A csend hangja

A Győri Búvár Sportegyesület bemutatkozása a Gyárvárosi Közösségi Házban

„Aki sokat merül, többé nem tud úgy viselkedni a mindennapi életben, mint mások. A búvároknak az a titkuk, hogy megismertek egy másik életformát.” (Jean-Jacques Cousteau) A Győri Búvár Sportegyesület Bartos György és Kurucz Attila képviseletével mutatkozott be a Gyárvárosi Közösségi Házban augusztus 17-én, a vetített képes előadást kiegészítette a felszerelések helyszíni bemutatója is.

Az előadás kezdetén Bartos György a búvárkodás történetét mutatta be az érdeklődőknek: az első eszköznélküli merülésektől a búvárharangos kísérleteken át a jelenlegi modern felszerelésekkel történő merülésig. Beszélt a sportbúvárok alapfelszereléséről, mely a búvármaszkból, búváruszonyból, légzőcsőből, illetve a búvárkésből áll.

A víz alatti légzést a sűrített levegős palack és a légzőautomata teszi lehetővé. A biztonságos merüléshez az előzőeken kívül kiegészítő felszerelésekre is szükség van, ilyen többek között a nyomásmérő, a mélységmérő, a tájoló. A győri búvárok a hőtartó neoprén ruhák mellett – elsősorban munkavégzéshez – használnak egy bajonettzáras sisakkal rendelkező ruhát, ahol a sisakba jutatott levegőből lélegeznek. Ahhoz pedig, hogy a búvár a megfelelő mélységben tudjon maradni, különböző súlyú ólomdarabokra van szükség, melyeket ólomövben, a ruha zsebeiben, vagy a csizmában helyeznek el.

A Győri Búvár Sportegyesület ötven éves története során még nem volt baleset, Kurucz Attila elmondta, hogy a búvárkodás nem veszélyes, ha a búvárok betartják a szabályokat. Az előadók itt emelték ki a korábban a kiegészítő felszerelések között felsorolt dekompressziós tábla jelentőségét is, az ezen szereplő adatok figyelembevételével elkerülhető a víznyomás hirtelen változásából eredő keszonbetegség. A merülés során a vízben élő állatokkal való találkozásra is ügyelni kell, hiszen egyes tengeri élőlények harapásukkal, mérgükkel akár halált is okozhatnak. Bartos György szerint a biztonságos merüléshez az is hozzájárul, ha idegen vizeken a búvárok elfogadják a helyiek segítségét, tanácsait.

A tengeri, sportcélú merülés mellett az egyesület tagjai rendkívüli hasznos feladatokat is ellátnak. Együttműködnek a katasztrófavédelemmel, a tűzoltósággal, a mentőkkel, a rendőrséggel. Nem hivatásos búvárként, polgári foglalkozás mellett, riadóláncos telefonügyeletet tartanak, hogy ha szükséges, mentésekben, keresésben segítsenek. Részt vettek az árvíz elleni küzdelemben is, víz alatt javították a már szivacsossá vált töltéseket. Megrendelésre építőipari, fémipari munkákat végeznek a Dunában és a megye más vizeiben. Sokszor gyakorlatilag vakon hegesztenek, illetve vágnak fémszerkezeteket, mert az iszapos, sötét vízben – a ködhöz hasonlóan – csak világosabb foltnak látszik a lámpa fénye, de nem világítja meg munkaterületet. Kurucz Attila személyes élményeit megosztva mesélt a veszélyes búvármunkákról, többek között egy klausztrofóbiás helyzetről. Ilyen jellegű feladattal találkozott, amikor egy hatalmas kórházi mosógép dobrendszeréből kellett az elakadt ruhákat kiszabadítani.

Mivel a megyében csak az egyesület telephelyén áll rendelkezésre a megfelelő kompressziós berendezés, karitatív tevékenység keretében rendszeresen töltik a Petz Aladár Megyei Oktató Kórház inkubátorait.

Az előadók korosztálytól függetlenül bárkinek ajánlják, hogy próbálja ki a búvárkodást, szeretettel várnak minden érdeklődőt!

Bogár Erika

2016.08.23