1840. augusztus 29-én Vállas Antal a Magyar Tudományos Társaság ülésén bemutatta a dagerrotip fotográfiai eljárás teljes folyamatát, az előkészülettől az exponáláson át egészen az utómunkálatokig. A prezentációhoz a Nagy Károly által Párizsban vásárolt felszerelést használta. A dagerrotípia a Dunát és a Budai várat ábrázolta, és ez volt az első feljegyzett alkalom, hogy Magyarországon fényképfelvételt készítettek (ekkor még a Habsburg-birodalom részeként, évekkel az Osztrák-Magyar Monarchia előtt).

Ezt a napot országszerte kiállításokkal és szakmai rendezvényekkel ünneplik, s ezen a napon adják át „Az év fotográfusa díjat” és „Az év fotóművészeti alkotócsoportja” címet.

2016-ban a Magyar Fotográfia Napja központi ünnepségének a ceglédi Kossuth Múzeum ad otthont, ahol Reznák Erzsébet múzeumigazgató mond köszöntőt. Megnyitják a Fotó-Hungarikum 2016 kiállítást, és sor kerül a két, fent említett díj átadására is. Országszerte több helyszínen kiállításokkal és más egyéb rendezvényekkel ünneplik ezt a napot.

Egy kis fényképészet történet:

Iszlám tudósok 900 körül feltalálták a camera obscurát (latinul: sötétkamra), amelyet csillagászati megfigyelésekhez használtak. Továbbfejlesztett változatát, a camera lucidát a XIX. század végéig rajzolást elősegítő eszközként használták. Georg Fabricius 1556-ban megfigyelte, hogy a klórezüst a napfényen megfeketedik. 1727-ben Johann Heinrich Schulze már előállított néhány múlékony fotogramot krétaiszap és klórezüst segítségével. Thomas Wedgwoodnak 1802-ben, tíz éves kísérletezést követően ezüstnitráttal kezelt papíron sikerült különböző tárgyak árnyképét megjelenítenie. A képek sötétedését azonban nem tudta megállítani, azaz a rögzítést még nem volt képes megoldani. 1816-ban Joseph Nicéphore Niepce-nek sikerült camera obscura segítségével üveglapra kent fényérzékeny aszfaltra képet készítenie, amelyet azután lenolajjal lemosva tett láthatóvá. Egyik első fennmaradt képén 1826-ból néhány háztető látható:

1838-ban Louis Jacques Mandé Daguerre tökéletesíti Niépce eljárását: ezüsttel bevont rézlemezt jódgőz fölé tartott, amely által fényérzékeny ezüstjodid keletkezett.

A XIX. század legfőbb irányzata a Biedermeier, a gépek, a technika iránti tisztelet, modernség, illetve az ezek által a valósághű ábrázolásra való törekvés mintegy szükségszerűvé tette a fotográfia feltalálását. Az igény megjelenésével egyidejűleg, egymástól függetlenül több kutató is megoldotta a camera obscura által rajzolt kép rögzítésének technikai problémáját, a felfedezést Arago, a nagy tekintélyű fizikus és csillagász 1839. január 7-én jelentette be a Francia Akadémián. Miután a francia állam a találmányt életjáradék fejében megváltotta, a világnak ajándékozta, hogy bárki szabadon foglalkozhasson a fényképezéssel. Ugyanezen év augusztus 19-én a Tudományos és Képzőművészeti Akadémia együttes ülésén, hihetetlen nemzetközi érdeklődés közepette, a vegyi eljárást részletezve ismertette a dagerrotípia készítését. Ezt a napot, 1839. augusztus 19-ét tekinthetjük a fényképészet megszületésének. Hatalmas sikerét jól példázza, hogy alig egy évvel a bemutató után, 1840-ben már több mint 20 nyelven jelent meg leírás róla, többek között magyarul is, a magyar fordítás Zimmermann Jakab jóvoltából készült el. Ez gyakorlatilag az első kézikönyv volt, melyet a fényképezőgépek tulajdonosai számára írtak, hogy helyesen tudjanak exponálni.

1840. július 1-jén a Pesti Kiállításon bemutattak több dagerrotípiát is. Ez volt az első alkalom, hogy magyar közönség fotókat láthatott saját szemével is. 1841-ben Petzval József budapesti egyetemi tanár 1:3,4 (!) fényerejű objektívet készített, amely 16-szor volt fényerősebb, mint a korabeli objektívek. Az objektív 20 fokos látómezeje miatt elsősorban portré fényképezésére bizonyult alkalmasnak.

Petzval találmányát ugyanebben az évben a bécsi Voigtländer 2000 aranyforintért megvásárolta, majd néhány hónap alatt 800 darabot adott el belőle, darabonként 720 aranyforintért. A dagerrotípia mindenki számára elérhető közelségbe hozta a megfizethető portré lehetőségét. 1847-ben csak Párizsban 2000 kamerát és 500.000 hozzá való lemezt adtak el.

