768

90 éve született Hernádi Gyula író, forgatókönyvíró


„Az ember azért boldogtalan, mert nem tudja, hogy boldog.” Hernádi Gyula (a képen Krisztina nevű lányával) 1926. augusztus 23-án született a ma Szlovákiához tartozó Oroszváron. Családja később Győrszentmártonra, a mai Pannonhalmára költözött, ahol édesapja főjegyzőként dolgozott.

Nagypapája híres orvos volt. Középiskolai tanulmányait a győri bencés gimnáziumban végezte, érettségi után beiratkozott a budapesti orvostudományi egyetemre, de 1945-ben behívták katonának. A háborúban orosz hadifogságba került, a Krím-félszigeten töltött három évet, bányában dolgozott. A hadifogságból végül 1947-ben tért haza.

Népi kollégistaként előbb beiratkozott az orvosi egyetemre, majd a vegyészmérnöki karra jelentkezett át, aztán közgazdasági tanulmányokat folytatott, de tanulmányait végül nem fejezte be. Tisztviselő, vállalati közgazdász lett, később a Városépítési Tervező Intézetben dolgozott.

1970-ben a Huszonötödik Színház, 1983-84-ben a kecskeméti Katona József Színház dramaturgjaként tevékenykedett. 1981-től 1989-ig a Magyar Írók Szövetsége választmányi tagja volt, 1989-től 1991-ig az Új Idő című lap szerkesztőbizottságában dolgozott. 1991-től a Független Magyar Írók Szövetségének volt az elnöke, 1992-től a Művészeti Akadémia tagja.

Versekkel jelentkezett először az irodalomban, amelyek a Csillag című újságban jelentek meg. Prózaíróként 1959-ben debütált a hadifogsága élményeit feldolgozó Deszkakolostor című elbeszéléskötettel, ennek köszönhetően ismerkedett meg Jancsó Miklós filmrendezővel. Az 1950-es évek végén a Belvárosi Kávéház írói asztaltársaságának egyik meghatározó tagja volt.

Első regényei (A péntek lépcsőin, 1959; Folyosók, 1966) a francia egzisztencializmushoz hasonló módon elemzik a determináció és szabadság, halál és boldogság ellentmondásos viszonyát. Hernádi egyike a realizmustól elforduló parabolikus irodalom honosítóinak, amiért sok támadás érte.

Jancsó Miklóssal első közös alkotásuk az Oldás és kötés volt. A rendszerváltozás előtti időkben mindkettejüket a szabadság hiánya, a kisemberek örökös elnyomatása foglalkoztatta, filmjeikben ezekre a kérdésekre igyekeztek választ keresni. Közös munkájuk sok más között az Így jöttem, a Szegénylegények, a Csend és kiáltás, a Fényes szelek, az Égi bárány, a Még kér a nép, a Szörnyek évadja. A későbbi időszak mozijaiban, a Kapa-Pepe-filmekben pedig a magyar történelmet és a jelenkort ábrázolták.

Hernádi Gyula más rendezőkkel is dolgozott: Grunwalsky Ferencnek a Vörös rekviem, Mészáros Mártának az Örökbefogadás, a Kilenc hónap, és az Anna, Kézdi-Kovács Zsoltnak a Kiáltás és kiáltás című filmjeik forgatókönyveit írta, Szinetár Miklós pedig a nagy sikerű Az erőd című művét filmesítette meg. Összesen mintegy negyven filmnovella, filmregény és forgatókönyv fűződik a nevéhez.

Az 1970-es évektől mint drámaíró is bemutatkozott. Jellegzetes műfaji változatokat választ és fejleszt tovább: az utópisztikus modell-drámát (Utópia: Falanszter és Antikrisztus), az abszurd történelmi-politikai modelldrámát (Csillagszóró, Királyi vadászat), a megtörtént eseményekből kiinduló fikciós példázatot (Szép magyar tragédia, Bajcsy-Zsilinszky Endre, Vérkeresztség).

1976-ban József Attila-díjat kapott, 1996-ban ő volt az Alternatív Kossuth-díj első kitüntetettje, majd még ebben az évben a Magyar Köztársasági Érdemrend Középkeresztje (polgári tagozat) kitüntetést és Szép Ernő-díjat is kapott. 1999-ben állami Kossuth-díjjal is elismerték munkásságát.

2005. július 21-én hunyt el, a Farkasréti temetőben helyezték örök nyugalomra.

Nagy Mária

Forrás: wikipédia, Új Magyar Irodalmi lexikon 2. köt: H-Ö. Budapest : Akadémiai Kiadó, 1994., www.irodalmijelen.hu

A kép a Wikimedia Commons szabad felhasználású gyűjteményéből származik, a szerzői jogtulajdonos a kép készítője. A felhasznált kép forráshelye a szerzői jogi feltételekkel és a szerző megnevezésével itt érhető el.

2016.08.23