609

Huszonhárom év után új albummal jelentkezik a Coroner


Valószínűleg nem sokan fogadtak volna arra, hogy az egyik legjobb svájci metálzenekar valaha új stúdióanyagot készít, pedig a legfrissebb hírek szerint mégis így lesz.

Az egyelőre cím nélküli új album megjelenése valamikor 2017-ben várható. A trió ezekben a napokban kezdte meg a stúdiózást, a friss anyag előtt pedig egy stílszerűen Autopsy címmel ellátott válogatást is kihoznak majd, amely szeptember 23-án lát napvilágot 3 Blu-ray + 3 vinyl, illetve 3 DVD + 3 CD formátumban. A válogatás élő felvételeket, egy, a zenekar történetét bemutató dokumentumfilmet, valamint egy best of válogatást is tartalmaz majd. Mindezek apropóján szeretnénk megragadni az alkalmat arra, hogy néhány bekezdésen keresztül satírozgassunk egy olyan fehér foltot, amely vélhetően legtöbb olvasónk zenei térképén megtalálható.

A svájci metálszíntér sosem hatalmas méretéről volt híres, ugyanakkor az underground zenék barátai bármikor fel tudnak sorolni néhány meghatározó, egyedi hangzású zenekart ebből az országból, amelyek ma már túlzás nélkül kultikus albumokat készítettek a maguk idejében. Elsőként persze mindig Tom G. Warrior és különböző érdekeltségei – Hellhammer, Celtic Frost, Apollyon Sun, illetve jelenlegi zenekara, a Triptykon – jutnak eszébe az egyszeri rockernek, ami nem is csoda, hiszen emberünk komplett alműfajokra volt felbecsülhetetlen hatással. Ordas nagy közhely, de a Celtic Frost nélkül sem a death, sem a black metal nem lenne ugyanolyan, ezt valószínűleg Trevor Peres vagy Fenriz is bármikor beismerné. De említhetünk olyan csapatokat is a teljesség igénye nélkül, mint a Samael, folkosabb vonalról az Eluveitie, vagy az itthon ezeknél jóval kevésbé ismert, ambient black metalban utazó Darkspace, meg persze a Coroner, akik annak idején épp a Celtic Frost roadjaiból verbuválódtak.

Nem célom, hogy átmásoljak ide egy végtelenül unalmas biográfiát a wikipediáról, a lényeg, hogy a kezdetektől technikás thrash metalt művelő trió zenéje az 1987-ben megjelent R.I.P. című első lemez után folyamatosan vált egyre összetettebbé, miközben magukba olvasztottak egy rakás progresszív rock/metal, később indusztriális zenei hatást is. Nem csoda, hogy a Ron Broder, Tommy Vetterli és Marky Edelmann – Erzsike drága, hagyjuk a beceneveket! – alkotta csapatra elég hamar rá is húzták „a Rush thrash metal változata” címkét, ami ebben az esetben kivételesen nem is áll távol a valóságtól. Aztán az 1993-ban kiadott Grin albummal sikerült alaposan megosztaniuk a rajongótáborukat, nem sokkal később pedig egy, a zenekarról elnevezett válogatásalbum után fel is oszlottak.

A komplett metálszíntér egyik legnagyobb gitártekerőjeként ismert Vetterli pár évre rá beszállt a Kreatorba, ez a kooperáció két, meglehetősen vitatott lemezt eredményezett, majd jó tíz évre ő is eltűnt a közönség szeme elől. Bár pletykák már 2005 óta keringtek egy lehetséges újjáalakulásról, ez végül csak 2011-ben történt meg, és akkoriban még az volt az álláspontjuk, hogy nem akarnak új lemezt készíteni. Marky Edelmann dobos olyannyira tartotta magát ehhez, hogy amikor két éve mégis felmerült ez az ötlet, elég gyorsan le is adta a munkakönyvét, mondván, nem akar úgy új zenét írni, hogy a régi dolgok iránt érzett felelősség is a vállát nyomja közben. Vetterli és Broder viszont a jelek szerint meg tud birkózni ezzel a problémával, így kerítettek egy új dobost Diego Rapacchietti személyében, és ha a jelenlegi hírek stúdiómunkáról szólnak, akkor valószínűleg az elmúlt időszakban meg is írták az új lemez anyagát.

Persze egy ilyen húzás mindig kétesélyes, hiszen benne van a pakliban, hogy akármilyen jó anyagot is hoznak össze, ők is megkapják majd, hogy jó ez, de persze a régi jobb volt, meg hogy nem érdemes már tőlük klasszikusokat várni*. Viszont épp a Celtic Frost, vagy mondjuk a Carcass újjáéledése** bizonyítja azt, hogy lehet ezt jól csinálni, hiszen mindketten olyan lemezeket készítettek a pár évig tartó nosztalgiakörök után, amelyek nem csak, hogy felérnek a feloszlás előtti teljesítményükhöz, de néhány korábbi lemezüknél bizonyos szempontból még jobbak is, bármekkora szentségtörés ez. Reméljük, a Coroner is bebizonyítja majd, hogy felmelegítve nem csak a töltött káposzta jó.

* Két kötelező mondat arra az esetre, amikor nem akarunk elég időt szánni egy zenekar új lemezére, mert a korábbi, már sokszor hallott dalokat kényelmesebb hallgatni, mint az újakat megismerni.

** Még ha a Celtic Frost újjáéledése nem is volt túl hosszú életű, de abba nagyvonalúan beleszámítottuk az utódzenekar Triptykon tevékenységét, ami végül is majdnem ugyanaz, csak más tagokkal.

NIHIL_AK
Forrás: langologitarok.blog.hu

2016.08.03