A 150. évforduló alkalmából jubileumi emlékévet tartanak a pesti állatkertben sokféle programmal, rendezvénnyel, eseménnyel. Jubileumi cikksorozatot is indítottak honlapjukon, melyben hétről hétre az állatkert történetének egy-egy korszakát idézték fel augusztus elejéig, a hónap közepétől kezdve pedig tematikus cikkekben elevenítik fel majd az intézmény múltját. A Történelmi arcképcsarnokban az állatkert történetének néhány jeles alakját és munkásságát mutatják be röviden. A Történeti emléksétányon található a győri vonatkozásokkal is rendelkező Xántus János szobra a többi múltbéli jeles igazgató mellszobra társaságában. A Fővárosi Állat- és Növénykert egyik különlegessége a műemléki környezet. Bármerre is járunk a kertben, szinte mindenütt találkozhatunk ezzel az épített örökséggel, s minden egyes állatháznak, építménynek, még a legkisebb elárusító pavilonnak is megvan a maga története. Az állatkert múltja nemcsak az épületek, hanem a különböző korokban készült képzőművészeti alkotások formájában is érzékelhető.

A pesti állatkert – mely a Városligetben található – természetvédelmi terület. Megnyitásától az ötvenes évekig az ország egyetlen ilyen jellegű intézménye volt, ma pedig az egyik leglátogatottabb kulturális közintézmény: évente egymillióan keresik fel. Fő tevékenységi köre a természetvédelem, az oktatás, természetközeli szabadidős programok biztosítása, a tudományos kutatás és a kulturális örökség védelme. Több neve is volt: 1866-1873 között Pesti Állatkertnek, 1873-tól 1907-ig Budapesti Állatkertnek, 1907-1912 között Székesfővárosi Állatkertnek, 1912-től 1948-ig Székesfővárosi Állat- és Növénykertnek, valamint Budapest Székesfőváros Állat- és Növénykertjének és 1948-2001 között Budapest Főváros Állat- és Növénykertjének nevezték. Azóta jelenlegi nevét viseli.

Az állatkertet megnyitásakor 11 épület és 500 állat alkotta. Xántus János volt az igazgató. Ekkor a bemutatott állatok zömmel a Kárpát-medence élővilágából kerültek ki, de igazi egzotikus különlegességek is akadtak: pl. zsiráf és majom, valamint egy papagájgyűjtemény. A kezdeti anyagi jellegű nehézségeken Serák Károlynak sikerült úrrá lennie, ennek köszönhető, hogy felépülhetett az oroszlánok háza és egy madárház. 1890-től kezdve rengeteg új, különleges állatot vásároltak: pl. nílusi vízilovat, szumátrai orrszarvút, csimpánzokat, orangutánokat, oroszlánfókákat, sörényes hangyászokat, fehérfarkú gnúkat, elefántokat és medvéket. Ekkor körülbelül 2000 állat élt az intézményben.

Elefántház

1896-ban a látogatottság – és ezzel persze a bevétel is – minden addigi rekordot megdöntött, ezután azonban újabb mélyrepülés kezdődött: csődeljárás után végül a főváros árverésen vette meg az állatkertet, s ezzel támogatóból üzemeltetővé lépett elő. Budapest első lépésként átépítette az egészet, a Carl Hagenbeck-féle panoráma-kifutót (szabadkifutó) valósították meg, illetve növénykertet is létesítettek. A régi épületeket elbontották, és újakat építettek, valamint új állatokat szereztek be. Ajándékozás után is sikerült új fajokra szert tenniük (pl. földimalac, zsiráf, kapucnismajom). Az újjáépített állatkert 1912. május 20-án nyitott ki. Az állatállomány igen gazdag volt: csimpánz, orangután, gibbon, páviánok, tarka makik, mandrillok, vízidisznó, tarajos sül, medvék, macskafélék, rágcsálók és egyéb különleges állatok is láthatók voltak, éppúgy, mint a hazai fajták: gímszarvas, dámvad, őz, szürkemarha. 1915-ben a szaporulat már lehetővé tette állatóvoda megnyitását is a közönség legnagyobb örömére. A látogatószám megőrzése érdekében ismeretterjesztő programokat szerveztek – a régebbi vurstli-jellegű attrakciók helyett –, sőt még újságot is indítottak (Természet).

