2694

Arany Sas és Aranysas – két győri patika története I. rész

Várostörténeti puzzle – 77. rész

Emberöltők során át ismert és keresett intézmény volt az Újváros főutcáján álló Arany Sas gyógyszertár. 1767-ben, azaz közel 250 éve alapították. Története során meglepően kevés tulajdonosa volt, a szorgalmas patikusok legtöbbje maga is sok évtizeden át szolgálta a környék lakóit. Az egykori épület a Kossuth utca 20. szám alatt ma is áll, jelenleg panzió működik benne. Muzeális értékű berendezését napjainkra egy közeli, Híd utcai patinás épületbe költöztették, mely korábban maga is egy gyógyszertárnak, a szigeti „Isten szemének” adott otthont.

A régi Arany Sas berendezését a Híd utcai gyógyszertár jelenlegi tulajdonosa féltve őrzi az utókor számára. A bútorok és a tégelyek a Kulturális és Örökségvédelmi Hivatal felügyelete alatt állnak. A Híd utcai patika az 1990-es években felvette az Aranysas nevet, amely – talán véletlenül, de – további szálat képez a két „gyógytár” közt.

Győr legrégebbi patikái a „reáljogú” gyógyszertárak voltak, melyek adhatók-vehetők is voltak – házzal együtt vagy anélkül. Három ilyen volt a városban: kettő a 17. századtól létezett, a jezsuita Megváltó-patika és a Magyar Címerhez címzett városi gyógyszertár. A 18. században alapították az Arany Sast.

Spanfelder Ferenc „nagyszombati állampolgár és vizsgázott gyógyszerész” 1764-ben kérelmezte a győri magisztrátusnál egy gyógyszertár alapításának jogát. Kérelmét azzal indokolta, hogy Győr városának ugyan van két gyógyszertára, de a várfalakon kívül egy sincs.  Mivel esténként a várkapukat bezárják, ezért a falakon kívül lakó nemesek, vitézek és polgárok sürgős esetekben nem juthatnak patikaszerhez. Indoklásában megemlítette még, hogy felesége győri polgár leánya, született Rochlish.

A város azonban csak három évvel később, 1767. június 23-án adta meg neki az alapításra vonatkozó engedélyt. Talán nem volt alaptalan a vonakodásuk, mivel Spanfelder Ferencet hibás kezelés miatt 1770-ben megrovásban kellett részesíteni, és neki „fensőbbségi királyi intézvénnyel újabb és alkalmasabb szerekkel az boltját elláttatni megparancsoltatott.” A kórházzal is vitás elszámolási ügyekbe bonyolódott. 1783 decemberében a pozsonyi sz. kir. helyhatósághoz feljelentés érkezett ellene, ennek következtében 1784 januárjában vizsgálatot tartottak a patikában. Ismét jobb, hatásosabb gyógyszerek beszerzésére kötelezték. Sok foganatja nem lehetett ennek sem, mert a gyógyszertárát végül elárverezték.

1784-ben Johann Taschl vette meg 10.000 ezüstért a gyógytárt, melyet „csinnal és izléssel nagyrészt újból berendezett”. Egyes források szerint e korból való az a két üveges faragott barokk méregszekrényke is, melyet egy-egy törpe szerecsen tartott.

Ma a Széchényi Múzeumpatikában látható ez a 18. század második feléből származó szekrény:

A győri polgárjogot szerzett Taschl patikus tudásával és három évtizedes munkájával elismerést vívott ki a környéken. 1813-ban hunyt el, így özvegyére és gyermekeire szállt a tulajdonjog. Az özvegy, Iváni Zsuzsa tovább működtette a gyógyszertárat, majd 10.000 ezüst forintért eladta azt Kautz Ignácnak, akinek 1828. február 16-án került tulajdonába. Ő a vételár felét azonnal kifizette, a „hátralék 1835-ben végképp ellimitálódott.”