Marastoni Jakab volt az első, aki Pesten hivatásszerűen foglalkozott a fényképezéssel, és 1841-ben dagerrotípia-készítő műtermet is nyitott a városban. Az is régóta közismert tény, hogy ő készítette Kossuth Lajosnak az egyetlen olyan hiteles dagerrotip arcképét (jobbra), amely még itthon örökítette meg a XIX. század egyik legnagyobb magyar történelmi személyiségét.

1849-ben ugyanitt már közel 100.000 dagerrotip portrét készítettek. A fotográfia megkezdte világhódító útját. Az egyik leghíresebb magyar dagerrotip kép Petőfi Sándorról készült (lent balra).

1851-ben Frederick Scott Archer kidolgozta a nedves üveglemezes (kollódiumos) eljárást, amellyel végre másodperces expozíciós időkkel dolgozhattak az eddigi több perc helyett. 1871-ben Richard Leach Maddox felfedezte a száraz lemezes eljárást, melyet 1878-ban Charles Harper Bennett tökéletesített egy véletlen felfedezés során. Bennett kandallója mellett felejtett fotólemezeinek érzékenysége a hő hatására a hatvanszorosára nőtt. Így végre elérkezett az egy másodperc alatti expozíciók kora, vagyis megkezdődhetett a riport felvételek készítése.

George Eastman 1884-ben elkészítette zselatinos emulzióval bevont papírszalagos filmjét, amelyhez egyúttal megcsinálta az első tömeggyártásra alkalmas boxkameráját, a Kodak Nº1-et. 1889-ben készül el a Kodak Nº2. 1891-ben Eastman kihozta a kazettás filmet, amelyet már napfényben is be lehetett tölteni a gépbe.

Oscar Barnack több mint tíz éves fejlesztő munkáját követően 1925-ben a wetzlari Leitz gyár piacra dobta a Leica nevű fényképezőgépet a hozzá tervezett 24 x 36 mm-es képméretű, 36 felvétel elkészítésére alkalmas negatívval. 1932-ben az AGFA forgalomba hozta az első színes diapozitíves kisfilmet, majd 1934-ben az Agfa Isopán 16 Din-es színes negatívot, amely már minden színre érzékenyítve volt. Ezzel a momentummal végképp lezárult a vegyészeti alapokon nyugvó fotográfia fejlődésének kezdeti szakasza.

A világ első színes felvételét James Clerk Maxwell angol fizikus készítette 1861-ben (lenti kép). Őt több jobb, illetve kevésbé jó próbálkozás követte, de a színes képek egészen az 1910-es évekig ritkaságszámba mentek, főleg kézzel színezték őket. Az első színes filmet 1907-ben hozta forgalomba a Kodak, mely az autokróm eljárásra épült, de a színeket teljesen valóságosan visszaadó filmre, a színes fotográfia valódi megszületésére 1935-ig várni kellett, mikor (szintén a Kodak cég) piacra dobta előző évben kikísérletezett Kodachrome nevű filmjét.

A hagyományos fényképészet hanyatlása egy véletlen felfedezéssel indult. 1973-ban a videotelefonok kifejlesztésén fáradozó AT&T Bell Laboratories a kutatások számos melléktermékének egyikeként előállította a világ első digitális fényképezőgépét. A számítógépek rohamos evolúciójával együtt járt a digitális fényképezőgépek gyors fejlődése is. 1986-ra a Kodak digitális gépe már egy megapixeles képek készítésére is alkalmas volt, azonban ezek elterjedését gátolta a magas ára.

A digitális áttörés a Nikon D1 1999-es megjelenésével kezdődött, melynek hatezer dollár alatti ára és 2,74 megapixeles felbontása már érdemessé tette megvételre a profi fényképészek számára. A digitális kamerák valódi áttörése 2003-ban jött el, mikor a Canon forgalomba hozta a Canon EOS 300D-t. Ezer dollár alatti ára és hat megapixel feletti felbontása gyors népszerűségnek örvendett.

A digitális fényképezőgépek további fejlődése, mellyel párhuzamosan áruk folyamatosan csökkent, teljesen kiszorították a hagyományos masinákat a piacról, maguk után vonva a fotólaborok és előhívó-üzletek gyors ütemű visszaszorulását, eltűnését.

Nagy Mária

Forrás: www.pavaisuli.hu, wikipédia, www.eftonstudio.hu

A képek a Wikimedia Commons szabadfelhasználású gyűjteményéből származnak, a szerzői jogtulajdonosok a kép készítői. A felhasznált képek forráshelyei a szerzői jogi feltételekkel és a szerzők megnevezésével a következő linkeken találhatók: 1. kép; 2. kép; 3. kép; 4. kép; 5. kép.