséges tej és anyatej ellátásáról, a fővárosi tüdőbetegségek kezeléséről, megelőzéséről, a baleseti elsősegély nyújtásról, az inhalálásról és a koleráról is. Ami ellen a nagy 1892-es fővárosi járvány alatt már a mentőegyesület is keményen és eredménnyel küzdött legénységével.

Az pedig csak természetes, hogy a fővárosi példa után sorra alakultak vidéken is a mentőegyesületek. Kresz pedig – mint ahogy arról már olvashattak ezeken az oldalakon – a mentés mellett másik „szerelmének”, a korcsolyázásnak is gründolt egy szervezetet. Ez volt az 1869-ben induló Pesti Korcsolyázó Egyesület. Nem mellesleg pedig nagy odaadással munkálkodott a Szemlőhegy üdülőövezetté tételén, így is kaphatta az uralkodótól 1900-ban a nemesség mellé a Szemlőhegyi előnevet. És ha már Ferenc József, hát Kresz Géza volt az, aki a millenniumi ünnepségek alatt röntgenfelvételt készített az uralkodó kezéről, demonstrálva a haladást az orvostudományban. Aminek egész életében elkötelezettje volt.

Pálffy Lajos
Forrás: mandarchiv.hu

A címlapon a Budapesti Önkéntes Mentő Egyesületet (BÖME) központjának udvara, korabeli betegszállító mentőjármű és személyzete látható, 1896 (forrás: Fortepan / Budapest Főváros Levéltára. Levéltári jelzet: HU.BFL.XV.19.d.1.10.250)

2016.09.14
18