Kautz Ignác a gyógyszertár elhelyezkedését, közvetlen környezetét felmérve úgy látta, hogy a várható haszon reményében érdemes építkezésbe kezdenie. Üzlete addig a forgalmas bécsi út közelében álló, a város tulajdonában lévő boltíves épületben volt, mely eredetileg gabonaraktárnak épült. A telek hátsó részénél (1908-ig) még a Rábca folyt, ahol a hajósok, kereskedők gyülekeztek, ahol gabonaraktárak sora állt.

Csokonai Vitéz Mihály: A reáljogú három győri patika I. (Dunántúli Hírlap, 1929. augusztus 11.):

Kautz Ignác 1836 májusában a várostól megvette hát a „Fapiacz” 5-ös számú épületét, így bérlőből tulajdonossá lett. Még ugyanezen évben el is készült egyemeletes klasszicista lakóháza. Az emeleten a lakás, a földszinten az alápincézett gyógyszertár kapott helyet.

1853-ban az osztrák kereskedelmi miniszter elrendelte, hogy Magyarország iparűzői és kereskedői kérvényezzék meg a reáljogot és a gyökösségi jogot. A reáljog az ingatlanra vonatkozott, a gyökösségi jog a gyógyszertár fenntartásához kellett. Kautz 1856-ban kérvényezte e jogainak megerősítését, melyeket a Soproni Helytartó Tanács 1857. december 21-én jóvá is hagyott. Fenti kérvényében szerepelt az Arany Sas elnevezés is.

(Számos régi gyógyszertár viselte az Arany Sas vagy Fekete Sas nevet. Szent Jánost az evangélisták sorában sasként ábrázolják. Bálint Sándor véleménye szerint a név „föltétlenül annak a János evangélistának oltalmát idézte, akinek méreg nem ártott és áldásával annyi sok hívét vigasztalta, erősítette.”)

Az 1876-os legújabb Győri naptár:

Győri Közlöny, 1881. január 27.:

Kautz Ignác halálakor megjelent méltatás (Győri Közlöny, 1887. május 01.):

Kautz Ignác gyógyszerészi oklevelét a pesti egyetemen szerezte 1820-ban. 1828-tól nyugalomba vonulásáig, 1883-ig dolgozott az Arany Sasban, így 55 évnyi szolgálatával ő lett Magyarország legidősebb gyógyszerésze. 1887 májusában hunyt el. Két neves fia kísérte utolsó útjára, dr. Kautz Gyula egyetemi tanár, az osztrák-magyar bank alkormányzója, valamint dr. Kautz Gusztáv, a győri jogakadémia igazgatója.

Az örökösök 1888-ban Stirling Károlynak adták el a patikát, aki 1890. augusztus 20-án feleségével megvásárolta a házat is. 1905-ben Prokopovich Bruno lett az Arany Sas gazdája, aki három év múlva túl is adott rajta. A gyógyszertár hatodik tulajdonosa Rostetter János András volt, aki 1908. április 1-jén feleségével 100.000 korona vételárért szerezte meg, és 36 évig volt gyógyszerésze.

Az utcai portál eklektikus stílusban festett fa, arany sas és mérget kóstoló kígyó emblémával a XIX. század végén készült. A képeslap részleten Rostetter János neve is látható.

Az alábbi belsőről készített mozaikképek egyikén a szerecsenek által tartott gyógyszerszekrények is láthatók. A bútorzat 1850-ben készült el, melynek jó része ma is látható a Híd utcában. (Köszönet a képeslapért Németh Vilmos gyűjtőnek)

Rostetter János halála után, 1941 augusztusától az özvegy kizárólagos tulajdonos lett, és két évre Tóth Antalra bízta az üzletet. 1943 augusztusában Rostetterné eladta Jankó Gyula gyógyszerésznek. Ő 1943-ban a tulajdonjog felét szerezte meg, a másik fele az özvegyé maradt, csak 1949-ben lett a kizárólagos tulajdonos. Jankó Gyula a Bihar megyei Zsákán született 1903. július 15-én, ahol családjának is gyógyszertára volt. Oklevelét Pesten szerezte, átvette a családi gyógyszertár vezetését. Részt vett a gyógyszerészi közéletben. Cikkeket írt a falusi gyógyszerészek helyzetével kapcsolatban.

