681

Egy édesszájú kalandor

Roald Dahl 100

Éppen 100 éve, 1916. szeptember 13-án született Roald Dahl. A norvég származású angol író ifjúsági regényeivel vált világhírűvé, melyeknek groteszk humorú különleges világa egyaránt elszórakoztatja a gyerekeket és a felnőtteket. A Karcsi és a csokoládégyár című könyvéből 2005-ben Tim Burton forgatott játékfilmet Johnny Depp főszereplésével. A Szofi és a Habó adaptálását, A barátságos óriást pedig idén mutatták be a mozikban, a rendezője Steven Spielberg.

Máig népszerű szerzőről van szó, akit sokan a Meghökkentő mesék című sorozat miatt ismernek. Kissé őrült írásai egy izgalmas, eleven személyiséget rejtenek.

Roald Dahl a walesi Llandaffban született 1916-ban. Apja, Harald Dahl és anyja, Sofie Magdalene Dahl norvég bevándorlók voltak. Dahl családja az 1880-as években települt át Norvégiából Cardiffba. Roald a híres norvég felfedező, Roald Amundsen után kapta a nevét, aki akkoriban Norvégia nemzeti hőse volt. Otthon norvégul beszéltek, Dahlt és nővéreit a cardiffi norvég templomban keresztelték meg. Gyerekkorában a nyarakat a norvég rokonoknál töltötte Tjømében.

Az ifjú Roald különleges tehetsége már igen korán megmutatkozott, gimnáziumi tanára azt írta róla: „Még sohasem találkoztam senkivel, aki ilyen következetesen írná le a szavakat azoknak az eredetitől szögesen eltérő jelentésével”.

Rengeteg csínytevése volt. A norvég rokonoknál tett egyik nyaralása során például kicserélte a nővére vőlegényének pipájában a dohányt kecskeürülékkel… Nyolcéves korában a llandaffi egyházi iskolába járt, ahol azért vesszőzte meg őt az iskolaigazgató, mert cimboráival együtt egy döglött egeret csempészett a helyi édességbolt cukorkás edényébe. Édesanyja kénytelen volt másik iskolába íratni.

A nagy hírű Cadbury csokoládégyár annak idején úgy tesztelte az új termékeit, hogy elküldte legfőbb fogyasztóinak, a gyerekeknek. A tesztelők között volt Roald is, aki élénk fantáziáját kamatoztatva temérdek ötlettel állt elő a fejlesztők számára. Később ez az izgalmas, édes élmény is hozzájárult ahhoz, hogy megírja a Karcsi és a csokoládégyár című világhírű regényét. Állítólag élete végéig nagy rajongója volt a csokinak, kedvence a Prestat nevű angol cég trüffeljei voltak.

Dahl nagyon magas, 192 centiméter volt, szeretett sportolni, egy futballcsapatban is játszott. Érdekelte a fotózás. Imádta a kalandokat, ez tükröződött a munkájában és a világháborús szerepvállalásában.

Az 1930-as években a Shell alkalmazottjaként Afrikában dolgozott. Rendszeresen járta a gyémántbányákat, aranybányákat és ültetvényeket, hogy felkeresse a cég ügyfeleit. Az általuk használt gépi felszereléseket kellett a megfelelő kenőolajjal vagy üzemanyaggal ellátnia. Ezek a „szafarik” hónapokig eltartottak, közben eljutott autójával a Tanganyika-tóhoz, a Nyaszaföld határához és Mozambik felé. Útközben rengeteg állatot látott: zsiráfokat, elefántokat, vízilovakat, zebrákat, oroszlánokat. Az egyetlen élőlény, amitől tartott, a kígyó volt. Afrikában megtanulta a szuahéli nyelvet, mivel a bennszülöttek nem beszéltek idegen nyelven.

A második világháború is itt érte, ahol első katonai feladata az volt, hogy a Dar-es-Salaamból távozni készülő németeket tartóztassa fel és kísérje hadifogolytáborba. Egy szakasz bennszülött katonát rendeltek ki mellé, akikkel több száz civil németet lemészárolhattak volna, ő azonban harc nélkül visszafordította őket, csak egy német halt meg, akit a katonák lőttek le, amikor pisztolyt szegezett Roald Dahl mellkasának.

1939 novemberében csatlakozott az angol királyi légierőhöz. Egyedül tette meg autóval a Nairobiba vezető 960 km-es utat. Majd 7 óra 40 perces gyakorlás után önállóan szállt fel a repülőjével. A kiképzése végeztével előbb az ugandai Kampalába utazott vonaton a társaival, majd hidroplánnal a 3000 km-re fekvő Kairóba.

