1444

Szent István király a zeneirodalomban


1083. augusztus 20-án VII. Gergely (1020-1085) pápa engedélyével avatták szentté István királyt (970?-1038) Székesfehérvárott, ahol 1938-ban, Szent István király halálának 900. évfordulójának alkalmából tartott emlékévben, kihelyezett országgyűlést tartottak. Ezen augusztus 20-át az államalapítás ünnepévé és I. Szent István emléknapjává nyilvánították. Nagy királyunk, valamint a nemzeti és állami ünnep tiszteletére ezen cikk keretein belül – a teljesség igénye nélkül – azokról a zeneművekről írok, amelyeket királyunkról komponáltak az évszázadok folyamán.

Szent István 997 és 1038 között uralkodott. A fejedelmi trónon apját, Géza fejedelmet követte, aki „Koppány törekvéseivel szemben keresztülvitte akaratát, és az elsőszülöttségi elv alapján fiának adta át az ország irányítását. A nemzetség legidősebb tagjaként Koppány azonban ezt nem fogadta el. Koppány és István összecsapása a dinasztián belüli hatalom kérdését döntötte el.” Istvánt 1000-ben koronázták királlyá.

István és Gizella egyetlen, a felnőttkort elért fia, Imre herceg 1031-ben egy vadászaton halálos balesetet szenvedett, ezáltal „a közvetlen utódnak történő hatalomátadás lehetősége megszűnt”. Uralkodásának utolsó éveit a trónutódlás kérdése árnyékolta be. Istvánnak utódot kellett választania. Az egyik lehetséges jelölt a férfiágon Árpád fejedelemtől származó, valószínűleg a bizánci kereszténységet felvevő, ámde pogány nézeteket is valló Vazul (más írásmóddal Vászoly) volt, aki István unokatestvére lehetett, egyben a nemzetség legidősebb tagja is. István valószínűleg „azért zárhatta ki, mert nem az általa képviselt irányvonalat követte”. A döntéssel elégedetlen Vazul 1031-ben merényletet követett el a király ellen, aki ezért uralkodásra alkalmatlanná tette Vazult azáltal, hogy Nyitrán megvakíttatta, és fülébe forró ólmot öntetett. A másik jelölt Orseolo Péter, a velencei dózse és István lánytestvérének fia volt. Végül István halálát követően 1038-ban koronázták királlyá.

Egyházszervezői tevékenysége és példamutató vallásos életmódja miatt Szent István király tiszteletére szentté avatásától a 20. század elejéig különféle vallásos énekek keletkeztek. Ezek között egyaránt találhatók liturgikus és népi énekek, az előesti és az ünnepnapi misén énekelt énekek, verses zsolozsmák, népvecsernye, himnikus, liturgikus ihletettségű tételek, epikus-históriás énekek Szent István és kortársai (Géza fejedelem, Koppány, Szent Asztrik, Gellért, Imre) tetteiről, a Szent Jobb történetéről szóló énekek, köszöntő és bizalommal teli könyörgő költemények.

A 17-18. század folyamán az egyik legnépszerűbb zenei műfaj az oratórium volt, amelyekhez témát elsősorban a Bibliából vagy a szentek életéből vettek, történelmi események és szereplők azonban jóval ritkábban szolgáltak egy-egy oratórium tárgyául. A műfaj Itália mellett virágkorát élte a katolikus udvarokban, például Bécsben is.

A barokk korszak neves olasz zeneszerzője, Antonio Caldara (1671-1736) élete utolsó húsz évét Bécsben töltötte: 1716-tól egészen haláláig, 1736-ig élt és alkotott a császári fővárosban udvari másodkarmesterként. Caldara VI. Károly (1685-1740) német-római császár (aki III. Károly néven osztrák császár és magyar király is volt) Bécsének legbefolyásosabb, legnépszerűbb muzsikusaként a császár kedvencének számított. 1712 kora tavaszán Caldara pártfogója, VI. Károly császár javaslatára és érdekében komponálta meg Oratorio di Santo Stefano, Primo Re dell’ Ungheria (Oratórium Szent Istvánról, Magyarország első királyáról) című művét.

A komponista művének partitúráját a gyors bemutató reményében még a böjti időszak előtt elküldte Ruspoli hercegnek Rómába, mivel az ismeretlen szerző által írt szövegkönyv XI. Kelemen pápának címzett politikai üzenetet tartalmazott. Ennek oka az volt, hogy „a már három hónapja német-római császárrá koronázott VI. Károly nem kapta meg uralkodásához a pápai áldást a Habsburg-házra neheztelő XI. Kelementől”.