Pálmaház

Az első világháború alatt rengeteg állat kipusztult, mivel nem tudtak megfelelő mennyiségű és minőségű takarmányt biztosítani nekik, és bizony újfent felléptek pénzügyi gondok is. A háború után a főváros is anyagi problémákkal küzdött, ezért a kertnek saját forrásokat kellett teremtenie. A szaporulat rendben volt, így csere útján tudtak új állatokhoz jutni (elefánt, zebra, jegesmedve, fóka). A harmincas évekre enyhültek a gazdasági nehézségek, ezért sor kerülhetett az állatházak felújítására, és sikerült az állatoknak biológiai igényeiknek megfelelő teret biztosítani. Elkészült a majomház, az állatok szépen szaporodtak, és beszereztek egy japán óriásszalamandrát is.

A második világháborúban az állatkert a frontvonalba került, több bombatámadás is érte, minek következtében majdnem teljes egészében elpusztult. 2500 állatból 15 maradt életben, amihez az is hozzájárult, hogy a háború után a kiéhezett lakosság sokat elpusztított a bombázás túlélői közül. A dolgozók összefogásának köszönhető, hogy 1945. május elsején újra megnyílt az állatkert, miután a romokat eltakarították, és sikerült egy pár újabb állatra is szert tenni. Ezeket az egyetlen megmaradt elefántházban szállásolták el. Ezután megkezdődött az igen lassú felújítás (nem nagyon volt építőanyag), hogy a szaporulatnak helyet tudjanak biztosítani.

Bölényház

Anghi Csaba regnálása alatt (1956-1967) az állatkert működését tudományos alapokra helyezte: tudományos intézet lett, elindult a törzskönyvezés, kutatásokat folytattak és ismeretterjesztő füzetsorozatot indítottak. Hazai és nemzetközi kapcsolatokat építettek ki, és tervszerűsítették az állatok beszerzését. Kiemelkedő eredményeket értek el a nagymacskák és a vízilovak szaporításánál, melyeket az Akadémia hivatalos lapjában is közzétettek. Mindezeknek köszönhetően a kert Európa egyik legkorszerűbb ilyen jellegű intézményévé vált. A centenáriumára átadták a rovarházat, és új zsiráf-, ill. bölényházat építettek.

Ezután folytatódott a tervszerű felújítás: elkészült a teveház és a vivárium (itt a gerinctelenek éltek). A hetvenes években korszerűsítették a fűtésrendszert, és rendbe rakták a vidraházat, a bagolyvárat és a madárházat. A hetvenes évek végétől már az állatok mentális állapotával is foglalkoztak. A nyolcvanas években fejezték be az emberszabású majmok házát, a 125. évfordulóra pedig felújították az elefántos főkaput (a címlapképen), valamint újjáépítették a kenguruházat.

Sarkvidéki panoráma

A rendszerváltás után jelentős rekonstrukciókra került sor, és egyre nagyobb hangsúlyt helyeztek a kert népszerűsítésére: programok, szórakozási lehetőségek és ismeretterjesztés segítségével valósították meg. A környezetvédelemben is egyre nagyobb szerepet játszottak.

1998-ban megnyílt a bonszai pavilon, 1999-ben pedig több különleges fajt is sikerült beszerezni: pl. elefántcickány, sivatagi róka, fakó keselyű, tarvarjak. Átadásra került az új fókamedence is. 2000-ben megnyílt a lepkekert, és befejeződött a pálmaház hosszadalmas rekonstrukciója is. Az előtte fekvő területen sövénylabirintust is telepítettek. 2004-ben újra megnyílt a tengeri akvárium, és átadták a vízparti élet házát is, valamint a felújított majomházat. 2005-ben megnyitották az új oroszlánfóka-medencét, 2006-ban pedig a kibővített sarkvidéki panorámát. 2007-ben új bemutatóhely létesült, a pákásztanya, a madártelelőt pedig átalakították, így jött létre a Xántus-ház. 2008 az átadások és újdonságok éve volt: állatbemutatók, látványetetések, hangversenyek vették kezdetüket, az emberszabású majmok új kifutót kaptak, létrejött a szavanna-kifutó, megújult a nagy-szikla, megnyílt a tejcsarnok, és új állatok is érkeztek (berber makákó, Böhm-zebra, ecsetfülű disznó, Mhorr-gazella és komodói sárkány).

