A felsorolt országok Dél-Amerika szerves tagjai: a kontinensrész földrajzi fogalom, ugyanakkor történelmileg a latin-amerikai régió részei, mert lakói a latin nyelvcsaládba tartozó spanyol, illetve portugál nyelvet beszélik. Latin-Amerika részét képezi az északi- és a déli részt összekötő földnyelv, Közép-Amerika is. Ezen országok a gyarmatosítás első, úgynevezett klasszikus fázisában a Spanyol- és a Portugál Királyság fennhatósága alá kerültek, az európai emberek a XV. században szereztek tudomást az Újvilágról.

Az est folyamán megismerkedhettünk Chile, Brazília, Argentína és Uruguay természeti szépségeivel, történelmi-kulturális emlékeivel, valamint a magyar vonatkozásokkal. Megtekinthettük az Andok hegyvonulatát, gyönyörködhettünk a hófödte csúcsokban, értékes adatokat hallhattunk a vulkánok világából, a földrajzi képződmények morfológiájáról, mindezek históriájával gyarapodtak ismereteink.

Az Iguazú-vízesés csodálatos látványa nyűgözött le bennünket, amelynek számtalan zuhataga van, része az érintetlen természetnek, ősvadon környezetben zúdul le a víztömeg. Míg a Niagara-vízesés (Észak-Amerika) beépített környezetben van, itt mesterséges – ember alkotta – képződménynek nyoma sem lelhető, a turisták mintegy „visszatalálhatnak” a természethez.

Mind a négy ország gazdag történelmi múlttal rendelkezik. Függetlenségüket csupán a XIX. században vívták ki; a napóleoni háborúk idején a gyarmattartók haderejét Bonaparte az európai kontinenshez „szögezte”, így nagymértékben megkönnyítette a dél-amerikaiak dolgát. A latin-amerikai társadalmak sorsának alakulása azonban továbbra is viszontagságos volt: katonatisztek ragadták magukhoz a hatalmat, és hosszú időre diktatórikus rendszerek vetették meg a lábukat.

Az európai gazdák helyett a feltörekvő észak-amerikai óriás, az USA egyre nyomasztóbb gazdasági és politikai befolyása alá kerültek. A hírhedt Monroe-elv („Amerika az amerikaiaké!”) az USA hegemón törekvéseit volt hivatva álcázni, ami később fényesen beigazolódott. Az óriási kontinens földbősége csábítóan hatott a bevándorlókra, sokan Dél-Amerikában vélték megtalálni jövőjüket és szerencséjüket.

Chilében 1973-tól nyolcvanig a puccsal hatalomra került Augusto Pinochet rendszere „országolt”, Brazília, Uruguay és Argentína a nyolcvanas években rázta le magáról a generálisok uralmát, és rendeztek demokratikus választásokat: Raúl Alfonsín, Tancredo Neves, Giulio Sanguineti iratkozhattak fel először a demokratikus választások útján hatalomra került államfők listájára. Chilében 1990-ben bukott meg a katonai rezsim.

Gazdaságilag az elmúlt évtizedekben erőteljes növekedés indult meg: Brazília a középhatalmak sorába emelkedett, Argentínában is jelentős változások történtek, de a közelmúltban mindkét ország egyfajta ökonómiai, politikai megrázkódtatáson ment keresztül. Brazília jelenleg komoly problémákkal küzd: impeachment eljárás keretében eltávolították az államfőt, súlyos gazdasági nehézségek sújtják az országot, ennek árnyékában zajlottak a 2016-os riói olimpiai játékok, és kezdődött meg a paralimpia. Kísérőjelenségként nyomasztó szegénység, kirívó vagyoni különbségek, kritikán aluli közbiztonság súlyosbítja a helyzetet.

Mindez azonban nem változtat azon a tényen, hogy a térség felkeresése feledhetetlen pozitív élményekkel gazdagítja a vállalkozó szellemű turistákat. A régmúlt és a modern világ találkozása lépten-nyomon érezhető, toronyházak és XVII. században emelt épületek, templomok váltakoznak. A spanyol és portugál barokk, illetve klasszicista stílus nyomai lelhetők fel, gazdagon díszített templombelsők, oltárképek, faragott szobrok idézik az ellenreformáció szellemét, grandiózus méretű Megváltó Krisztus szobra emelkedik ki a tájból ölelő karjait a kereszten kiterjesztve. Fényűző szállodák, üzletek, kávéházak hívogatnak csábítóan, gyönyörű, növényekkel díszített terek szolgálnak a városok ékköveiként, valamint közösségi terekként.

És a táncok: csodálatosak a latin-amerikai táncfordulatok, élménypezsdítő, mikor a szambát járják, vagy éppen tangóznak. A szemlélődő nehezen állja meg, hogy maga is a parkettre lépjen, és táncra perdüljön, főleg ha partnernek egy-egy csábítóan szép lány ígérkezne.

Repülőre, helikopterre szállva felülnézetből bámulhatjuk a hegycsúcsokat, a pampákat, a zuhatagokat. Az egzotikus, szubtrópusi környezetben a magas páratartalom miatt a valóságosnál magasabbnak érezzük a levegő hőmérsékletét.

A riói Copacabana a brazil Riviéra, pompás szállodákkal; egykor itt, a homokos partszakaszon edzettek a hatvanas-hetvenes évek brazil futballsztárjai fiatal korukban, nekik ez volt a „grund”. Dél-Amerika és a labdarúgás egymástól valóban elválaszthatatlanok: a brazil Maracanã Stadion máig az egyik legnagyobb futballaréna, közel nyolcvanezer néző buzdíthatja kedvenceit igazi latin-amerikai hévvel. A brazil Santos, az uruguay-i Peñarol klubok világmárkák, Maradona, Pelé, Neymar, Zico, Sócrates és még számos név a világ minden szegletében ismert.

Az országok területi nagyságában kiemelkedik Brazília és Argentína. Előbbi több mint nyolc és félmillió négyzetkilométer területű, népességének száma meghaladja a kétszázmilliót. Nyomasztó adatok, a főváros Rio de Janeiro mintegy hat és félmillió lakosú, de Sao Paulo ezt majdnem kétszeresen felülmúlja.

A Valparaíso nevű chilei kikötő kijárat a Csendes-óceánra, egyben hadikikötő. Uruguay fővárosa, Montevideo is a földrész egyik gyöngyszeme, államfője puritán életmódú, felesége egykor gerilla volt. Argentínából még láthattuk Evita Perón síremlékét és a japán kertet.

Dr. Szilágyi György szokott, tempós, adatgazdag nyitóelőadása avatta fel a Kisfaludy Károly Könyvtár megújult rendezvénytermét.

Csiszár Antal
Fotók: Pozsgai Krisztina