„Az olasz nyelvű librettó egyfajta moralizáló allegória a történelmi apropó ürügyén”, amellyel a császár és a zeneszerző célja az volt, hogy „Ruspoli herceg palotájának előkelő egyházi vendégein keresztül üzenjenek a pápának”. A szöveg ugyanis több félreérthetetlen utalást tartalmaz a könyörületességre, Kelemen latinul Clemens, amelynek jelentése könyörületes, kegyelmes. A könyörületességnek köszönhetően, ahogy Szent István király rátalált a hit igaz útjára, úgy maga VI. Károly is.

Ruspoli azonban, aki „kapcsolatai révén igen jól kiismerte magát a vatikáni diplomáciában, megkapta ugyan a Bécsből sebtében elküldött kottát, de nem sietett az 1712-es böjti időszakban megszólaltatni az oratóriumot. A bemutatóra csupán 1713 márciusában, kedvezőbb csillagzat alatt került sor”. XI. Kelemen végül 1714-ben adta áldását VI. Károlynak.

Ez az oratórium „szabályos, kétrészes, recitativók és áriák sorozatából álló alkotás. Csupán a bevezető nyitány, két duett és egy tercett töri meg ezt a szerkesztési elvet”. Négy szereplője van: Szent István király, Gizella királyné, Anastasio nevű főpap, és Erasto nevet viselő alattvaló. Az oratóriumnak drámai cselekménye nincs, a szereplők recitativókon és áriákon keresztül Szent István erős hitét dicsérve vonnak le erkölcsi következtetéseket.

A Pesti Városi Német Színház 1812. február 9-én nyílt meg August von Kotzebue (1761-1819) német író két egyfelvonásos drámájának bemutatójával. Elsőként a König Stephan oder Ungarns erster Wohltäter, azaz István király, vagy Magyarország első jótevője című darabot adták elő, a második bemutató, pedig az Athén romjai című dráma volt. Mindkettőhöz a híres német zeneszerző, Ludwig van Beethoven (1770-1827) komponált színpadi kísérőzenét.

Az István király, vagy Magyarország első jótevője című színpadi műhöz Beethoven nyitányt és kilenc, kórusokkal kombinált tételt írt, amelyeket 1811 őszén rövid idő alatt komponált meg. A zeneszámok lazán követik egymást, a nagy uralkodó személyiségét, az ország krisztianizálását és a magyar királyság megalapítását illusztrálják. A kórustételek, a szólószámok megjelenítik, ahogy István az ország nemeseivel tanácskozik, a kereszténység felvételét, a győztes uralkodót, házasságát Gizellával, törvénykezését, valamint azt a jelenetet, amikor a pápa követei átnyújtják a koronát, és magát a koronázást. Napjainkra a kísérőzenéből főként a javarészt verbunkos témákra épült István király nyitány ismert.

A budapesti Magyar Királyi Operaház 1884. szeptember 27-én nyílt meg. A társulat első magyar nyelvű előadása Erkel Ferenc István király című operájának ősbemutatója volt, amelyet 1885. március 14-én tartottak a komponista fia, Erkel Sándor vezényletével. Szövegét Dobsa Lajos I. István király című tragédiája nyomán Váradi Antal írta. A négyfelvonásos zenedráma az ősbemutatón nagy sikert aratott, Erkel Ferencet minden felvonás végén, hat alkalommal is a függöny elé hívták. A millennium tiszteletére 1896-ban játszották újra az István királyt az operában, a díszelőadáson a királyi család tagjai is részt vettek. Az István király a „kezdeti hatalmas közönségsiker, fény és dicsőség után majdnem nyomtalanul elenyészett”, ugyanis a 20. század utolsó évtizedéig nem játszották sem színpadon, nem jelent meg kottája sem nyomtatásban, és hangfelvételt sem adtak ki. Újrafelfedezését követően film, CD is készült, sőt több alkalommal színpadon is játszották Erkel István királyát.

A zenedráma István király uralkodásának utolsó éveiben játszódik Visegrádon. Szereplők: István király, Gizella királyné, Imre herceg, Orseolo Péter, Vazul, Crescimira, a horvát fejedelem lánya, Imre jegyese, stb. Az opera történetvezetése eltér az elfogadott történelmi tényektől, inkább a romantikus operák megkövetelte cselekmény kívánalmainak felel meg. Imre herceg esküvőjét követően árulja el ifjú arájának, hogy szerzetesi életet kíván élni. Crescimirának a trónkövetelő Orseolo Péter ad mérget, amellyel a megbántott lány megmérgezi Imre herceget. Tettére rádöbbenve – a romantikus operák hősnőihez hasonlóan – megőrül. István király hajlik arra, hogy az Árpád-ház férfi ágából származó Vazult válassza utódjául, azonban Vazult saját pogány hívei ölik meg, mivel attól félnek, hogy István királyhoz hasonlóvá válik.

