Szabó Istvánné Erikának gyermekkori álma vált valóra, hogy sok probléma ellenére a festészet, a művészet területén kibontakozhatott. Mint mondja, amit a jóisten egyik kezével elvett, a másikkal visszaadta. Kezdetben csak ceruzarajzokat készített, de ahogy nyílt a művészet iránt a vágya, úgy nyílt ki a meglátása is arra a sok izgalmas technikára, amit korábban csak csodált. A ceruzarajzok után tempera, majd akril következett, de nem érezte azt az izgalmat, amit egy kép visszatükrözhet: az olajfesték mámorító illatára vágyott.

Autodidakta módon tanult festeni, bár végzett rajztanfolyamot is. A sors valahogy úgy hozta, hogy mindig adott melléje tanítómestereket. Minden pályázatot megragadott, és több alkotása is neves zsűri kezébe került. Az egész Rábaközt bejárták a képei. Mindig vágyott olyan domborművek alkotására, melyek valamilyen formában kiemelkednek a síkból. Szinte a sors kínálta fel a textilszobrászatot, különleges és nagyon szép technikáját. Tanítómestereket ismételten adott mellé a sors: két oktató az Interneten keresztül tanította meg a négy éve behozott technikát. Ez a művészeti ág az, amely igazán hozzátartozik az alkotóhoz, a textil megelevenedik a kezei között.

Szabó Anikó már kislányként is nagyon szeretett rajzolni, ennek köszönhetően került a győri Kovács Margit művészeti iskolába, ahol valójában megismerte, hányféle lehet a rajzóra. Fő tárgyként tanult a tűzzománcozásról is. Jelenleg a grafikák készítése köti le leginkább: szeret elrugaszkodni a realizmustól, vonzza a képzelet, a szürrealizmus és a portré. Kimondottan a tekintetek, az érzelmek megalkotása a kedvencei, eszközhasználata legtöbb esetben a ceruza. Szereti az olyan képeket, melyek mellett megáll az ember, és elgondolkozik. Egy percre beleéli magát a néző, vajon mi lehetett az alkotó fejében. Ezt az érzést szeretné kiváltani a nézőből, amely lehet sokk vagy ámulat, de a lényeg, hogy valamilyen benyomást keltsen a kép. Szereti az akvarell technikákat, és a szén sem áll olyan nagyon távol tőle. Bár tanult festeni is, az ecsetre – elmondása szerint – még nem érett meg.

A mostani a második kiállítás, amelyen képei szerepelnek. Boldoggá teszi a tudat, hogy az emberek kíváncsiak arra, mi születik meg a fejében, és az hogyan valósul meg a kezei által. A továbbiakban is szeretne megragadni minden lehetőséget arra, hogy megmutassa az alkotásait, szeretne részt venni további kiállításokon.

Klein János