1119

A teremtés csodája

Éder Iván asztrofotó kiállítása

Az átlagember felismeri a Göncölszekeret, esetleg megtalálja az Esthajnalcsillagot, de a többi égi tünemény felfedezése bizony meghaladja képességeit.

Éder Iván azonban messze többet tud az asztrológiáról, mint a többség. Amatőr csillagászként elkezdett felvételeket készíteni az égboltról, s mára az asztrofotózás ismert magyarországi szakértőjévé vált. Képeiből kiállítás nyílt a Szent László Látogatóközpontban (Győr, Káptalandomb 13.), ahová ellátogattunk.

Érdemes betérni a tárlatra! Olyan égi jelenségeket láthat itt a látogató, amilyeneket –megfelelő teleszkóp híján – sosem fog. Hogy miféléket? Például az Égi rózsát, ami tulajdonképpen csupán a Trifid-köd pora és hidrogén, mégis a születő csillagok bölcsőjeként tekinthetünk rá. Vagy a Csiga ködöt, ami „csupán” 700 fényév távolságra van hozzánk, s amit alakja miatt – nem hivatalosan – „Isten szemének” is neveznek. Amennyiben elég gazdag a fantáziájuk, felfedezhetik a képeken A futó csirkét, az Elefántormány ködöt, a Szív- vagy éppen a Kék lófej ködöt. A Kezek köd a Sixtus kápolna Michelangelo által festett mennyezeti freskóját idézi fel a nézőben. Az egyik képen látható Fátyol köd a Hattyú csillagképben található, egy korábban felrobbant szupernova (óriáscsillag) maradványa. Hogy mi ennek a ködnek a jelentősége? Az élet kialakulásának előfeltétele – mai tudásunk szerint – éppen egy ilyen folyamat, ami a nehezebb elemek kialakulását lehetővé tette.

Van itt fotó a Halley által 1677-ben leírt Omega Centauriról, ami az általunk látható legfényesebb gömbhalmaz. Megnézhetik azután a látványos Szappanbuborék ködöket is, amiket csupán 2008-ban fedeztek fel. És természetesen itt van egy kép a déli égbolt legszebb, 1900 milliárd km hosszú gázködéről, az Éta Carinae-ról. S végül említenünk kell a 180 ezer fényév átmérőjű Androméda galaxisról készült fotót is, aminek képe talán már többek számára lehet ismerős.

Néhány praktikus információ: a képek többsége Magyarországon készült, de néhány felvétel helyszíne Namíbia. S egy érdekes adalék a fotók elkészítéséről: az expozíciós idő igen hosszú, akár 25 óra is lehet!

Éder Iván csillagászati érdeklődése gyermekkorában kezdődött. 1993-ban pillanthatta meg távcsővel a Jupiter korongját, holdjait, a Szaturnusz gyűrűjét, a Hold krátereit, a dolog pedig ezzel eldöntetett. 1998-ban csatlakozott a Magyar Csillagászati Egyesülethez, és korán megfogalmazódott benne, hogy szeretné lefényképezni is mindazt, amit lát. 2000 tavaszán kezdődtek valódi asztrofotós próbálkozásai. 2003-ig rengeteg vizuális és fotografikus tapasztalatot szerzett, sok filmes asztrofotót készített. 2006-ig először kisfilmre, majd középformátumú fényképezőgéppel készítette a felvételeket, s ebben az időszakban már elkezdődött a filmek és diák digitalizálása és képfeldolgozása is. 2005-ben elindította saját honlapját, ahol a digitalizált fotók bemutatásra kerülhettek.

2006-ban egy modern készülék új korszakot nyitott asztrofotózásai fejezetében, a képek részletessége, felbontása és mélysége addig ismeretlen világba engedett bepillantani. Az elkövetkező években távcsöve és fényképezőgépe további fejlesztéseken ment keresztül, és egyre gyakrabban kerített sort utazásokra, kitelepülésekre. A 2000-es évek eleje óta foglalkoztatta a déli égbolt csodáinak megfigyelése és megörökítése, ám az utazás mind anyagi, mind pedig technikai okokból akkor még korainak bizonyult a számára. A digitális képrögzítési technika berobbanása és a hatékony Newton-asztrográfok megépítése azonban nagy lendületet adott számára, így jutott el távoli expedíciókra: 2010 májusában végül valóra vált régi vágya, megpillanthatta a déli égboltot. A Dél-afrikai utazás során a namíbiai Hakos-farmra látogatott, ahonnan rengeteg asztrofotóval tért haza. A farmra aztán 2012-ben és 2014-ben is visszatért, melyek alkalmával szintén rengeteg asztrofotó készült.

Éder Iván számtalan publikációval szerepelt már csillagászati és geológiai (szak)lapokban, a NASA többször választotta felvételeit a nap képének. Rendszeresen tart előadásokat itthon és külföldön egyaránt, kiállításokon pedig sok helyen találkozhattak már az érdeklődők felvételeivel. 2013-ban az Angol Királyi Obszervatórium Év Asztrofotósa 2013 versenyén harmadik helyezést ért el a „mélyűr” kategóriában, valamint ugyancsak bronzérmes eredményt az ASA Astrophotography Competition 2013 nemzetközi asztrofotós versenyen, ahol a rá következő évben első helyezéssel minősítették részvételét.

A Szent László Látogatóközpontban látható A teremtés csodája kiállítás szeptember 26-ig tekinthető meg.

Berente Erika
Fotók: Vas Balázs

2016.08.08