Az elnevezés a 80-as évek végén tűnt fel Angliában, és azokra a – nagyrészt illegális – több napos, szokatlan helyszíneken (pl. hangár, raktár, kifutó, szerelőcsarnok stb.) tartott zenei rendezvényekre használták, ahol elektronikus zenére táncoltak. Nagy underground partyk voltak ezek, ahol nemcsak a hangzás dobta fel a közönséget; ezért is tiltotta be őket a brit kormány, amitől persze még népszerűbbek lettek. A rave szót később kezdték el a bulikon megszólaló zenék átfogó jelzőjeként is használni (rave music), míg végül önmagában jelezte a stílust, mely 1994-1996 között élte a fénykorát.

A kilencvenes évek közepén létező elektronikus zenei kavalkád egyik eleme volt ez az irányzat, amelynek két ágát különböztetjük meg. Az első (kommersz) ág ismertetőjegyei a gyors ütemszám (140-160 bpm), a vidám dallamok, a vokálok, a gyorsan táncolhatóság, a vidámságot sugalló számok, valamint a rádióbarát változatban átlagosan 3-5 perces számhosszúság. Legismertebb képviselői a Dune, a Scooter, Marusha, Ultra Sonic, Charly Lownoise & Mental Theo, az RMB és a Blümchen. A másik rave ág (amely hard trance néven is futott akkoriban) ismertetőjegyei az ugyancsak gyors ütemszám (140-160 bpm), a vokál nélküliség, a 8-10 perces számhosszúság, valamint az, hogy a dalok fő összetartó erejét egy monoton, de vidám és elnyújtott dallam adja, amelytől a zene összhatása „elszállós”, „transzba esős” lesz. Ezeket a zenéket inkább a nagyobb bulikon (pl. a korai Mayday fesztivál) játszották többet. Nagy hatással volt rá a techno zene egy másik irányzata az acid is. Ebből az ágból kiemelkedő előadót említeni nem érdemes, inkább az ilyen jellegű zenékkel megjelent lemezeket lehet megjelölni, mint például a korai Rave Mission és Ravermeister albumok.

A 90-es évek elektronikus zenéjének egyik meghatározó együttese volt a Music Instructor, akik pályájuk elején happy hardcore-t és rave-et játszottak (pl. Hymn), s csak 1998-ban következett a nagy váltás, amikor kialakult a zenekart ma is jellemző sajátos elektro/hip-hop/dance egyveleg stílusa. Szintén jelentős szereplője volt a kor diszkóvilágának a Blümchen, amely egyébként Jasmin Wagner énekesnőt, illetve a mögötte meghúzódó zenei produceri munkatársakat takarja. Az ő nevükhöz fűződik a Herz an Herz, a Boomerang, a Du und Ich és a Queen Bicycle című klasszikusát feldolgozó Bicycle Race. A korszak egyik legjobban futó zenekara az RMB, egy alkotó, előadó és kiadó német producer duó volt, akik hardcore jellegzetességgel bíró instrumentális rave zenét játszottak. Hat lemezük szerepelt a TOP 25-ben hivatalos média listákon, de a legnagyobb sikerüket Spring című kislemezükkel érték el. A happy hardcore-t és happy rave-t játszó Dune volt ennek a kornak az egyik nagyágyúja, számtalan sláger kötődik a nevükhöz: Hardcore Vibes, Rainbow To The Stars, Can’t Stop Raving, Hand In Hand, Million Miles Away From Home, Are You Ready To Fly? vagy az egyetlen lassú számuk, az 1996-ban debütált Queen-feldolgozás, a Who Wants To Live Forever. A másik nagyágyú, a 90-es évek rave zenéjének legmeghatározóbb, legismertebb s még ma is hatalmas népszerűségnek örvendő együttese a Scooter. Már az első daluk (Hyper, Hyper) meglepetésszerű sikert aratott, s aztán jött a többi: Move Your Ass, a Friends és az Endless Summer. Az utóbbi 2 zene refrénjében megjelent a formáció egyik egyedi sajátosságának számító úgynevezett high-pitched voice (a hélium lufis hang). És a nagy menetelés nem állt meg, egymás után jelentek meg a lemezek (Our Happy Hardcore, Wicked!, Age Of Love, Age Of Love, No Time To Chill), s mindet vitték, mint a cukrot. 1999-ben új stílussal jelentkezett a csapat, s a rave helyett a dübörgő, jóval monotonabb house track-ek vették át a főszerepet a zenéjükben.

Végül szóljunk néhány szót a magyar rave-ről! Itt van például a Message, melyet nem véletlenül neveznek a magyar Dune-nek: szinte minden híresebb számuk másolata a német duónak (pl. Neked Adom - Hardcore Vibes, Millió Fényév - Rainbow To The Stars). Muzsikájukat a TR-909-es dobgépek áradata jellemezte, keverve az akkor divatos berakbeat (tört ütemes) loopokkal (ismétlődő hangminta) és zongorabetétekkel. Érdekesség, hogy közkedvelt énekesnőnk, Ágnes Vanilla bizony ebben a rave-együttesben kezdte zenei pályafutását. A Kerozin előfutára volt az Overdive, nevükhöz méltóan torz, durva, túlvezérelt hard-rave zenével. Aztán volt nekünk még egy Emergency House-unk (pl. Rémálom, Veled pörög a világ), sőt egy Kozmixunk is. Az egyetlen formáció, akik még aktívak – bár más vizekre eveztek ők is, mikor a rave-nek bealkonyult. A magyar Scooternek nevezték őket, nem is alaptalanul, de a Kozmix mindig is diktált egy saját hangzást is. Ők voltak a legjobb magyar rave együttes.

tmoni

Forrás: zenci.hu, playdome.hu, ravers-unite.blog.hu

A kép az everystockphoto.com szabad felhasználású gyűjteményéből származik, a szerzői jogtulajdonos a kép készítője. A kép felhasználása a licenszfeltételek alapján forrásmegjelöléshez kötött. A felhasznált kép forráshelye a szerzői jogi feltételekkel és a szerző megnevezésével ezen a linken található.

A cikksorozat korábbi részei:
1. rész: A klasszikus elektronikus zene
2. rész: Az ambient
3. rész: Az acid
4. rész: A synthpop vagy szintipop
5. rész: Az electro
6. rész: A house
7. rész: A techno
8. rész: A jungle és a drum and bass