Gyógyszerészek előléptetése: Jankó Gyula cikkei a vidéki gyógyszerészek előhaladása érdekében. Szeghalom, 1939.:

A gyógyszertár bútorzatát és edényzetét a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa 13/1949. sz. törvényerejű rendelete értelmében védetté nyilvánították.

Dunántúli Hírlap, 1929. augusztus 11.:

Jankó Gyula 1950. július 28-ig, az államosításig volt az Arany Sas gyógyszertár tulajdonosa. A háború utolsó szakaszában, a bombázások idején sok gyógyszert menekített falura. Ennek köszönhetően már 1945. április elsején ismét kinyithatott az Arany Sas, és kiadhatta a receptekre az orvosságokat.

Jankó Gyula elismertségének tudható be, hogy az államosítás után a volt tulajdonost felkérték, vezesse tovább a patikát. Jankó megszállottan kutatta a levéltárakban a nemzetség történetét. (A családi kutatásaival kapcsolatos levelezések egy részét a megyei könyvtár őrzi.) Győr gyógyszertárainak történetével is foglalkozott, sajnos írásainak nyoma veszett. Győrben hunyt el 1972. január 19-én.

A kép forrása: Régi Győr facebook-oldala:

A régi Kossuth utcai épületben a rendszerváltásig működött gyógyszertár, az örökösök eladták, ma panzió működik benne.

A következő részben a Híd utcai „Isten szeme”, a mai „Aranysas” gyógyszertárának történetéhez igyekszem adatokat adni.

Antaliné Hujter Szilvia

Felhasznált irodalom:
Bogcha-Novák Zoltánné: Négerek méregszekrénnyel. Jankó Gyula gyógyszerészre lánya emlékezik századik születésnapján. Kisalföld, 2003. október 4. p. 14.
Csokonai Vitéz Mihály: A reáljogú három győri patika. I. In: Dunántúli Hírlap, 1929. augusztus 11. p.5.
Gerencsér Miklós: A győri Arany Sas gyógyszertár két évszázada. In: Gyógyszerészet, 1982. 26. p. 421-422.
Józsa Alajos. Győr-Moson vármegye gyógyszerészetének kialakulása és fejlődése az 1600-as évektől 1950-ig. Gyógyszerész-doktori értekezés. Budapest, 1987.
Legújabb Nagy-győri Naptár 1876. szökő évre Győr sz.kir. Város és Győr-sziget lakosainak czimtárával. Győr, 1875.
Nemák Lajosné: Régi magyar patikák. Bp. Corvina, 1976.