Krokodilház

2009-ben az állatkert valamennyi épületét és építményét műemlékvédelmi oltalom alá helyezték, átadták a gyűrűsfarkú makik kifutóját, és megnyílt a mérgesház. 2010-ben lett látogatható az Ausztrál-ház, visszaépítették a bölényházat és a zsiráfházat az eredeti tervek alapján, de a kor követelményeinek megfelelően, valamint átadták a Madagaszkár-házat. Befejeződött a Nagy-tó és a sziklakert felújítása, és vettek két nőstény indiai oroszlánt is. 2011-ben kezdték építeni a Varázshegyet, mely egy 3000 négyzetméteres interaktív kiállítás 17 teremben. Átalakították a tigrisházat, és megnyitották az India-házat. 2012-ben a fővárosi közgyűlés bővítette az állatkert területét a bezárt vidámpark területével, itt valósulhat meg a Mesepark és Pannon Park.

India-ház

A Fővárosi Állat- és Növénykert igazgatói: Leopold Fitzinger (1866), Xántus János (1866-1867), Czimeg János (1867-1868), Kriesch János (1868), Hegyessy Kálmán (1869-1871), Berecz Antal (1872-1873), Serák Károly (1873-1906), Lónyai Géza (1906-1907), Ráthonyi Zoltán (1907-1911), Lendl Adolf (1911-1919), Hilbert Rezső (1919-1929), Nádler Herbert (1929-1948), Láng István (1948-1951), Károlyi József (1951-1956), Anghi Csaba (1956-1967), Szederjei Ákos (1967-1977), Holdas Sándor (1977-1986), Szijj József (1987-1994), Persányi Miklós (1994-2003), Bogsch Ilma (2003-2007), Persányi Miklós (2007-).

Madagaszkár-ház

Az állatkert jelenleg is meglévő legjelentősebb épületei: Bagolyvár (1866), Főkapu (1912), Információs pavilon (1912), Makiház (egykori Bambi-ház, 1912), Mókusház (1912), Mandrillház (egykori Rágcsáló-, ill. Kisemlősház, 1912), Elefántház (1912), Nagy-szikla (1912), Kis-szikla (1912), Fácános (1912), Norvég-ház (1912), Szarvasház (1912), Pálmaház (1912), Emberszabású majmok háza (1987), Kenguruház (1991), Parasztudvar (1996), Bonsai Pavilon (1998), Dél-Amerika-ház (1999), Xantus-ház (2007, korábban: Természet Ékszerei, egykori Madártelelő, 1952), Szavanna Istálló (2008), Ausztrál-ház (2010, korábban: Madárház, 1912), Madagaszkár-ház (2010, korábban: Majomház, 1912), Dombház (2004), Krokodilház (2006), Bölényház (2010), Zsiráfház (2010), India-ház (2011, egykori Tigrisházból, 1912), Koalaház (2015).

Ausztrál-ház

A Fővárosi Állat- és Növénykert állatai (1067 állatfaj körülbelül tíz és félezer egyede)

Emlősök: erszényesek (például koala, egyszínű kuszkusz, ecsetfarkú patkánykenguru, nyugati szürke óriáskenguru), vendégízületesek (kétujjú lajhár, sörényes hangyász), rovarevők (például keleti sün), denevérek (például nílusi repülőkutya, Lyle-repülőkutya), főemlősök (például vörös vari, gyűrűsfarkú maki, törpe selyemmajom, vöröskezű tamarin, ugrótamarin, arany oroszlánmajmocska, keleti éjimajom, közönséges mókusmajom, aranyhasú mangábé, mandrill, huszármajom, fekete langur, sziamang, orangután, gorilla), ragadozók (például jegesmedve, mosómedve, ormányos medve, vörös macskamedve, kiskarmú vidra, nagyfogú borznyest, tundrafarkas, erdei kutya, csíkos hiéna, oroszlán, szibériai tigris, perzsa leopárd), úszólábúak (borjúfóka, kaliforniai oroszlánfóka), ormányosok (ázsiai elefánt), előpatások (sziklai szirtiborz), páratlanujjú patások (például onager, szélesszájú orrszarvú, síkföldi tapír), párosujjú patások (például nílusi víziló, a dámgazella egyik alfaja – a mhorr gazella, síksági nyala, vörös bivaly, babirussza, sivatagi varacskosdisznó, kétpúpú teve, zsiráf), rágcsálók (például hutia, szirti tengerimalac, vízidisznó, nagy mara).