Ezek után Irakba került, 80 km-re nyugatra Bagdadtól, a sivatagba. A következő hat hónapot ott töltötte. Vadászpilótának nevezték ki. A Szuezi-csatornában lévő iszmailiai nagy RAF-támaszpontra került, ahol betanulás nélkül egy Gladiator gépre ültették. 1940. szeptember 19-én Egyiptomból a Líbiai-sivatagban állomásozó századához kellett repülnie. Egyiptom és Líbia között semmiféle navigációs segítsége nem volt, még rádiója sem. Először Amiriyában szállt le tankolni, majd Foukában. Innen felszállva elfogyott az üzemanyaga, mert a végcél pozícióját hibásan adták meg neki. A sivatagban kényszerleszállást hajtott végre, de a köves terepen a gépe sziklának ütközött, és kigyulladt. Roald Dahlnak betört a koponyája, eltört az orra, és napokra megvakult. Még időben elvonszolta magát az égő géptől, ami hamarosan felrobbant. Később Sétagalopp című novellájában meg is írta emlékeit.

Ekkor a sérülései miatt leszerelhetett volna, ő azonban vissza akart kerülni a harci repülőkhöz.  1941. április 20-án részt vett az athéni légi csatában. 1941 májusában, miután a németek elhagyták Görögországot, visszakerült Egyiptomba, innen pedig Észak-Palesztinába vezényelték. Itt vette észre, hogy amikor hirtelen irányváltásokat kell tennie, gyötrő fejfájása támad. Időnként pár másodpercre el is veszítette az eszméletét. A századorvos megállapította, hogy a fejfájás a sivatagi lezuhanásakor elszenvedett fejsérülése miatt van. Többé nem vezethetett repülőt.

Leszerelték, és hajóval visszaindult Angliába. Freetown és Liverpool között hajókonvojukat többször támadták a német tengeralattjárók, valamint a nagy hatótávolságú Focke-Wulf bombázók. A hajón lévők gépfegyverekkel és ágyúkkal védekeztek. Az útnak ez a szakasza két hétig tartott. A konvoj három hajója süllyedt el, de Dahl ezt is túlélte.

1942-ben a kalandok szerelmese Washingtonba került, légiattasé-helyettesnek. Ott publikálta élete első írását a harci tapasztalatairól.

Roald Dahl küldetésének tekintette, hogy megszerettesse az ifjúsággal az olvasás csodálatos tudományát. Nem okozott nehézséget számára olyan történeteket írni, melyek elszórakoztatják a gyerekeket, hiszen lelkében mindig vagány, mindenre kész csibész maradt. Folyamatosan kikacsintott fiatal olvasóira, miközben kicsúfolta a tipikus emberi hibákat és a gonoszságot. Az olvasás élményét olyan kincsnek tartotta, amelytől nem szabadna megfosztani a gyerekeket.

Nagyon haragudott a televízióra amiatt, hogy leszoktat az olvasásról. Olyannyira, hogy intelmet is intézett a felnőttekhez, méghozzá verses formában:

„The most important thing we’ve learned,
So far as children are concerned,
Is never, NEVER, NEVER let
Them near your television set --
Or better still, just don’t install
The idiotic thing at all.”

(Television – Poem by Roald Dahl)

A teljes vers magyarul, Varró Dániel fordításában itt olvasható.

Azt mondják, hogy az összes gyermektörténetét egy kis kunyhóban írta a kertjében, egy Londontól nem messze fekvő kis városkában, Great Missendenben. Felesége és ő kifejlesztettek egy jelzőrendszert a kerti lak és a ház között, hogy tudjanak kommunikálni. A házban egy kapcsoló a kunyhó egyik lámpáját irányította. Egy villanás apró probléma, kettő vészhelyzet.

Roald Dahl 74 évesen, 1990. november 23-án hunyt el otthonában. Unokája szerint egyfajta „viking temetésben” részesült: vele temették snooker cipőit, pár üveg jó burgundi bort, kedvenc bonbonjait és HB-s ceruzáit.

Tiszteletére nyitották meg a Roald Dahl gyermekgalériát Aylesburyben.

Szabados Éva

Forrás: Wikipédia, wmn.hu, titaness.wordpress.com

A címlapkép a Wikimedia Commons szabad felhasználású gyűjteményéből származik, a szerzői jogtulajdonos a kép készítője. A felhasznált kép forráshelye a szerzői jogi feltételekkel és a szerző megnevezésével itt érhető el.

2016.09.13
4