A Várostörténeti puzzle sorozatának korábbi cikkei:
- 1. rész: A Radó-szigeti Kioszk
- 2. rész: A győri repülőtér
- 3. rész: A Wolf Gyula-féle könyvkereskedés a győri Széchenyi téren
- 4. rész: Régi győri farsangi bálok
- 5. rész: Makrisz Agamemnon: Vízicsikó
- 6. rész: A Dunakapu tér
- 7. rész: Az Apolló mozi
- 8. rész: A Győri Gyufagyár
- 9. rész: 
Egy kiszolgált katonaszobor: a vashonvéd
- 10. rész: A Hungária kávéház tulajdonosa, a népdalgyűjtő Limbeck Ferenc - Limbay Elemér
- 11. rész: Az Auer Kávéház
- 12. rész: Volt egy mozi...: A győri Elite Mozi (1922-1953)
- 13. rész: A Győri Lemezárugyár – A fémjátékok egykori fellegvára
- 14. rész: A „nagy ház”, avagy a győri Lloyd-palota (I. rész)
- 15. rész: Adalékok a győri Lloyd történetéhez (II. rész)
- 16. rész: Régi győri mesterség: a burcsellás
- 17. rész: Egy győri polihisztor tűzoltóparancsnok: Erdély Ernő (1881-1944) – I. rész
- 18. rész: Egy győri polihisztor tűzoltóparancsnok: Erdély Ernő (1881-1944) – II. rész
- 19. rész: Egy győri polihisztor tűzoltóparancsnok: Erdély Ernő (1881-1944) – III. rész
- 20. rész: A Stádel Gépgyár – Győr első gépgyára
- 21. rész: A Kisalföldi Gépgyár
- 22. rész: A győri Tungsram Gépgyár
- 23. rész: A győri szecessziós Kisfaludy kávéház története
- 24. rész: A Zeiss Optikai Gyár a győri Dunakapu téren
- 25. rész: Élet az egykori újvárosi Nádor szállóban
- 26. rész: Postapaloták Győrött
- 27. rész: A Spartacus csónakház – Győr első csónakháza
- 28. rész: A győri strand- és termálfürdő múltjáról
- 29. rész: A nádorvárosi Back-malom
 – a Győri Hengermalom
- 30. rész: A 700 éves Győr (1271-1971) emlékmű története
- 31. rész: A régi győri gőz- és kádfürdők
- 32. rész: Mayr Gyula, győri órásmester, aki világhírű órát készített
- 33. rész: Szabó Samu lakatosmester tűzhelygyára
- 34. rész: A régi gőz-, kádfürdő és a fedett uszoda épületének története
- 35. rész: Nagy Mihály tésztagyáros, a szultáni és a császári udvar szállítója
- 36. rész: Szemelvények Kiskút történetéből
- 37. rész: Séta Kiskúton
- 38. rész: A Cziráky-emlékmű – A 102 éve felavatott obeliszk története
- 39. rész: Hello tourist  Hotel Tourist!
- 40. rész: A „hit és haza” emlékműve: a győri Mária-oszlop
- 41. rész: Advent és karácsonyvárás Győrben az „5-ös” években
- 42. rész: Advent és karácsonyvárás Győrben az „5-ös” években II.
- 43. rész: Négy évtized négy győri szilvesztere: 1955, 1965, 1975, 1985
- 44. rész: Párduc a szigeten  Hősi Emlékmű a „Győri Margitszigeten”
- 45. rész: Egy méltatlanul elfeledett győri festőművész, Pandur József
- 46. rész: Bolgárkertészek Győrben
- 47. rész: Az egykori Rákócziánum, a későbbi „konzi” épülete
- 48. rész: 
Farkas Miska, a győri „hegedűkirály” – Újvárostól a világhírig
- 49. rész: A győr-nádorvárosi Erzsébet liget és sporttelep kialakítása és fénykora
- 50. rész: Az Erzsébet liget története 1945-től napjainkig
- 51. rész: Ferenc Ferdinánd és Győr
- 52. rész: Káptalani zenészek háza
- 53. rész: A győri selyemfonoda és a fonodai munkásnőszállás
- 54. rész: A belvárosi-gyárvárosi Meller-féle olajgyár
- 55. rész: Blaha Lujza és Győr

- 56. rész: A győr-nádorvárosi kamillus templom
- 57. rész: A Győri Korcsolyázó Egyesület első negyedszázada
- 58. rész: A győri tejfölös kofa szobra
- 59. rész: Skopáll József győri fotográfus
- 60. rész: A győri Tanítók Háza
- 61. rész: A győri idegenforgalmi pavilon története: 1938-1975
- 62. rész: A győri Petőfi-szobor az Eötvös parkban
- 63. rész: A vagongyár bölcsődéje
- 64. rész: A Magyar Ispita
- 65. rész: A győri tűztorony
- 66. rész: A könyv ünnepe – A győri Ünnepi Könyvhetek történetéből
- 67. rész: Kelemen Márton, az elfeledett fa- és kőszobrász, az oltárépítő és építőmester
- 68. rész: Az Erzsébet téri „Nagy” Pannonia Nyomda
- 69. rész: A Tulipános iskola
- 70. rész: Párizs Győrben – Balog Lajos Barros úti divatáruháza
- 71. rész: A győr-nádorvárosi, 87 éves Kölcsey Ferenc Általános Iskola története
- 72. rész: A kereskedelmi és iparkamara székháza
- 73. rész: Az I. számú Polgári Fiúiskola építésének története
- 74. rész: A győri szabadstrandi fürdőzés múltjából

- 75. rész: Gyógyszertár az Angyalhoz: A Mányoki-ház története
- 76. rész: Az I. számú Polgári Fiúiskola építésének története – II. rész

2016.08.25