Madarak: papagájok (pl. jácintkék ara, vörösfülű ara, kea), rózsás flamingók, sisakos kazuárok, emuk, pápaszemes pingvinek, a Nagy-tó vízimadarai, trópusi madárfajok.

Hüllők: krokodilok (mississippi aligátor, nílusi krokodil), teknősök (például borneói folyamiteknős, vöröshasú huszárteknős, szenes teknős, sarkantyús teknős), pikkelyes testű hüllők (például Haiti-orrszarvúleguán, nappali gekkó, fehérajkú piton, gaboni vipera, sztyeppi varánusz).

Kétéltűek: több békafaj (például afrikai karmosbéka, amerikai ökörbéka), farkos kétéltűek (például bordás gőte, mexikói axolotl), foltos szalamandrák.

Halak: tengeri halak, trópusi halfajok (például rózsalakó bohóchal, palettás doktorhal, barnasávos bambuszcápa, tehénhal, Picasso-íjhal, holdmakréla), édesvízi halak (például kecsege, viza, kárász, ponty, európai harcsa).

Gerinctelenek: ízeltlábúak, pókszabásúak (madárpókok, skorpiók), ikerszelvényesek, rovarok (rózsabogarak, darazsak), achátcsigák, korallok, viaszrózsák.

Háziállatok: hucul ló, magyar tarka szarvasmarha, cigája juh, mangalica sertés, baromfifajták (például erdélyi kopasznyakú tyúk, magyar lúd), magyar kutyafajták (pl. mudi).

Szélesszájú orrszarvú

A Fővárosi Állat- és Növénykert növényei (2000 faj, alfaj, változat): dendrológiai gyűjtemény (fák, pl. platán, kanadai nyár, fehér nyár, magas kőris, kocsányos tölgy, vénic-szil, páfrányfenyő), szabadföldi tájkertészet (pl. téltemető), amur flórakert, sziklakert, japánkert (pl. japán díszcseresznye), trópusi növények gyűjteménye (pl. termetes washingtonia, banán, szágópálma) és citruskert, melyben mediterrán és szubtrópus területek haszonnövényeivel ismerkedhetnek meg a látogatók.

Vörös bivaly

A Fővárosi Állat- és Növénykert többféle szórakozási lehetőséget biztosít a látogatóknak: van pónilovaglás és pónilovas kocsikázás, valamint elektromos kisvonat és etológiai bemutató a nyári szezonban, látványetetés előre meghirdetett időpontokban és elefántetetés nyáron naponta, egyébként hétvégén jó idő esetén.

Az állatkertben folyó munkát 2001-ben Europa Nostra-díjjal, valamint Magyar Örökség Díjjal ismerték el, 2014-ben pedig Prima Primissa Díjat kapott. Nem véletlenül, hiszen mára egy korszerű, modern intézményben tölthetik el szabadidejüket a látogatók hasznosan és szórakozva. Egy egész napos program annak, aki mindent rendesen meg akar nézni.

tmoni

Források: Fővárosi Állat- és Növénykert honlapja, wikipédia.

A képek a Wikimedia Commons szabadfelhasználású gyűjteményéből származnak, a szerzői jogtulajdonosok a kép készítői. A felhasznált képek forráshelyei a szerzői jogi feltételekkel és a szerzők megnevezésével a következő linkeken találhatók: 1. kép, 2. kép, 3. kép, 4. kép, 5. kép, 6. kép, 7. kép, 8. kép, 9. kép, 10. kép, 11. kép.