Szörényi Levente – Bródy János István, a király című rockoperájának legendás ősbemutatóját 1983. augusztus 18-án tartották a városligeti Királydombon. A mű Boldizsár Miklós Ezredforduló című drámája alapján készült. A rockopera a Géza fejedelem halálát követő, az István és Koppány közötti hatalmi viszálykodást dolgozza fel: „a tét egy nemzet sorsa, fennmaradása. István, aki a jövő – az Európához tartozás – nevében cselekszik, törvényszerűen kerül szembe a lázadó, az ősi gyökerekhez és utódlási jogaihoz makacsul ragaszkodó nagybátyjával, Koppánnyal, ám szükségszerű ellentétüket feloldhatatlanná környezetük politikai fanatizmusa teszi”.

A szerzőpárosnak mind a szövegben, mind a zenében sikerült „érzékeltetni a főszereplők drámáját. Szenvedélyes, érzelmekkel teli dalaik egyszerre utaltak az államalapítás korára és a darab megírásának időszakára. Nagy erénye a zenedrámai megvalósításnak, hogy stilárisan és hangzásban is élesen elkülönül a lázadók – Koppány és hívei – rockos, keményebb megfogalmazása az emelkedettebb, meditatívabb, mélyebb rezdüléseket, vívódásokat is felszínre hozó István-megszólalásoktól és az ezekre épülő gregorián stílusú kórusénekektől”. A darab zsenialitása mellett a máig tartó siker kulcsa az énekesekben, szereplőkben rejlik. A korabeli rock élet sztárjai, Vikidál Gyula, Nagy Feró, Deák Bill Gyula kiváló hangjukkal és zseniális alakításukkal tették felejthetetlenné szerepüket, Varga Miklós csak hangját kölcsönözhette Istvánnak, de a többiekhez hasonlóan neve eggyé vált a szereppel. A helyszínen készült filmen és lemezen generációk nőttek fel, nem túlzás talán azt állítani, hogy ezáltal az István, a király igazi nemzeti rockoperává vált.

A Szörényi Levente és Bródy János szerzőpáros Veled, Uram című rockoperájának ősbemutatója 2000. augusztus 19-én volt az esztergomi bazilika előtti szabadtéri színpadon. 2012-ben a Budapesti Operettszínház a Thália Színházban tartotta meg a mű kőszínházi bemutatóját. Szörényi Levente egy interjúban elárulta, hogy a Veled, Uram „…nem az István, a király folytatása, inkább a téma államalapító uralkodónk életének-munkásságának lezáró része. Éreztük már évekkel ezelőtt: az István mint téma önként kínálja magát, hogy idővel megválaszoljuk az ott nyitva maradt kérdéseket”. Ahogy Erkel operája, úgy a Veled, Uram is István király uralkodásának utolsó éveiről szól. Izgalmas, konfliktusokkal telített dráma, amely Imre herceg halálát és az azt követő ármánykodásokkal és cselszövésekkel terhelt utódlási harcot mutatja be. Erkel operája mellett ebben a műben is Orseolo Péter a negatív hős.

Szörényi Levente és Bródy János Kerényi Miklós Gábor kérésére a kőszínházi bemutatóra átdolgozták művüket: néhány nehézkesebb rész kikerült, négy új dal bekerült, néhány dramaturgiai változtatás révén jobban érthetővé és befogadhatóbbá vált a Veled, Uram. Zenéje, amely nem annyira befogadható az átlaghallgató számára, mégis „sajátosan magyar, amelyet „sokszor Kodály szellemét megidéző zenei motívumok” jellemzik.

Ősze Mária

Felhasznált irodalom:
Font Márta: A középkori Magyar Királyság. Az Árpád-házi királyok kora (970-1301). In: Magyarország története főszerk. Romsics Ignác; Énekek Szent István király tiszteletére szerk. Kovács Andrea-Medgyesy S. Norbert; Pándi Marianne: Hangversenykalauz 1. kötet Zenekari művek; Gyenge Enikő írása a Caldara mű felvételének kísérőfüzetében; Winkler Gábor: Barangolás az operák világában I. kötet; Miklós Tibor: Musical
http://www.vivalamusical.hu/
http://www.operettszinhaz.hu/

A címlapkép a Wikimedia Commons szabad felhasználású gyűjteményéből származik, a szerzői jogtulajdonos a kép készítője. A felhasznált kép forráshelye a szerzői jogi feltételekkel és a szerző megnevezésével itt érhető el.

2016.08.20