A szövegkönyvét Johann Gottlieb Stephanie (1741-1800) osztrák színész és drámaíró írta a német vígjátékszerző, Christoph Friedrich Bretzner (1748-1807) 1781-ben íródott Bellmont und Konstanze, oder die Verführung aus dem Serail című librettója nyomán.

Mozartot az a II. József (1741-1790) osztrák császár bízta meg egy új Singspiel komponálásával, aki megelégelte „a francia és olasz vígoperák német színpadokon túlzottnak tartott jelenlétét és népszerűségét”, ezért Bécsben „a német nyelvű daljáték, a Singspiel elterjesztésére külön társulat (Das National Singspiel-Ensemble) létesítését határozta el”, továbbá ő maga is szorgalmazta új Singspielek komponálását. Ugyanis II. József „az új műfajban lehetőséget látott arra, hogy a színjátszás népszerűsége révén a soknemzetiségű Bécsben megszilárdítsa a helyes német nyelvhasználatot, és erősítse a nemzeti érzést”, továbbá úgy vélte, hogy „a daljátékban a bimbózó nemzeti érzület ölthet testet”.

A Singspiel műfajának jellegzetessége, hogy a zárt számokból álló zenei anyagot recitativók helyett rövid prózai dialógusok kötik össze.

Mozart (jobbra lent a képen) 1781. június 8-án kapott felkérést egy Singspiel megírására. A korban különösen népszerű volt „a szöktetés vagy a kiszabadítás, ami – szintén a korszak divatjának megfelelően – rendszerint keleti környezetben játszódott”, azaz a Szöktetés a szerájból témája megfelelt a közönség elvárásainak is. Már Stephanie is változtatott Bretzner eredeti szövegkönyvén, például „az eredetileg sablonos figurák helyébe ő állított valóságos, élő alakokat”, a komponálás folyamán pedig maga Mozart is számos módosítást, bővítést és kiegészítést kezdeményezett a szövegkönyvben, mindezek azonban „közös célt szolgáltak: a drámai igazságot, a jellemformálás elmélyítését, az érzelmi intenzitás fokozását s a dráma zenében való megtestesítését”.

1782 májusának végére készült el a Szöktetés a szerájból, amelynek hangszerelése sokszínű, ötletesen változatos, azonban mindez „egységet alkot és lényeges elemévé válik a drámai kifejezésnek”. Mozart dallamaira egyaránt jellemző a zene drámai ereje és a szellemesség, mindezek révén sikerült az adott szereplő karakterét is jól ábrázolni. Mozart a zene komponálása során tisztában volt azzal is, hogy egy ilyen témájú mű esetében az egzotikumot is elvárja a publikum. Apjának írt levelében meg is nevezte azokat a részleteket (a nyitányt, a janicsár kórust és a záró kórust), amelyeket török zenének komponált. Természetesen ez a muzsika nem autentikus török dallamokon alapszik, hanem Mozart fantáziájából született, aki azonban a „törökös-keleties vonások hangsúlyozása céljából speciális hangszerekkel, síppal, fafúvósokkal, kürtökkel, ütőhangszerekkel” bővítette a zenekari szólamot.

A Szöktetés a szerájból próbái 1782 júniusának elején kezdődtek meg, az ősbemutatót 1782. július 16-án, néhány héttel Mozart esküvője előtt tartották a bécsi Burgtheaterben (a címlapképen). A bemutató nem volt botránytól mentes, az olasz opera hívei ugyanis az egész első felvonás alatt fütyültek, azonban ez sem akadályozta meg, hogy a mű valamennyi népréteg (nemesek, tisztek, értelmiségiek, középosztály tagjai, stb.) körében óriási sikert arasson. A kritika már kevésbé volt lelkes, de a közönséget ez nem befolyásolta, ugyanis a nyári hőség ellenére a további előadásokra is minden jegy elkelt, sőt a híres zeneszerző, Christoph Willibald Gluck (1714-1787) kérésére külön előadást is rendeztek augusztus 6-án. Később német nyelvterületeken is óriási sikerrel játszották, ezzel a művével Mozart „az egész német nyelvű világban egy életre megalapozta a hírnevét”.

Szelim pasa prózai szerep, egyrészt a librettóban is már így volt, másrészt Mozart rendelkezésére sem állt megfelelő énekes, de mindezzel „a felvilágosult jozefinizmus szellemében a daljátékban nagy szerep juthatott a prózai szövegnek”. Az ősbemutatón Alfred Jautz játszotta Szelimet. Konstanze szerepében a híres osztrák énekesnő, Caterina Cavalieri (1755-1801) lépett színpadra, aki kiváló énektechnikájával és kisugárzásával olyan mély benyomást gyakorolt Mozartra, hogy Konstanze szerepét kimondottan neki írta. Belmontét a német tenor, Johann Valentin Adamberger (1740/43-1804), Pedrillot a szintén német tenor Ernst Dauer (1746-1812), Blonde-t Therese Teyber (1760-1830) énekelte. Ozmin első alakítója Johann Ignaz Ludwig Fischer (1745-1825), a korabeli bécsi operaélet sztárja volt, számos zeneszerző komponált operáiba az ő képességeinek megfelelő basszus szerepet. Mozart Ozmin szerepében „szétfeszítette a buffo-figura korlátait. A darabban ő a gonosz megtestesítője, ám eszközei aránytalanok, s ezáltal egyszerre válik mókássá és félelmetessé”.

A Szöktetés a szerájból a Singspiel műfajának legtökéletesebb példája, állítólag Goethe is gratulált az alkotáshoz. Maga Mozart is azt írta az ősbemutatót követően, hogy mindenki belebolondult a művébe.

Ősze Mária

Felhasznált irodalom: David Cairns: Mozart és operái Budapest Park Könyvkiadó, 2008; Winkler Gábor: Barangolás az operák világában, II. kötet; Opera: zeneszerzők, művek, előadóművészek szerk. Batta András; Till Géza: Opera

A képek a Wikimedia Commons szabadfelhasználású gyűjteményéből származnak, a szerzői jogtulajdonosok a kép készítői. A felhasznált képek forráshelyei a szerzői jogi feltételekkel és a szerzők megnevezésével a következő linkeken találhatók: 1. kép; 2. kép.